KK 2.0 – Szöllősi György jegyzete

A FUTBALLT ANGLIÁBAN találták föl, a nemzetközi klubtornákat azonban Közép-Európában. A KK, azaz a Közép-európai Kupa (nemzetközi nevén a Mitropa-kupa) története jóval több mint száz évre, még a 19. század végére, Bécsbe nyúlik vissza. Szokás a BEK, a mai Bajnokok Ligája elődjének tekinteni, jóllehet még évtizedekig működött párhuzamosan a BEK és a KK, az előbbit 1955-ben írták ki először, az utóbbi csak 1992-ben szűnt meg (ahogyan megszűntek a bécsi és budapesti csapatok népszerű húsvéti tornái is). De azóta is újra meg újra felvetődik, hogy kellene egy hasonló sorozat, amiben a régió legjobb csapatai játszanának, adott esetben sokkal nagyobb érdeklődést kiváltva, mint egy-egy hazai bajnokival, nagyobb piacot, tetemesebb bevételt elérve. A közelmúltban Hernádi Zsolt is beszélt egy reménybeli közép-európai bajnokságról az akkor még Vidi-főszponzor Mol vezetőjeként, a napokban pedig Kubatov Gábor, az FTC elnöke melegítette föl a témát, mi több, konkrét egyeztetést kezdeményezett róla az Európai Labdarúgó-szövetséggel, elnökével, Aleksander Ceferinnel. És több interjúban is megerősítette: kellene egy ilyen sorozat, egy klubtorna, amelyen a környező országok legjobbjai játszhatnának nézőcsalogató, „jó minőségű” meccseket, meghagyva és tiszteletben tartva (bár alighanem lerövidítve) a nemzeti bajnokságokat. Az igényt és a várható sikert nehéz tagadni, de azt is, hogy Nyonban minden hasonló kezdeményezéssel szemben hagyományosan bizalmatlanok, főként azért, mert ha egyszer engedélyt ad az UEFA egy afféle nemzetek fölötti, de nem minden európai országot magába foglaló bajnokságra, még ha itt nem a legnagyobb, legerősebb tagországokról van is szó, kiengedi a szellemet a palackból, és maga teremt precedenst egy, a szervezési elvet tekintve a rettegett és gyűlölt európai Szuperligára hajazó projektre.

Van azonban egy megoldás, amellyel szerintem a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Mikor is játszottak a magyar klubok az elmúlt két évben oda-vissza telt házas meccseket a Slovannal (a Fradi) vagy a Rapid Wiennel (Loki)? Nos, akkor, amikor a csoportkörbe vezető úton, valamelyik európai kupasorozat selejtezőjében, a nyáron összesorsolták a mieinket ezekkel a csapatokkal. Azokban a selejtezőkben, amelyek amúgy nagyrészt utált tehertételt jelentenek a csapatoknak és az UEFA-nak is. Hetente derül ki, hogy éppen Feröerrre vagy Kazahsztánba kell utaznia egyik-másik csapatnak, szakmailag nehezen értékelhető, kétséges kimenetelű, rohamtempóban szerveződő meccsek ezek, amelyekre szurkolókat utaztatni képtelenség, a júliusi és augusztusi csütörtökökre még a csapatok is alig és csak méregdrágán találnak különgépet és közvetíteni hajlandó tévéstábot. Ha azonban ezeket a selejtezőket regionális alapon, mondjuk, négycsapatos csoportokba, minitornákba szervezné az UEFA, sokkal eladhatóbb meccseket kapnának a klubok, kockázatos és hangulattalan előselejtezők népszerű presztízscsatákká, régiónkban akár afféle új KK-vá változnának. Amely egyben része lenne az UEFA-sorozatoknak is.

Nyonban a hasonló kezdeményezésekkel szemben bizalmatlanok.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!