„A postás sem ünnepel, ha kézbesít” – futballisták, akik rühellik a futballt

Gareth BALE

A walesi játékos látványosan ráunt a labdarúgásra az elmúlt években, szerződése utolsó idényeit szinte vigyorogva ülte végig a Real Madrid kispadján, a katari világbajnokságon pedig már szeretett hazájáért sem tudott a megfelelő elánnal játszani, és talán keveseket lepett meg, amikor 33 évesen, január 9-én bejelentette visszavonulását. Bale korábban sem rejtette véka alá, hogy a golfpályák gyepét jobban kedveli a futballpályákénál, és az ESPN-nek már 2018-ban azt nyilatkozta: „Nem nézek focit a tévében, nem érdekel, sokkal szívesebben követem a golfközvetítéseket.” És hogy ez mennyire így volt, miután a magyarokkal egy csoportba sorsolt Anglia az olaszok elleni vereséggel szeptemberben kiesett a Nemzetek Ligája A-divíziójából, Bale szinte leforrázta az angol sajtót, amikor kijelentette: „Nem néztem a meccsüket, nem tudom, mi történt velük, és nem különösebben zavar, ha kiestek.”

Marc-Andre TER STEGEN

Jóllehet a német kapus a világ egyik legjobbjának számít posztján, mint 2020-ban az El Paísnak adott interjújából kiderült, nem különösebben érdekli saját szakmája. „Az emberek nevetnek, amikor elárulom nekik, hogy fogalmam sincs a futballról. Nem nézek sok focit a tévében, legfeljebb a legfontosabb meccseket, vagy ha kifejezetten érdekel egy derbi, mert párkapcsolatban élek. Néha megkérdezik tőlem egy-egy játékos nevét, és fogalmam sincs, kik ők. A spanyol bajnokságban szereplő játékosok nevét sem tudom, de ha látom őket, arcról azért ismerősök.”

Carlos VELA

A mexikói csatár mérsékelten volt sikeres az Arsenalban, valamivel jobban teljesített a Real Sociedadban, 2018 óta pedig a Los Angeles FC légiósa, amelynél ugyan sportszakmai szempontból nehezebb megítélni a játékát, ám mint kiderült, a hollywoodi közeg az igazán neki való hely. „Ha egy jó film és egy jó futballmeccs között kellene választanom, a filmre voksolnék – nyilatkozta korábban, majd a Canal+-nak adott interjújában ki is bontotta a témát. – Sohasem tudtam szenvedéllyel szurkolni egy klubnak, és azt mondani, hogy kitartok mellette halálig. Szeretek focizni, de ha a meccs véget ér, én is lezárom magamban, és utána beszélhetünk bármiről, csak ne a labdarúgásról!”

Gabriel BATISTUTA

Az 1990-es évek egyik legjobb játékosa, az argentin válogatott történetének második leggólerősebb csatára, kétszeres Copa América-győztes, olasz bajnok – kötelességtudatból. „Amikor lejövök a pályáról, amikor befejezem a munkámat, már nem szeretem a futballt. Csak a szakmám, amihez profiként állok hozzá” – döbbentett meg milliókat Batistuta, amikor a Marcának nyilatkozott 2001-ben. Néhány évvel később a FourFourTwo magazinnak adott interjújában még rá is tett egy lapáttal: „Amikor hazautaztam Argentínába szabadságra, a barátaim meghívtak lovaspólózni. Kíváncsi voltam, meg tudom-e tanulni. Kipróbáltam, és kiderült, hogy imádom. A hobbim lett, amiben állandóan fejlődni akarok, mert minél jobban játszom, annál inkább élvezem. A szabadidőmben egyáltalán nem futballozom.”

Benoit ASSOU-EKOTTO

A 23-szoros kameruni válogatott védő kilenc éven át szolgálta a Tottenhamet, és sokat tett azért, hogy már pályafutása alatt megtudják a szurkolók, mennyire nem érdekli őt a munkája. „Nem nézek focit, játszom én eleget!  – mondta a Sky Sportsnak. – És beszélni sem szeretek róla, mert engem a barátaim és a zene érdekel valójában, főleg az olyan hiphopelőadók, mint Ice Cube és 50 Cent.” A Sunday Mirrorban 2011-ben megjelent interjújában így fogalmazott: „Vannak fontosabb dolgok, mint egy labdát rugdosni. Igen, pénzért játszom, ez is csak egy munka, mint bármelyik másik, én ebből tartom el a családom. Éppen ezért dühít, amikor egyesek azt mondják, a mezért játszanak. Meg kellene büntetni azokat, akik megcsókolják a címert, majd fél évvel később eligazolnak jobb fizetésért.”  Assou-Ekotto azt is elárulta, hogy a Spursben csak egyetlen csapattársa telefonszámát tudta, és amikor 2010-ben Rafael van der Vaart a klubhoz érkezett a Real Madridtól, meg kellett kérdeznie a csapatkapitány Ledley Kinget, hogy ki az új szerzemény...

Mario BALOTELLI

A renitens olasz játékos nem szokta megünnepelni a góljait, inkább összefonja a mellkasa előtt a karjait és egykedvű képet vág. Nos, saját bevallása szerint ez nem arrogancia, ő csak azt teszi, ami a dolga. „Nem ünneplem a góljaimat, mert a gólszerzés a munkám. Ha a postás kézbesít egy levelet, ő is megünnepli?” – fogalmazott cinikusan a csatár a közösségi oldalán 2012-ben az olasz–német Eb-elődöntő előtt. Sokszor visszatetszést keltő viselkedését többen azzal indokolják, hogy Super Mariót valójában nem érdekli a labdarúgás, és ezért fordulhat elő, hogy rendre összerúgja a port az edzőivel, a csapattársaival vagy a szurkolókkal, és olyan húzásokra ragadtatja magát, mint például egy zárt helyiségben rendezett tűzijáték.

Carlos TÉVEZ

Az argentin csatár karrierje során csaknem 300 gólt szerzett, és bevallottan rajong nevelőegyesületéért, a Boca Juniorsért, ahogyan a Boca Juniors szurkolói is érte, ám a korábbi játékos magáért a sportágért, amelynek hírnevét köszönheti, már távolról sem lelkesedik. „Nem szeretem a futballt – jelentette ki 2018-ban a Clarínnak adott interjújában. – Ha a Barcelona–Real Madrid meccs megy az egyik csatornán, a másikon pedig egy golfverseny, akkor a golfot nézem. Sohasem voltam oda érte, hogy meccset nézzek, én játszani szeretem a futballt, azt szeretem, ha nálam van a labda.” Jóllehet, ez sem mindig volt így, Tévez ugyanis karrierje utolsó előtti állomásáról, a Sanghaj Senhuánál eltöltött időszakról azt mondta a TyC Sportsnak: „Úgy éreztem, hogy hét hónapos vakációra érkeztem. Abban a pillanatban, hogy leszálltam Kínában, tudtam, hogy vissza akarok térni a Boca Juniorshoz.”

Bobby ZAMORA

„Nem vagyok futballrajongó, nem is nézek meg egyetlen meccset sem  – nyilatkozta a korábbi kétszeres angol válogatott labdarúgó 2012-ben a Daily Mailnek, amivel még nem robbantott bankot, azonban gyorsan hozzátette: – Nagyon sok játékos van így ezzel, csak nem ismeri be.”  A többek között a Tottenhamben, a West Hamben és a Fulhamben megforduló csatár jó előre leszögezte, ha visszavonul, még véletlenül sem marad a sportágban. „Még nem tudom, mihez kezdek, miután visszavonulok, de hogy semmi köze sem lesz a futballhoz, az biztos” – jelentette ki Zamora, aki miután 2016-ban abbahagyta a játékot, valóban más vizekre evezett: a hobbija a nyílt tengeri horgászat, egyébként pedig egy civil szervezetnél dolgozik és a rászorulók lakhatási gondjain igyekszik segíteni.

David BATTY

A korábbi válogatott középpályást olyannyira nem érdekelte a futball, hogy amikor az 1998-as világbajnokságon az ő kihagyott tizenegyese miatt Anglia kiesett Argentína ellen a nyolcaddöntőben, egyáltalán nem borult ki. Batty egy 2015-ös interjújában így emlékezett vissza: „Mindig is otthonülő típus voltam, lejátszottam a meccsemet, és már mentem is haza – ez sohasem változott. Amikor a vb-n visszamentünk az öltözőbe a tizenegyesek után, engem csak az érdekelt, mikor érek haza a gyerekeimhez. Nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert tudásom legjavát nyújtottam a meccsen, és miután véget ért, már nem is érdekelt többé.” Battynek egyébként nem ez volt az első meglepő nyilatkozata, jó néhány évvel korábban a Mirrornak azt mondta: „A válogatott szintű futball unalmas. Egyetlen meccset sem láttam, amióta visszavonultam. Sohasem értettem, hogy ezért miért fizetnek pénzt az emberek.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 28-i lapszámában jelent meg.)