Erling Haaland egyik titka a hatezer kalóriányi szuperétel

–  Élelmiszer-biológus, táplálkozáskutató, vezető funkcionális táplálkozási és hormonegyensúly-szakértő, az élelmiszer-tudományok doktorjelöltje: melyik titulusával szokás megszólítani?
– Leginkább az élelmiszer-biológust és táplálkozáskutatót használom – mondta lapunknak Bartha Ákos. – Gyerekkorom óta érdekelt a természettudomány, végül agrármérnökként végeztem, családi vonalon is van kötődés a szakmához. Később kiderült, egyértelműen az élelmiszer-tudomány érdekel leginkább. Tanultam Hollandiában és az Egyesült Államokban is.

– A táplálkozás nehéz téma a mai modern világban, hiszen az élsportolók rendkívüli igénybevételnek vannak kitéve. Mekkora a jelentősége náluk az étkezésnek?
– Három részre osztanám. A fizikai aktivitás, azaz az edzés akár ötven százalékot ad hozzá a sportoló teljesítményéhez, míg az alvás, a regeneráció, valamint az étkezés minimum huszonöt-huszonöt százalékot. Szóval megfelelő táplálkozással jelentős teljesítményfokozást lehet elérni.

– Itthon a klubok foglalkoznak már a táplálkozással vagy gyerekcipőben járnak ebben?
– A törekvés megvan, de lehetne sokkal jobb a helyzet. Néhány sportágban nekünk is vannak együttműködéseink, többek között a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-kenu Akadémiának hosszú ideje mi vagyunk a táplálkozási szakértői. Azt látjuk, hogy a sportolók leginkább saját elhatározásukból fordulnak hozzánk, nem pedig a klubok, edzők terelik őket felénk. Más országokban már gyerekkortól kezdve foglalkoznak a táplálkozás fontosságával. Sőt, amolyan szülői értekezleteket tartanak, hiszen leginkább az édesanyáknak kell megérteniük, mit miért eszünk.

Szoboszlai Dominik étkezését táplálkozási csapat felügyeli

– A sztársportolóknak sokszor egyéni étrendjük van. Megsaccolná, hogy nézhet ki a Liverpoolnál Szoboszlai Dominik napi menüje?
– Biztos vagyok benne, hogy a Liverpoolnak külön táplálkozási csapata van. Az élsportnak régen is nagy kalóriaigénye volt, mára azonban a szám drasztikusan megnőtt. Vegyük a labdarúgást mint legnépszerűbb sportágat. A profi játékosoknak napi minimum háromezer-ötszáz, de akár hatezer kalóriát is el kell fogyasztaniuk. Összehasonlításképpen: az átlagembernek nagyjából kétezer kalóriára van szüksége. Ahhoz, hogy Szoboszlai Dominik ilyen szinten tudjon teljesíteni, ennyit tudjon futni, muszáj tudatosan táplálkoznia. A kalóriadeficit számára is veszélyes lenne, sérüléshez, teljesítménycsökkenéshez vezetne. Az ilyen szintű sportolók – jobb esetben és hosszú távon gondolkozva – minőségi ételeket esznek, minőségi kalóriát fogyasztanak, legalábbis döntő többségében.

–  Miből tudják leginkább bevinni?
– A halfogyasztást mondanám elsőre. Mindegy, hogy mélyhűtötten vesszük elő, a fagyasztástól a hal nem veszít a tápanyagértékéből. Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni Erling Haaland étrendjéről is, ő napi közel hatezer kalóriányi táplálékot fogyaszt. Olyan táp­anyagban gazdag ételeket is, mint a marhamáj, a szív, a hal, a zöldségek és gyümölcsök. Különösen nagy hangsúlyt fektet a szénhidrátbevitelre és a minőségi fehérjékre. Mi azt szoktuk mondani a sportolóinknak, hogy a rendszeres májfogyasztás egyfajta minimum, abból nem szívesen engedünk.

– Mérkőzések után sokszor látjuk a stadionokban, hogy a focisták pizzát majszolva szállnak fel a buszra. Miért ezt eszik a meccsek után?
– A labdarúgás „szénhidrátalapú” sportág, így töltik vissza a kiürült készleteiket. Nem vagyok benne biztos, hogy a pizza a legalkalmasabb étel rá, a németeknél állítólag a mérkőzések után a sörivás is megengedett.

Egy kis meglepetés: reggelire is együnk nyugodtan egytálételt

– Az ultrafeldolgozott ételeket távolról kell kerülni?!
– A legtöbb kalóriát úgy kellene bevinni, hogy az étel minél több élelmi rostot, színanyagot és mikrotápanyagot, azaz vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmazzon. A hétköznapi ember túlságosan sok üres kalóriát fogyaszt, ez az élsportban kifejezett kockázat. A legjobb példa erre a boltokban kapható fánk. Rengeteg kalória van benne, fehér lisztet és hozzáadott cukrot tartalmaz, ráadásul olajban sütik ki. Sajnos az ember természeténél fogva szereti az ilyen ételeket, csakhogy a túlzott fogyasztásuk vércukorproblémákhoz, szív-, és érrendszeri vagy éppen  emésztőrend­szeri megbetegedésekhez vezethet. Nem véletlen, hogy a kézilabdában sok helyen azt is belefoglalják a szerződésekbe, hogy a nyári szabadság alatt legfeljebb mennyit hízhat a sportoló. A beállóknál főleg gond ez, erre igenis oda kell figyelni.

– Önnek hogyan néz ki a napi étkezése?
– Változatosan. Az ultrafeldolgozott élelmiszereket kerülöm, gluténtartalmú gabonát nem fogyasztok. A kekszek, pékáruk azonnal kiesnek. Részben magamnak főzök, de olyan is előfordul, hogy ételt rendelek. Persze olyan cégektől, amelyekről tudom, milyen alapanyagokból készítik az ételeket. Fontos alapelvem, hogy kettő, de inkább három étkezésem úgy nézzen ki, mint egy főétkezés. Reggelire is lehet nyugodtan egytálételt enni.

– A magyarok köztudottan szelénhiányban szenvednek – miért?
– Egész Európára jellemző ez. Egyszerűen nincs a termőföldben megfelelő mennyiségű szelén, így a szervezetünkbe sem jut belőle elegendő. Tengeri halakból, tengeri herkentyűkből évente nagyjából ötvenkét kilogrammot kellene megenni, hogy ellensúlyozni tudjuk. Persze lenne egyszerűbb megoldás is rá, csak azzal sajnos nem foglalkozunk közegészségügyi szinten.

– Irány a patika szeléntablettáért?
– Az sem rossz megoldás, de az ideális az lenne, ha az állatok kapnának a takarmánnyal annyi szelént, amennyiből aztán jutna a mi szervezetünkbe is. Ez leginkább a tejtermékeknél és a tojásnál lenne hatékonyan kivitelezhető. Szelénnel dúsított tojást lehet is kapni a boltokban, csak éppen nincsen elterjedve. Pedig az eredmény kézzelfogható lenne, a finnek évtizedekkel ezelőtt elkezdték szelénnel dúsítani a talajt és rengeteget léptek előre ezen a téren. A lakosság mára már nem szenved szelénhiányban.

Novak Djokovics könyörgött a kreatinért a pálya szélén

– Mondana öt szuperélelmiszert, amivel nem hibázhatunk?!
– Mi ezeket inkább nutrifunkcionális ételeknek nevezzük. Elsőnek a halat mondanám, de a tradicionális csontleves aprólékkal ugyanilyen fontos lehet. A fermentált élelmiszerek, mint a savanyú káposzta, valamint a gyökérzöldségek és fűszernövények többsége is ilyen. Ezekből a szuperélelmiszerekből sokkal kevesebbet fogyasztunk, mint a nagyszüleink, a dédnagyszüleink.

– Azt hittem, az újságokban sokat emlegetett quinoát vagy a chiamagot mondja.
– Egyéb tekintetben ezeket is érdemes fogyasztani a kiegyensúlyozott étrend részeként. A quinoa például nálunk, Magyarországon is simán megteremne, de egyelőre nincs rá felvevőképes kereslet.

– Közismert a Grand Slam-csúcstartó teniszező, Novak Djokovics interneten keringő videója, amelyben a pálya szélén ülve kreatinért könyörög az edzőjének. A kreatin valóban csodaszer a sportolók számára?
– A kreatin az izomfejlődésben, regenerációban segít, az élsportban fontos táplálékkiegészítő, de a top öt étrendkiegészítő javaslatomban még nem lenne benne.

– Mi van az ötben?
– A D-vitamin hiánya a téli időszakban sok gondot okozhat, második helyre a C-vitamint sorolnám. Utóbbinak erősportágakban fokozódik is az igénye. A szelént és a jódot egy kalap alá venném, azt követi mindenképpen a magnézium, és ötödikként idehaza az Omega3. Ennek és a szelénnek is jó esetben az étrendből kellene összeállnia, de a mai modern élsportban kis túlzással képtelenség mindenből elegendőt bevinni.

Angliában nem viccelnek a táplálkozással. A Manchester City például több helyi gazdaságot is támogat, hogy megkímélje futballistáit a vegyszerekkel kezelt zöldségektől, gyümölcsöktől. A klub hivatalos oldalán szerepel, hogy az akadémiai játékosoktól az első csapatig mindenkivel foglalkoznak a táplálkozási csapat munkatársai, akik nemcsak az étkezési tervet felügyelik, hanem a klub szakácsaival együtt új recepteken is dolgoznak, valamint oktatják a játékosokat és szüleiket. Az akadémiai játékosok főző workshopokon is részt vesznek, ahol nem csupán az elmélet fontos, ételkészítés is folyik.

A múltban egyáltalán nem volt fontos, hogy a sportolók megfelelően táplálkozzanak. A kétszeres világbajnok Garrincha, aki az 1958-as és az 1962-es tornán futballozott felejthetetlenül, például nem ismert sem diétát, sem mértéket. Edzés előtt gyakran kólát ivott és szalonnát evett, úgy tartotta, ettől lesz kirobbanó ereje. Edzői hiába próbálták rászoktatni a tudatosabb táplálkozásra, mindig csak nevetett, mondván, ha Pelé megeszi a salátát, ő pedig a szalonnát, úgy lesznek egyensúlyban. A tehetsége annyira elementáris volt, hogy a rossz étrend sem tudta megakadályozni a legendává válásban, de a magánélete végül ráment az életmódjára.