Hátsó füves: Hajdú B. István és a rábakecöli meccs dilemmája

„Rábakecöl–Beled, két szomszédos falu játszik egymással a megyei II. osztályban – idézte fel a körülményeket a Prima Primissima-, Szepesi György- és Feleki László-díjas sportújságíró. – Faragó Richard barátommal és munkatársammal elmentünk először Rábakecölre, aztán Beledre, benéztünk a kocsmába, hogy megismerjük a szurkolói várakozásokat. Mindkét falu papja imádkozott előzetesen a győzelemért, a két polgármester pedig megállapodott abban, hogy a meccs után azért legyen kézfogás. A girbegurbán felvonalazott pályát is megszemléltük, emlékszem, az egyik fáról hatalmas konnektor lógott le, kellett a hangosításhoz, a rábakecöli Meteor játszott slágerfeldolgozásokat. A jegyeket egy kerékpár csomagtartójára szerelt dobozból árulták, az előmeccset játszó ificsapatokat pedig figyelmeztették, maximum öt percig zuhanyozhatnak, hogy maradjon meleg víz a felnőtteknek.

Óriási dilemmával álltak szemben az esélyesebb Beled játékosai. Ugyanis tudták, ha van meccs, amelyet meg kell nyernie a Belednek, az a Rábakecöl elleni. Viszont azzal is tisztában voltak, hogy ha Beled megveri Rábakecölt, akkor Rábakecöl valószínűleg kiesik. Márpedig ha kiesik, a következő évben nem lesz Beled–Rábakecöl meccs, ami nem jó, mert az egy pótolhatatlan futballünnep. Direkt azonban mégsem lehet veszíteni. Végül Beled 1–0-ra megverte Rábakecölt, Rábakecöl pedig egy-két pontot összecsípve bennmaradt a szezon végén.”

A Budapesten született, de szülei révén hajdúdorogi és ercsi kötődésű kommentátor sportriporteri pályafutása sokáig közös ösvényen futott az említett Faragó Richardéval – kettejük közös munkássága egy kilencvenes évekbeli tévékritikust is megzavart.

„Életem első külföldi közvetítése egy Barcelona–Monaco Bajnokok Ligája-mérkőzés volt 1993-ban – elevenítette fel az emléket Hajdú B. István a múzeum belső díszudvarán tartott beszélgetés során. – A Barcelona edzője Johan Cruyff, a korábbi szenzációs, világbajnoki ezüstérmes holland futballista volt. Korábban láncdohányosnak számított – akkoriban még lehetett a kispadnál is cigarettázni –, de szívműtétje miatt a szóban forgó meccs idején már nem dohányzott, dohány helyett rágógumit és nyalókát használt. Megy a meccs, bevágják Johan Cruyffot egy pillanatra. Össze volt készítve nekem, hogy mennyi szépet lehet róla mondani. És amikor ráközelített a kamera, már kezdtem is volna sorolni, hogy mi volt 1974-ben, a vb-döntőben. A képernyőn azonban azt lehetett látni, hogy hatalmasat köp, aztán bekap egy nyalókát. Erre megjegyeztem: »Johan Cruyff – kell a hely a nyalókának.« És ment tovább a meccs. Egy vagy két héttel később a Magyar Narancsban megjelent egy tévékritika erről a mérkőzésről. Azt írta a szerző, hogy televíziózástörténeti eseménynek lehettünk szem- és fültanúi, mert a magyar televízióban korábban talán sohasem fordult még elő olyan, hogy egy riporter szándékosan szellemeset akart mondani, és ez sikerült neki. A cikk lezárása pedig így szólt: »Mit is írhatnánk még? Csak így tovább, Faragó Richard!«”

A Harmadik félidő bisztró következő estjét június 3-án, szombaton 17 órakor rendezik a Kazinczy Ferenc Múzeumban, a Hátsó füves-kiállítás vendége Gera Zoltán lesz.