Legyen igaza, elnök úr! – Bodnár Zalán jegyzete

Nem rejt túl nagy biztonsági kockázatot az Európa-bajnokság előtt Izraellel mérkőzni? Miért nem a Puskás Arénában lesz a meccs? Miért engedte el a Vasashoz az MLSZ Gera Zoltánt? Miért nem működött megfelelően a jegyekért, bérletekért indított rohamban az informatikai rendszer? Nem túlzás-e Mészöly Géza hosszú eltiltása?

Izgalmas kérdéseket érintett Szöllősi György főszerkesztőnk exkluzív interjúja Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével, akinek viszont az egyik érvelése kapcsán maradtak bennem kérdőjelek. Amikor az Izrael-meccs­ről – visszatekintve a legutóbbi egymás elleni mérkőzésre, amely után zárt kapus vb-selejtezőn kellett fogadnunk a románokat – úgy fogalmaz: „Jól emlékszem arra a 2012-es magyar–izraeli mérkőzésre, amelyen mintegy tizenegyezer néző vett részt, és amelyen egy kis csoport vélhetően tudatos provokációjának lettünk áldozatai (…) Azóta megítélésem szerint rengeteget változott a szurkolói kultúra, és most már joggal bízhatunk benne, hogy ünnepi hangulat, nem pedig gyűlölködés lesz a Nagyerdőben.”

Ezen a téren talán kissé naiv Csányi Sándor. Csak remélni tudom magam is, hogy javult a szurkolói kultúra Magyarországon, vannak is erre utaló jelek, de inkább úgy mondanám: nem jobb és nem rosszabb, mint más országokban. Másrészt, a 2012-es mérkőzésen sem volt „gyűlölködés”, ott voltam azon a meccsen a régi Puskásban, nem volt fenyegető a légkör, semmit sem lehetett érzékelni azokból az esetekből, amelyeket a FARE ügynökei titokban rögzítettek, és amely alapján feljelentést tettek.

Na már most, a FARE emberei nyilván megint ott lesznek a lelátón. És megint észreveszik, amit észre akarnak venni. Ha tizenkét éve „békeidőkben” volt néhány tucat néző a tizenegyezer közül, aki antiszemita megnyilvánulásokra ragadtatta magát, lehetetlen elképzelni, hogy most, ebben a világpolitikai helyzetben, a Nagyerdei Stadion húszezer nézője között ne akadjon egy-kettő, aki becsempész egy palesztin zászlót vagy bekiabál ezt-azt. Két nappal később indul a válogatott az Eb-re, más sem hiányzik a csapatnak, mint egy botrány, hogy napokig csak erről beszéljenek az ilyesmire amúgy is különösen érzékeny Németországban. Nem is beszélve arról, nehogy zárt kapus legyen az Eb után az első hazai meccs Hollandia ellen. Úgy érzem, túl nagy kockázatot vállalt ezzel a találkozóval a magyar szövetség, azzal együtt is, hogy dicséretes módon, szinte a „béke szigeteként” otthont adtunk már az izraeli válogatott és klubcsapatok több mérkőzésének is az utóbbi hónapokban, és az is igaz, hogy az Izrael–Románia meccsen mindkét csapat szurkolói ott voltak, és nem lett probléma. Egyébként ez FIFA-játéknap, kötelező pályára lépni, de talán a másik opció, Gibraltár is jobb lett volna, legalább gyakorolhattuk volna a gólkülönbség javítását…

De remélem, csak én vagyok borúlátó, és az elnök úrnak lesz igaza. Abban bízom, hogy most, amikor végre versenyképes válogatottunk van, amelyre reményeink szerint nagy tettek várnak az Eb-n, akkor – tizenkét évvel a legutóbbi Izrael-meccs után – a szurkolók is átérzik, milyen veszélyeket hordoz magában, ha nem viselkednek jól a Nagyerdei Stadionban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!