„Muri” Yakin, „Zűrzavar” James és „Frédi” Kanouté is szögre akasztotta

Ahogyan az már lenni szokott mostanában, nemcsak a nyári átigazolási cikkeinket „nyeri meg” az angol PREMIER LEAGUE, hanem a visszavonulósat is, a harmadik részt legalábbis biztosan. A PL-ben tette meg utolsó lépéseit profi labdarúgóként ugyanis a portugál Paulo Ferreira (34 évesen vonult vissza, 27-szeres válogatott, utolsó klubja a Chelsea volt, összesen 22 millió eurót fizettek érte klubjai), aki az utóbbi években sokmilliós bérért jókat ücsörgött, de korábban eleget futott például két-két Európa- és világbajnokságon. A német válogatottban félszáznál is többször szereplő, mint kiderült, az átlagostól eltérő ízlésű Thomas Hitzlspergernek (31, Everton) egy-egy ilyen torna jutott, akár csak Kieron Dyernek (34, 33, Middlesbrough, 21 millió). A pletykalapok nem örülnek annak, hogy retirált az egyszeres válogatott és sokszoros verekedő Lee Bowyer (37, Ipswich Town), ám a walesi Simon Davies (34, 58, Fulham), az ír Stephen Carr (36, 44, Birmingham City), honfitársa, Rory Delap (37, Burton), a fénykorát a Chelsea-ben és a Leedsben élő Michael Duberry (37, Oxford United, 8.3 millió), a gólokat profi szinten negyvenéves koráig termelő Steve Fletcher (Bournemouth), a „háromoroszlánosok” közé egyszer beférő ballábas, egy híján húsz klubváltást megélő Lee Hendrie (36), a 43 évesen is vígan vetődő skót Neil Sullivan (29, Doncaster), a halvérű angolból bővérű jamaicaivá lett, egyébként bal fülére süket csatár, Jason Euell (36, Charlton), az utóbbi válogatottban alig 112-szer szereplő, 1998-as vb-résztvevő Ricardo Gardner (34, Bolton Wanderers), a profizmus kihívásait 41 éves koráig bíró északír Maik Taylor (88, Millwall) vagy a szenegáli Habib Beye (34, 33, Doncaster) is mind-mind jellegzetes alakjai voltak az albioni pontvadászatoknak.

Emlékezzünk meg a megbízható kapusról, a negyedik X-en túl is fürge kezű Paul Gerrardról (Oldham), aki nem rokona a „nagy” Steve-nek (nem a Hufnágelnek, a liverpoolinak), az Arsenal által 2001-ben 15.3 millió euróért vett támadóról, egykori csodagyerek Francis Jeffersről (32, 1, Accrington Stanley), a szintén többre hivatott és szintén egykori „ágyús” portugál szélsőről, Luís Boa Mortéről (36, 28, Chesterfield, 12.2 millió); valamint Steve Guinanről, aki nem kevesebb, mint 15 profi klubot szolgált 1993-ban kezdődő pályaíve során, imigyen nagy jövője lesz a turisztikai, országjáró mozgalomban a vándorbotját 37 esztendősen, a Kidderminster Harriersben szögre akasztó egykori csatárnak.

A BUNDESLIGÁBÓL olyan válogatott játékosok fognak hiányozni, mint a megbicsaklott pályaívű román Vlad Munteanu (32, 1, E. Aue), a szlovák Marek Mintál (35, 45, 1.FC Nürnberg), aki kétszer volt gólkirály odahaza, ugyanennyiszer a német másodosztályban és egyszer az élvonalban; a szorgos brazil szűrő, 2006-os vb-résztvevő, 2007-es Copa América-győztes Mineiro (38, 26, Koblenz), a kongói Rolf-Christel Guié-Mien (34, 27, Paderborn) vagy az egykori üstökös, az U21-es Nationalelfben 15 gólt vágó Benjamin Auer (30, Aachen). Hatalmas tehetségnek számított anno Dortmundban Christian Timm (33, Karlsruhe), akár csak a Bochumban Sebastian Schindzielorz (34, Wolfsburg II), a Bayern Münchenben az üveglábú Florian Müller (26, Aachen), szorgos profiként lett néhányszoros B-válogatott Thomas Reichenberger (38, Osnabrück), az osztrák Paul Scharner (33, Hamburg) ellenben 40 alkalommal bújhatott a címeres mezbe – a gall ék, Régis Dorn (33, Sandhausen) egyszer sem. A kapusok közül Marc Ziegler (37, VfB Stuttgart), Christian Vander (32, Werder Bremen) és Simon Jentzsch (37, Augsburg) sem röpköd már a léc alatt, de eljött a karriereende Alexander Ende (33, Fortuna Köln) számára is. Elmondhatja ezt magáról – mi meg róla – a gólérzékeny Sascha Rösler (35, Aachen) és a Dortmunddal kétszeres bajnok Lars Müller (36, Hammer) is.

Nem kell hozzá külön zsűri, hogy kiderüljön: a LIGUE 1 legnevesebb pápázója az a Ludovic Giuly (36, Lorient), aki a Barcelonában, az AS Romában, a PSG-ben és a Monacóban is megfordult egykoron, klubjai összesen 23 milliót fizettek érte, cserébe nyert velük BL-t, bajnokságokat, kupákat, a válogatottal pedig 2003-ban Konföderációs Kupát. A középpályás Jérome Rothen (35, Caen) szintén sokszoros válogatott volt, és tíz éve tízmilliót fizetett érte a PSG, de az egykori belga gólkirály Luigi Pieroni (33, 24, Arles), a markáns Sylvain Monsoreau (32, Troyes, 10.5 millió), Ludovic Delporte (32, Angers), Romain Pitau (35, Montpellier), a bajnokként búcsúzó Ronan Le Crom (38, PSG), a fájós térdű szélső, Alejandro Alonso (31, Saint-Étienne) vagy az ötszörös Afrikai Nemzetek Kupája-résztvevő szenegáli Omar Daf (36, 54, Sochaux) mind jellegzetes alakja volt hosszabb-rövidebb ideig a francia pontvadászatoknak.

A SERIE A-ban a retirálók élére kívánkozik a legendás kapus, az 1969-es születésű Francesco Antonioli, akit már régebben elengedett a Cesena, de mostanra vált biztossá, hogy nem folytatja máshol sem. Gyűjtött így is elegendő élményanyagot, ugyanis a fénykorát élő Milanban védett (ha nem is sokszor) 1988 és 1994 között, részt vett az 1992-es olimpián és a 2000-es Eb-n, nem mellesleg a 2001-ben bajnoki aranyérmet szerző AS Romában is szerepelt. A nagy rivális Laziónál lett közönségkedvenc mezőnymunkája és lelkesedése miatt a korábban az Interben, a Milanban és a Fiorentinában is megforduló Cristian Brocchi (37, 1), inkább olasz-ausztrál testvére miatt figyelték sokan az ausztrál-olasz, a Juvében és a Napoliban is kerettag Massimiliano Vieri (33, Prato) pályafutását (jelentjük: befejezhetik). Nem panaszkodhat különösképpen eddigi életére Gianluca Grava (36, Napoli), a nem a honvédos, hanem egykori U21-es Európa-bajnok Marco Rossi (35, Genoa), a horvát Igor Budan (33, 6, Palermo) és Giacomo Tedesco (37, Trapani) sem; a francia Louis Saha pedig különösképpen nem: 35. születésnapján a Laziót hagyhatta ott, de annak idején a Fulhamnek 17.5 millió eurót fizetett érte a Manchester United, válogatottjával – amelyben 20 alkalommal szerepelt, négy gólt lőve – ezüstérmet szerzett a 2006-os vébén. Ugyan utolsó jó idényét 2009-ben futotta, de a Tottenham, a Sunderland és a Lazio is számolt vele, amely ténnyel, mondjuk meg őszintén, kevés olvasónk dicsekedhet.

A PRIMERA DIVISIÓNBAN rúgta utolsókat a labdába és az ellenfélbe Mikel Labaka (32, Rayo Vallecano), a sokszoros U-válogatott, egykori U21-es Eb-aranyos Sergio Ballesteros (37, Levante), a jugoszláv válogatottból ismert Goran Drulics (36, Sarinena), Stéphane Pignol (36, Las Palmas), Chema (37, Guijuelo), az egykori U20-as világbajnok Fernando Varela (32, Real Valladolid) és Javi Guerrero (36, Las Palmas), aki anno megfordult a Real Madridban és az Atléticóban is. Mellettük Iván Helguera testvére, Luis is pályát választott (mármint másikat a focipálya után), a Fiorentina egykori középpályása a Huescából vonult nyugalomba, 37 esztendősen. Nála jóval nevesebb volt az 59-szeres válogatott Miguel, aki 2005-ben igazolt a Benficától a Valenciához nyolcmillióért, és onnan is vonult vissza a nyáron az 1980-as születésű, két-két Eb-n és vébén látott portugál jobbhátvéd; és a kétszeres spanyol válogatott kapus, egykori Sir Alex Ferguson-csalódás Ricardo (41), aki egyszer már szögre akasztotta az Osasunában, és most még egyszer megtehette ezt.

EURÓPA DÉLVIDÉKÉN Portugália legnevesebb búcsúzója az egykori csodagyerek Hugo Leal (33, Estoril), akit csaknem tízmillióért vett meg anno a PSG az Atléticótól, Cipruson búcsúztatták a 17-szeres holland válogatott, nem mellesleg Eb- és vb-résztvevő Tim de Clert (34, AEK Larnaca), Igor Gabilondót (33, AEK Larnaka), a mindössze 134-szeres válogatott, címeresben 38 találattal gólrekorder észt Andres Opert (35, Nea Salamis) és a zöld-foki-szigeteki Janicio Martinst (32, 42, Anorthosis Famagusta); s elérte a karrierkrízis Michael Chrysist (35, 68, Enosis) is. Göröghonban a veretes szerb ék, a legutóbbi vébén is megforduló Marko Pantelics (34, 43, Olympiakosz), Anasztasziosz Pantosz (37, Jannina) és Josu Sarriegi (34, Panathinaikosz), Albániában a 78-szoros válogatott Klodian Duro (35, KF Tirana), Boszniában Adnan Guso (37, 22, Zeljeznicar), vele együtt Mirsad Beslija (33, 37), Bulgáriában a talentumos karmester, Hriszto Jovov (35, 39, Levszki) és a brazil-bolgár Sandrinho (32, Litex Lovecs), Törökországban a szorgos német középpályás, HSV-, Schalke- és Bremen-gyepnyűvő Fabian Ernst (34, 24, Kasimpasa), Hüseyin Cimsir (33, 27, Demirspor) és az alig 13 egyesületben megforduló Levent Kartop (33, Eyüpspor) retirált. Moldáviában járt hasonló cipőben a moldovai-orosz Stanislav Ivanov (32, 43, Tiraspol), Sergiu Epureanu (37, 47, Nistru Otaci), Szerbiában a Debrecentől való távozást kiheverni nem tudó Predrag Pavlovics (27, OFK Beograd); Romániában a Bordeanu testvérek, Alin (32, Botosani) és Valeriu (36, szintén Botosani), valamint az egykori válogatott, ötszörös bajnok, négyszeres kupagyőztes, kétszeres gólkirály, egykori év játékosa Ionel Danciulescu döntött hasonlóképpen. Izrael történetének legjobb kapusának, a hétszeres bajnok „Polipnak”, Nir Davidovitchnak (37, 51, Maccabi Haifa) és Walid Badirnak (39, 74, Hapoel Tel-Aviv) mondott búcsút, mármint futballügyileg.

NYUGAT-EURÓPÁBAN Hollandia olyan válogatott spílereknek intett pápát, mint Denny Landzaat (36, 38, Twente), a Poolban is megfordult Jan Kromkamp (32, 11, Go Ahead) vagy Barry Opdam (36, 8, Volendam), de Mike Zonneveld (32, NAC) sem volt sokkal tehetségtelenebb nála. Belgiumban Benoit testvére, Matthieu Assou-Ekotto (Royal Boussu), Svájcban az egykori Rennes-vétel Julian Esteban (26, Servette), a kameruni Augustine Simo (34, 23, UGS Geneve), és Palmeirasban, valamint az AEK-ben is megforduló brazil ék, Rodrigo (32) hagyta abba, páran talán picit idő előtt. A legismertebb búcsúzó vitán felül az a Hakan Yakin, aki 87/20-szal búcsúzott a svájci válogatottól, profiskodott a Grasshoppersben, a PSG-ben, a Stuttgartban és a Baselben is, láthattuk két Eb-n és két vb-n. Utolsó egylete a Bellinzona volt, 37 évesen. Luxemburgban a csodás nevű Carlos Helena (38, Fola Esch) és a gyűrődést 42 éves koráig bíró Fred Van De Sande (Wiltz 71) immáron csakis polgári foglalkozásának él.

KELET- ÉS KÖZÉP-EURÓPÁBAN, pontosabban Ausztriában vonult vissza, kissé váratlanul, Szabics Imre (32, 36, Sturm), (ex)csapattársa, Ferdinand Feldhofer (33, 13), a hatszoros bajnok, Ausztria leggyorsabb gólját alig 10 másodperc alatt megszerző cseh Patrik Jezek (36, Admira) és Sanel Kuljic (35, 20, Kapfenberg). Lengyelországban bukkantunk rá talán az egy nemzethez képest legütősebb európai visszavonuló csoportra, elvégre olyan ottani klasszisoknak rendezhettek búcsúmérkőzést, mint Michal Zewlakow (37, 102, Legia Warszawa), sokszorosan is csapattársa volt Kamil Kosowski (36, 52), ikertestvére, a nála pár hónappal hamarabb feladó Marcin Zewlakow (36, Korona Kielce), a négyszeres gólkirály, ötszörös bajnok Tomasz Frankowski (38, 22, Jagiellonia Bialystok), a sejtelmes nevű Marcin Baszczynski (36, 35, Ruch Chorzow), Adam Duda (36, Gryf Wejherowo) kettős; valamint a Hertha egykori gólvágója, a gyűrődést igen sokáig bíró Piotr Reiss (41, 4, Lech Poznan). Igen, ez az a lengyel generáció, amely ismerős lehet nekünk is, húszas éveikben a 2002-es és a 2006-os vébéről, majd később a félig hazai kontinenstornáról. Az új idők új szele sodorta messze otthonától a spanyol Fernando Cuerdát (29, Piast Gliwice), aki korábban a Sevilla, Atlético, Budapest Honvéd útvonalon is közlekedett, valamint a napvilágot Zimbabwében meglátó, távol hazájától sokszoros bajnok és kupagyőztes Dickson Chotót (32, 7, Legia); ellenben hazai környezetben futhatott ki utoljára hivatalosan a gyepre a cseh Tomás Ujfalusi (35, 78, Sparta Praha), aki korábban a HSV-ben, a Fiorentinában, az AM-ben és a Galatában kereste a kenyérrevalót, miközben megfordult néhány nagy nemzetközi tornán is.

FENN, A HIDEG ÉSZAKON, Finnországban nem fagy oda a fűhöz vetődés közben a füle a Siófoktól igen messze jutó Szeróvay Mihálynak (30, Jyväskylän Jalkapalloklubi), de a 49-szeres válogatott, Fulham-járta Toni Kallio (35, Ilves Tampere) sem didereg már profi labdarúgás címén, akár csak Izlandon a fél PL-t bebarangoló Hermann Hreidarsson (39, 89, ÍBV), a Newcastle-ben is profiskodó Bjarni Gudjónsson (39, 23, KR Reykjavík), sőt, a bugos angol kapusok tótumfaktuma, David James (43, 53, ÍBV) is elmondhatja ezt magáról. A kapuvédő a Liverpool, a Villa, a WHU, a Manchester City és a Portsmouth szurkolóit is őrületbe kergette időről időre, miközben a „háromoroszlánosokkal” megjárt három világbajnokságot is, nem akármilyen pályafutást zárt tehát „Zűrzavar James” Izlandon! Dániából Henrik Pedersen (37, 3, Silkeborg), Svédországból Pontus Farnerud (32, 11, IFK Göteborg), Stefan Selakovic (36, 12, Halmstads), Michael Svensson (38, 29, Halmstads), Erik Edman (34, 57, Helsingborgs) és csapattársa, Erik Wahlstedt (37) is ismerős lehet pár Eb-ről és vb-ről. Nem panaszkodhat azért sorára Daniel Andersson (41, 1, Helsingborgs), Marcus Lantz (37, Landskrona), a nigériai Peter Ijeh (35, 1, GAIS) és az ilyen névvel a Megaagy 2-be kívánkozó kenyai Robert Mambo Mumba (34, 54, Dalkurd) sem. A norvég szurkolók istenhozzádot intettek Ole Martin Arstnak (38, 22, Tromsö), aki volt norvég és belga gólkirály is, Steinar Pedersennek (36, 1, IK Start) és annak a Björn Christian Mullernek (27, Ranheim), aki miután letette a kesztyűt, felcsapott középpályás spílernek a hetedosztályban; Skócia a helyi és az angol másod- és harmadvonalak örökös érmesének, Colin Cameronnak (41, 28, Cowdenbeath), Izland pedig az anno a Feyenoordban is megfordult Bjarki Gunnlaugssonnak (39, 27, Hafnarfjördur).

A POSZTSZOVJET területeken új állásba állt az orosz Szergej Szemak (37, 65, Zenit), aki a CSZKA-val, a Zenittel és a Rubinnal összesen öt bajnoki címet nyert, 2002-es vb-fellépő és 2008-as Eb-bronzos; a szintén ötszörös orosz aranyos, hatszoros évcsapata-tag, kétszeres gólkirály Dimitrij Loszkov (39, 25, Lokomotiv Moszkva), akik megannyi nagy tornáról lehetnek ismerősek, a tavalyi féléves eltiltás pedig véglett betett a kazányi Alekszandr Orehovnak (39). Ukrajnában fanfároztak a lelátókról utolszor a bolgár Szvetoszlav Todorovnak (35, 42, WHU, Zakarpattija), Észtországban a 94-szeres válogatott Szergej Tyerehhovnak (39, Sinnyik, Nomme Kalju), Litvániában Dainius Gleveckasnak (35, 34, Sahtar Doneck, Ekranasz Panevezisz).

ÁZSIA is dicsekedhet néhány ismert, immáron egykori, frissiben exszé lett futballistával. Az élre kívánkozik az iráni Mehdi Mahdavikia (35, 111, Perszepolisz), a Hamburg egykori csillaga, Ázsia aranylabdása; a Kínát és a profizmust egyszerre odahagyó argentin bekk, a kétszeres Libertadores-aranyos Rolando Schiavi (40, 4, Sanghaj Shenhua) és a mali gólüzem, a Lyon, a Sevilla, a WHU és a Tottenham egykori éke, Frédéric Kanouté (36, 39, Beijing Guoan). Aligha gondolta a spanyol Chino Losada (36), hogy nem a La Ligából, hanem a hongkongi Kitcheeből vonul vissza, vagy a brazil Lucas (35), hogy a japán FC Tokióból – érte, mint nagy csatárígéretért 2000-ben 21.3 millió eurót fizetett a Rennes, amelyet azóta is siratnak. Dél-Koreában az orosz és dél-koreai állampolgársággal is bíró, előbbi minőségében kétszeres válogatott Gyenyisz Laktyonov/Li Szong Nam (35, Gangvon) és a profilikus kapus, Li Vun Dzse (39, Csunnam), akire visszarévedhetünk négy(!) világbajnokság kapcsán is.

AFRIKA, az emberiség feltételezett bölcsője volt szemtanúja olyan helyi spílerek búcsújának, mint a 70-szeres egyiptomi válogatott, sokszoros bajnok és a négyszeres Afrikai Bajnokcsapatok-kupája-győztes Mohamed Barakaté (36, el-Ahli), a nemzeti csapatban 100-szor pályára lépő nemzeti hősé, Mohamed Aboutrikáé (35, al-Ahli), aki háromszor lett kontinense aranylabdása, Emad Moteabé (30, 67, al-Ahli) és mindenekelőtt a „fáraók” között potom 184 alkalommal fellépő Ahmed Hassané (38, Anderlecht, Besiktas, Zamalek), a marokkói Murad Fellahé (35, 67, Vidad), akit láthattunk a legutóbbi vébén is. Dél-Afrikában a III. Kerület egykori fekete csillaga, a kétszeres vb-látta MacBeth Sibaya (35, 62, Rubin, Moroka Swallows), az egykori Liverpool-kapus, kétszeres Eb-bronzos holland Sander Westerveld (38, 6, Ajax Cape Town) és a 46 évesen is ficánkoló, 1996-os ANK-aranyos André Arendse (67, Fulham, Wits), Tunéziában Mohamed Bacstobdzsi (31, PSG, Esparance) díszíti a most méltatottak névsorát.

DÉL-AMERIKÁBAN kevés igazi csillag hagyott fel a labdarúgással, de Argentína olyan ismert nevekért sírhat, mint a tízszeres válogatott Sebastián Battaglia (31, Boca Juniors) és a HSV által csaknem hatmillióért vett Bernardo Romeo (34, 4, San Lorenzo), Brazília a Copa- és Konföderációs Kupa-győztes, kétszeres vb-résztvevő Gilbertóért, Costa Rica Douglas Sequeiráért (36, 40, Feyenoord), Ecuador a sokszoros Copa-kerettag, kétszeres vébészereplő Ulises de la Cruzért (38, 101, Aston Villa), Peru Juan Jayóért (39, 91, Celta Vigo, Alianza Lima) és Roberto Palaciosért (40, 128, Cruzeiro, Sporting Cristal Lima), aki már az 1993-as Copán is vígan rúgta a bőrt.

Mexikó elveszítette Daniel Osornót (34, 57, Atlas), Jaime Lozanót (34, 34, UNAM Pumas) és Gerardo Galindót (35, 10, Necaxa, Altamira), akik rengetegszer voltak bajnokok, és több nagy nemzetközi versengésen láthattuk őket harmincas éveik előtt. Uruguayból retirált a kőkemény bekk, Alejandro Lembo (35, 44, Parma, Betis, Nacional), az MLS-ből Pablo Mastroeni (37, 65, LA Galaxy), aki nem volt olyan nagy csillag, mint a neve után járna neki, de két világbajnokságon futhatott ki a gyepre; a német Torsten Frings (36, 79, Toronto), aki a Bayernt, a Brement és a Dortmundot is bekalandozta, a nationalelffel pedig két vébén és egy Eb-n is érmet szerzett. A brazil Edú (33, 15, Colorado Rapids), a Betis és a Celta egykori remek szélsője, a Real Madrid valamikori védőígérete, a 2000-es BL-győztes Júlio César (34, Toronto) és a 148-szoros mexikói válogatott Pável Pardo (36, Chicago Fire) is az MLS-ben játszott utolszor, akár csak a meglepő bejelentéssel lelépő Robbie Rogers…

TOVÁBBI, 2013-BAN VISSZAVONULT VÁLOGATOTT FUTBALLISTÁK (2. rész)

Név, nemzetiség születési év, legismertebb klub, utolsó klub, válogatottság, érdekesség

Dimitrij Borogyin, orosz, 1977, Zenit, 2x bajnok, 1x kupagyőztes, válogatott kerettag

Andrejs Rubins, lett, 1978, Szpartak Moszkva, Simurq, 117x vál., 3x lett b., 1x azeri b., 1x Eb-résztvevő

Vadim Boret, moldovai, 1976, FK Baki, 42x vál.

Szargisz Hovszepjan, örmény, 1972, Zenit, Pjunik Jerevan, 132x vál., 9x örmény bajnok

Kert Haavistu, lett, 1980, Tallinna Ararat, 44x vál.

Chris Albright, amerikai, 1979, LA Galaxy, Philadelphia Union, 22x vál., 3x b., 1x vb-r.

Brian Ching, amerikai, 1978, Houston Dynamo, 45x vál., 1x gólkirály, 1x vb-r.

Ramiro Corrales, amerikai, 1977, San Jose Earthquakes, 6x vál., 1x norvég b., 2x amerikai b., 1x olimpiai r.

Robbie Russell, amerikai, 1979, Rosenborg, DC United, 1x vál., 2x norvég b., 1x amerikai b.

Danny Califf, amerikai, LA Galaxy, Toronto, 23x vál., 2x Arany-kupa-gy., 1x dán b., 1x amerikai b., 1x olimpiai r., 1x Konföderációs-kupa-bronzérmes, 1x Copa-r., 1x olimpiai r.

Gabriel Pereyra, argentin, 1978, River Plate, Puebla, 4x mexikói bajnok

Paulo César Chávez, mexikói, 1976, Deportivo Guadalajara, 30x vál., 2x Copa-bronzérmes, 1x Konföderációs-kupa-r.

José Antonio Castro, mexikói, 1980, Atlante, 33x vál., 2x bajnok, 1x Arany-kupa-gy., 1x vb-r., 1x Copa-b.

Federico Domínguez, argentin, 1976, Espanyol, Independiente, A. de San Carlos, 1x vál., U20-as vb-győztes, 4x argentin b., 1x Libertadores-kupa-gy.

Vince Grella, ausztrál, 1979, Parma, Melbourne Heart, 46x vál., 3x vb-résztvevő

Hirojama Nozomi, japán, 1977, Braga, Richmond Kickers, 2x vál., 1x Copa-r., 1x paraguayi b., 1x japán b.

Alekszander Tadevoszjan, örmény, 1980, Pjunik Jereván, Mika J., 41x vál., 5x bajnok, 2x kupagy.

Tigran Karabahcjan, örmény, Csornomorec, Ararat, 2x vál., 3x örmény b., 1x Bulgár Kupa-gy.

Farhad Madzsidi, iráni, 1976, Rapid, Eszteghlal, 45x vál., 3x b., 1x Ázsiai BL-győztes

Rezal Hassan, szingapúri, 1975, Warriors, 60x vál.

Szaleh al-Szakri, szaúdi, 1979, al-Ettifak, 33x vál., 1x Ázsia-kupa-ezüstérmes

Riki van Steeden, új-zélandi, 1976, Auckland, 5x vál.

Tim Brown, új-zélandi–angol, Wellington Phoenix, 3x vál., 1x vb-résztvevő, 1x Konföderációs-kupa-r., 1x Óceániai Nemzetek Kupája-gy.

Nakajama Maszasi, japán, 1967, C. Szapporo, 53x vál., 4x év csapata-tag, 1x év játékosa, 2x gólkirály, 2x vb-r.

Kim Szang Szik, dél-koreai, 1976, Csonbuk, 60x vál., 1x olimpiai r., 1x vb-r.

Fan Csun Jip, hongkongi, 1976, South China, 40x vál., 2x év játékosa, 4x év csapatának tagja

Chris Greenacre, angol, 1977, Manchester City, Stoke, Wellington Phoenix

Mark Paston, új-zélandi, 1976, Bradford, Wellington Phoenix, 36x vál, 1x vb-r.

Daniel Allsopp, ausztrál, Man. City, Croydon City Arrows, 3x vál.

Marcel Meeuwis, holland, 1980, Feyenoord, Mönchengladbach, 3x B-vál.

Allan Pearce, új-zélandi, 1983, Barnsley, Waitakere, 1x vál., 1x ÓNK-győztes, 1x gólkirály, 1x év játékosa, 5x bajnok

Raszul Hatibi, iráni, 1978, HSV, Gosztares, 29x vál., 3x iráni kupagy., 1x vb-résztvevő, 1x Ázsia-kupa-r.

Szaito Toszhihide, japán, 1973, Simizu, Fudzsieda, 17x vál., 1x kupagy., 1x év újonca, 1x vb-r., 1x Copa-r.

Toda Kazujuki, japán, 1977, Tottenham, Warriors, 20x vál., 1x japán kupa-gy., 1x vb-r., 1x Copa-ezüstérmes

Csung Kjung Ho, dél-koreai, 1980, D. Citizen, 40x vál., 1x olimpiai r., 1x vb-r., 1x Ázsia-kupa-r.