„Volt benne valami felszabadító” – így emlékezett a magyar és a német szövetség az 1954-es vb-döntőre

Magyar Labdarúgó-szövetség 

„A futball mindig csodálatos és persze néha igazságtalan. Ma is elismeréssel gondolunk a berni döntő résztvevőire, a német és a magyar játékosokra egyaránt. A mérkőzésről készült felvételeket újra és újra megnézve fantasztikus egyéniségeket láthattunk futballozni a Wankdorf-stadion gyepén: Helmut Rahn, Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Fritz Walter, Grosics Gyula, Horst Eckel, Kocsis Sándor, Hans Schäfer varázslatos futballisták voltak. És igazságtalanok lennénk, ha a két csodálatos szövetségi kapitányt, Sebes Gusztávot, és a nyugat-németek csapatát az első mérkőzéshez képest a döntőre (hat!) helyen megváltoztató Sepp Herbergert nem említenénk meg.”

„Mi, magyarok ott Bernben egy életre megtanultuk: ha vesztünk, nem az a baj, hogy kisebbek leszünk a világ szemében, hanem a magunkéban leszünk kisebbek.”

„Némi vigaszt jelenthet számunkra, hogy Kocsis Sándort emlegették a torna legjobbjaként, s amikor egészséges volt, nagyon jól futballozott Puskás Ferenc is. Sebes Gusztáv is elsősorban kettejük, valamint Bozsik József teljesítményét emelte ki a torna után. A nyugatnémetek vezéregyénisége, legjobbja vitathatatlanul a csapatkapitány, Fritz Walter volt, mellette a döntőben két gólt szerző Rahn, a tornán hat gólig jutó Morlock és a döntőben kiválóan védő Turek emelkedett ki.” 

„A futball történet ötödik világbajnokságának döntője után szinte letargia lett úrrá Magyarországon. „Csak” ezüstöt nyert az Aranycsapat. A világ azóta is a legjobb „nem világbajnok” válogatottként emlékezik az 1954-es magyarra (esetleg az 1974-es holland Oranjét emlegeti mellette). Soha nem lesz a futballtörténelemnek még egy csapata, amely 27 gólig jut egy világbajnoki tornán, amely a döntőig vezető úton minimum négy gólt szerez minden mérkőzésén, amelyik úgy győzi le az előző torna legjobb két csapatát, hogy közben nélkülözni kénytelen a legjobb játékosát.”

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!

Német Labdarúgó-szövetség

„A Berni Csoda több volt tizenegy fiatal játékos diadalánál tizenegy másik ellen, akiket sokkal jobbnak tartottak. Adrenalinlöket volt a nemzetnek, és gazdaságilag is nagy jelentőséggel bírt. Önbizalom árad szét szerte az országban, amely – bár saját hibájából – oly sokáig szenvedett a második világháború következményeitől.”

(…)

„A hetven évvel ezelőtti világbajnok csapatból már senki sincs életben. Ezért is fontos, hogy újra és újra elmeséljük a történetüket. Mert ezzel a győzelemmel a futball meghódította Németországot, és visszahelyezte a térképre. Ahogy Ottmar Walter mondta: „Most a világ újra tudja, hogy merre van Németország.” 

„Nyolc perc után már 0:2 volt az állás, Puskás és Czibor kihasznált két súlyos védelmi hibát. Tényleg csodára volt szükség. A német virtussal és ötletességgel sikerült. A világ ekkor még nem hallott a csavaros stoplikról, ez német specialitás és titkos fegyver volt ezen a tornán. A berni sárban kifizetődött, csak a magyar játékosok csúszkáltak. Max Morlock és Herlmuth Rahn gólja után (10. és 18. perc) 2:2-t mutatott az eredményjelző, amikor a félidőben Sepp Herberger az öltözőbe vezényelte a játékosokat. Ezt mondta: »Itt az idő, hogy megnyugodjunk, most világbajnokok lehetünk, és ezért indultok harcba. És hadd mondjak valamit. Harcoljatok! Egy mindenkiért, mindenki egyért! Ez volt és ma is ez a jelszavunk. És most menjetek ki a pályára, tudjátok, mi forog kockán.« A kiegyensúlyozott meccset Helmuth Rahn távoli lövése döntötte el, őt ma is minden gyerek ismeri. Az ünneplés minden más sikernél hangosabban szólt, mert volt benne valami felszabadító a vesztes világháború után.”

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!