A spanyol védőfejedelem, a „Sebhelyesarcú” és a „Próféta” is letette a lantot

Nagyon, nagyon furcsa véget ért Gerard Piqué labdarúgó-karrierje: csak 35 éves, több idényen át játszhatott volna még bármelyik topligában, ha nem is a Barcelonában, amelyet 1997 és 2004, majd 2008 és 2022 vége között szolgált, összesen 667 mérkőzésen. Felsorolni sem lehet, mennyi egyéni díjat és „csapattrófeát” nyert, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes (egyszer a Manchester Uniteddel!), Európa- és világbajnok, nyolcszoros spanyol bajnok (és még reménykedik a kilencedikben), és további 21 aranyérem egyéb fontosabb kupákban... A váratlan visszavonulás után a családjával és a cégeivel fog foglalkozni, de a szakértők és szurkolók egybehangzó véleménye szerint nem sokáig, mert egészen biztosan visszahúzza a szíve a Barcelonához, ahol a vezetőségben kap majd helyet.

Egyébként feledhetetlen módon intett búcsút: előbb egy megható beszéddel és kis ünnepséggel, majd a kispadra nevezett játékosként a félidőben kiállíttatta magát.

Nem panaszkodhatott utolsó mérkőzése után Franck Ribéry (39 éves most) sem: a Lille, a Metz, a Galatasaray, az Olympique Marseille és a Bayern München után két gyönyörű városban vezetett le, Firenzében és Salernóban. A bajorokkal nyert BL-t és kilenc bajnokságot, a válogatottal eljutott egy vb-döntőbe, plusz egy vb-n és két Eb-n is szerepelt – 2012–2013-ben az Év játékosa az UEFA szerint, 2008-ban a Bundesliga aranylabdása, odahaza négyszer választották meg a legjobb futballistának. Nyilván a 2006-os vb-döntőbeli vereséget nem emészti meg soha (és valószínűleg a 2013-ban furán kiérdemelt 3. helyet is a meghosszabbított határidejű Aranylabda-szavazáson – a szerk.), de ide egy ilyen pályafutást! Főleg ahhoz képest futott be elképesztően nagy utat, amilyen gyerekkora volt...

A kolumbiai Fredy Guarín (36) a St.-Étienne után a Portóban és az Interben is bizonyított, majd a legjobbkor ugrott el Kínába, ahol három és fél éven át játszott, 28 millió eurós bérért. A Juventusról az utolsó pillanatban lemaradt, a Vasco da Gamában és stílszerűen a hazai Millonariosban vezetett le, de utolsó éveiben már csak családi balhéja miatt tudott bekerülni a szaksajtóba. Nagy munkabírású, technikás középpályás volt, meglepő módon csak egyetlenegy világbajnokságon és Copa Américán vehetett részt.

A zambiai Enock Mwepu még csak 25 esztendős, 2021-ben 23 millió euróért vette a Brighton az RB Salzburgtól, de szívbetegsége miatt vissza kellett vonulnia tavaly – egészen pontosan ekkor még csak huszonnégy éves volt a középpályás.

A 27-szeres válogatott Hernanes (37) nem lett az új Zico, de sokkal jobban keresett a „Fehér Pelénél”, és karrierje során 55.5 millió eurót fizettek érte a klubjai. A Sao Paulo, a Hopej China Fortune, a Juventus, az Inter és a Lazio kiszolgálása után a Sport Recifétől búcsúzott, pontosabban csak némi hezitálás után vonult vissza 2022 tavaszán. 2013-ban Konföderációs Kupa-győztes, 2014-ben vb-résztvevő.

A spanyol Javi García (35) nem volt olyan fifikás labdarúgó, mint a brazil „Próféta”, és „csupán” kétszeres válogatott, a Real Madrid után az Osasuna, a Benfica, a Boavista, a Zenit és a Manchester City következett számára, 52 milliós transzferdíjak mellett – és 11 trófea. A válogatottal U19-es Európa-bajnok.

Sulley Muntari (38) szintén nem volt penge középpályás, de 84 válogatott fellépésén 20 gólt lőtt, játszott a Sunderlandben, a Portsmouthban, a Deportivo La Corunában, az Udinesében, az Interben és a Milanban. Olaszországban egy 150 millió forintos autóval rótta az utakat, egyébként kétszeres olasz bajnok, BL-aranyérmes, háromszoros vb-résztvevő, kétszeres ANK-résztvevő, 2001-ben U20-as vb-ezüstérmes. Nagyon ritkán volt érdemes hosszú órákon át visszavonult futballistákat keresgetni, de Muntari esetében igen, ugyanis ő hazatért Ghánába, a Hearts of Oakhoz.

A német Holger Badstuber (33) a felnőttekkel vb-bronzérmes 2010-ban, a Bayernnel mindent megnyert, amit csak érdemes, de 2010 óta 22 komolyabb sérülést szenvedett, egyszer két évre esett ki, egyszer fél évre, kétszer négy hónapra. Pedig megkapta azt, amiről korábban Marco van Basten is csak álmodott: lett egy vadonatúj keresztszalagja.

Jutott Badstubernek három jobb idény a VfB Stuttgartban, egy rosszabb a negyedosztályban a tartalékokkal, tavaly a FC Luzerntől intett búcsút végleg a futballpályának és a műtőtermeknek.

Ilyen a futballistasors

A 102-szeres válogatott perui Jefferson Farfán (38) négy kontinenstornán és egy vb-n járt, a legsikeresebb a PSV-ben volt, a Schalkéban és a Lokomotiv Moszkvában is légióskodott; Andrea Ranocchia (34) csak a Hull Cityben, míg odahaza a Genoában, a Bariban, a Sampdoriában és az Interben játszott, majd két mérkőzés után visszavonult a Monzából. 21-szeres válogatott, de egy tornán sem szerepelt a squadra azzurrában.

Nagyon jó játékos volt!

Az orosz Jurij Zsirkovnak (39) 105 válogatottságára két-két vb és Eb jutott, egyszer volt odahaza az Év játékosa, a Chelsea-ben, az Anzsiban, a Zenitben, a CSZKA és a Dinamo Moszkvában is játszott, majd a Himkiből „retirált” Dzsudzsák Balázs egykori vetélytársa.

Hatalmas tehetségnek indult a bolgár csatár, Valeri Bozsinov (36), a Fiorentina 2005-ben 14 millió euróért vette meg a Leccétől, de játszott a Juventusban, a Manchester Cityben, a Parmában, a Sporting CP-ben, a Partizan Beogradban, Kínában, utolsó csapata pedig a Szeptemvri Szófia volt. A válogatottban csak 6 gólt lőtt, de szerepelt a 2004-es Eb-n.

Sokkal több válogatott siker jutott Maiconnak, a fáradhatatlan jobbhátvéd 76-szor játszott a selecaóban, kétszer nyert Copa Américát, kétszer Konföderációs Kupát, két vb-n szerepelt – és a Manchester Cityben, a Romában, az Interben és a Monacóban is légióskodott. 2016-ban szakított vele a Roma, innentől kisebb brazil csapatokban futballozott, majd visszahúzta a szíve Olaszországba, a Sonához (Serie D), tavalyelőtt a San Marinó-i Tre Pennében is szerepelt, de már visszavonult. Bár nála nem lehet tudni, még csak 41 esztendős... 2010-ben több választáson is bekerült az Év csapatába, a dél-afrikai vb álomcsapatába is befért, a nemzeti csapattól emlékezetes körülmények között búcsúzott a hazai torna után.

Vele egyidős a portugál (de apai ágon brazil származású)Bruno Alves, akiért 2010-ben 22 millió eurót fizetett a Zenit a Portónak, később a Rangersben, a Parmában, a Cagliariban és a Fenerbahcében is légióskodott a bekk. 2016-ban Európa-bajnok, 2012-ben Eb-bronzérmes, de szerepelt a 2008-as kontinenstornán is. Három vb-n is pályára lépett, 96 válogatott meccsén 11 gólt lőtt, ami nagyon szép eredmény egy középhátvédtől. A nyáron az Apollon Szmirnisztől vonult vissza. Egyik testvére, Geraldo Alves a Benficában, a másik, Júlio Alves a Sporting CP-ben és az Atlético Madridban játszott, ők sem futballoznak már.

Hogyan mondják portugálul: az új Fernando Couto?

A svájci Valon Behrami (37) a középpályán keserítette az ellenfelek életét, nem sokkal maradt el a 90 válogatottságtól, a Genoában, a Napoliban, a Lazióban, a West Hamben, a Fiorentinában, a Hamburgban, a Watfordban és az Udinesében is játszott, utolsó klubja a Brescia volt – 2006 és 2018 között mind a négy vb-n szerepelt! Nem mellesleg két kontinenstornán is láthattuk őt.

Hatalmas tehetség és szív jutott a brazil karmesternek, Diegónak, aki 37 évesen akasztotta szögre kedvenc focicsukáját. 57 millió eurót fizettek érte, nem veszett kárba sem a Porto, sem a Werder Bremen, sem a Wolfsburg, sem az Atlético Madrid befektetése, ellenben a Juventusban nem ment neki igazán. A Fenerbahce után 2016-ban visszatért a Flamengóhoz, a klub új aranykorszakának sikerkovács lett, nagyon jól játszott. A válogatottal kétszeres Copa-aranyos, 2004-ben és 2007-ben, de vb-n nem játszott, noha a selecaót 34 meccsen erősítette, 2003 és 2017 (!) között. A beceneve neki is „Fehér Pelé” volt, mint Zicónak, de hívták „Nagy babának” is.

A 17-szeres holland válogatott Davy Pröpper 30 éves korára megcsömörlött a profi futballtól, így visszavonult (korábban a Brighton 13 millió eurót fizetett érte); sokkal tehetségesebb volt nála a török Arda Turan (35), akiből Diego Simeone Madridban modern kori harcost nevelt, ezért is fizetett érte a Barcelona 2015-ben 34 millió eurót. Ám ott csak 55 mérkőzésen szerepelt, és 26 kanadai pontja ellenére csalódást okozott. Ingyen kölcsönadták a Basaksehirnek, majd elengedték a Galatasarayhoz, innen vonult vissza, miután megúszott egy komoly börtönbüntetést.

Mondhatni, turáni átok a túl heves vérmérséklet – maradva a borzalmas poénok területén, visszavonult a francia Anthony Melka, Jordan Mignon páros mellett az angol Robbie Bacon is, és érdekes volt karácsony előtt pár nappal ráakadni a Hongkongban visszavonuló Ghislain Bell Bell nevére.

A 36 éves Calvin Jong-A-Pin négyszeres holland felnőttválogatott, suriname-i és kínai gyökerekkel; nagy megkönnyebbülésünkre visszavonult Besart Berisha (37), aki volt koszovói és albán válogatott is, de pályát változtatott az egyszeres holland U21-es válogatott Istvan Bakx (36) is, akit egykor a Google segítségével szúrt ki magának a Genk.

Alig húszévesen „retirált” az osztrák védő, Benjamin Siess (Nomen est..., bár ikertestvére, Daniel tovább játszik a WSG Tirolban), és ha már nevek: az online kommentátorok nagy örömére nem folytatja az indiai válogatott bekk, Lalchhuanmawia (33) sem.

MAGYARORSZÁG

Korábban beszámoltunk már a 27-szeres válogatott Guzmics Richárd (35) visszavonulásáról. A korábban nálunk megfordult spílerek és kevésbé spílerek közül Davide Lanzafame (35) a Vicenzában játszott utoljára, volt a Ferencváros és a Honvéd légiósa, kétszeres magyar gólkirály, sőta Juventus neveltje a Pestszentimre mestereként is ténykedett egy rövid ideig.

A fenti labdarúgók mellett a horvát Dino Gavric (33, korábban játszott az Eszékben és a Dunaújvárosban, utolsó klubja a Bijelo Brdo volt), a remek kapus, a 43-szoros montenegrói válogatott Mladen Bozsovics (43, Videoton, Zeta), az elefántcsontparti Joël Damahou (35, DVSC, Arisz Limassol) és a holland Kees Luijckx (36, Videoton, Roda) is a szögre akasztotta az ilyenkor szokásos motyót, miként a részben magyar származású (de nyelvünket nem beszélő) svéd korosztályos válogatott RichardMagyar (31, Hammarby).

A volt U21-es válogatott Pusztai Olivér (41), az ETO és a Rákospalota korábbi védője az osztrák St.Jakob/Rosentalból, a szerb bekk, a Kecskeméten is játszó Dejan Karan (34) a DVTK-ból, a Nyíregyházán, Békéscsabán és Pápán is megforduló Germán Tamás (35) a Szegedből, a kőkemény középpályás, Kecskés Tamás (36, korábban MTK, Paks, Pécs) a Siófokból, a Fluminense (!) B-csapatát is megjáró Dlusztus András (34, Pápa, Vác, Sopron, Békéscsaba) a Dorogból, Nagy Sándor (35, Újpest, FTC, KTE) a Békéscsabából, Délczeg Gergely (35, Kisvárda, Honvéd, ZTE, REAC, Paks, Siófok) a Haladásból vonult vissza.

Szintén az NB II-ből búcsúzott az egyszeres válogatott védelmi szakember, Gyömbér Gábor (34), akinek utolsó klubja profiként a Soroksár volt, de a Sopront, a Pápát, a Fradit és a Puskás Akadémiát is szolgálta – és ő is légióskodott (egészen fiatalon) Brazíliában, a Náutico együttesében. Pintér Attila egyik kedvenc védője volt Lipták Zoltán (38), aki 19-szeres válogatott, a címeres mezben egy gólt is szerzett (San Marino ellen), és a Szolnok, Pápa, Stevenage, Southend United, Újpest, Southampton, Videoton, Diósgyőr, Gyirmót, Győr útvonalon vonult be a magyar labdarúgás történelmébe.

NÉV/ÉLETKOR/NEMZETISÉG/VÁLOGATOTTSÁG/GÓL/LEGISMERTEBB KLUBJAI/UTOLSÓ KLUBJA/LEGNAGYOBB SIKEREI, ÉRDEKESSÉGEK

Luis Jiménez (33), chilei, 33/3, Fiorentina, Parma, WHU, Inter, Magallanes, az Év játékosa Chilében (2021)
Valentin Stocker (33), svájci, 36/6, Hertha, Basel, 6x svájci bajnok, 1x vb-résztvevő
Sebastian Larsson (37), svéd, 133/10, Arsenal, Sunderland, Birmingham, Hull City, AIK Solna, 1x vb-r., 4x Eb-r.
Danilo Larangeira (38), brazil, Palmeiras, Bologna, Udinese, Parma
Artur Boruc (42), lengyel, 65/0, Celtic, Fiorentina, Bournemouth, Southampton, Legia Warszawa, 1x vb-r., 2x Eb-r.
Kevin Stuhr-Ellegaard (39), dán, Manchester City, Hertha, Aalborg BK
Neil Taylor (33), walesi, 43/1, Aston Villa, Swansea, Middlesbrough, Eb-bronzérmes (2016)
Paul Baysse (34), francia, Nice, Málaga, St.-Étienne, Bordeaux
Munir Obbadi (39), marokkói, 22/0, Monaco, Lille, Hellas Verona, Racing CFF
Daryl Murphy (39), ír, 32/3, Celtic, Bolton, Nottingham, Newcastle, Waterford, 1x Eb-r.
Kári Árnason (40), izlandi, 90/6, Malmö, Aarhus, Víkingur, 1x vb-, 1x Eb-r., az Év játékosa Izlandon (2021)
Danny Guthrie (35), angol, Liverpool, Southampton, Newcastle, Fram Reykjavík
Ragnar Sigurdsson (36), izlandi, 97/5, IFK Göteborg, Köbenhavn, Fylkir, 1x vb-, 1x Eb-r.
Antonio Rosati (39), olasz, Lecce, Torino, Napoli, Fiorentina
Cristian Molinaro (39), olasz, 2/0, Parma, Juventus, VfB Stuttgart, Torino, Venezia
Christian Maggio (40), olasz, 34/0, Fiorentina, Sampdoria, Napoli, Vicenza, 2x Olasz Kupa-győztes, Eb-ezüstérmes, Konföderációs Kupa-bronzérmes, vb-r., 3x az Év csapatának a tagja a Serie A-ban
Matías Silvestre (38), argentin, Boca Juniors, Sampdoria, Inter, Palermo, Virtus Entella
Jay Bothroyd (40), angol, 1/0, Perugia, Wolverhampton, QPR, Blackburn, Szapporo
Abe Juki (41), japán, 53/3, Leicester, Urava Reds, vb-r., 4x az Év csapatának a tagja Japánban, sorozatban 196 bajnokin lépett pályára
Samba Sow (33), mali, 36/2, Nottingham, Dinamo Moszkva, Lens, 4x ANK-r.
Juan Forlín (34), argentin, Boca Juniors, Real Madrid, Espanyol, Badalona
Roman Hubník (38), 30/0, cseh, Hertha, Sigma Olomouc, 2x Eb-r.
Alexander Tettey (36), norvég, 34/3, Rennes, Norwich City, Rosenborg
Jean Beausejour (38), chilei, 109/6, Gremio, Gent, Universidad Chile, Universidad Católica, Wigan, Colo-Colo, Birmingham, CF América, Coquimbo Unido, FA-kupa-gy., angol Ligakupa-gy., 2x Copa América-gy., 3 csapattal is chilei bajnok, vb-r., Konföderációs Kupa-ezüstérmes
Mariano González (41), argentin, 9/0, Racing Club, Porto, Inter, Estudiantes, Santamarina, olasz és portugál bajnok, El-győztes, olimpiai bajnok, Copa América-ezüstérmes
Oribe Peralta (38), mexikói, 67/25, Santos Laguna, Chivas, 4x mexikói b., 2x CONCACAF BL-gólkirály, 2x CONCACAF BL-győztes, Arany Kupa-győztes, az Év játékosa Mexikóban, 2x vb-szereplő, olimpiai bajnok