Hová lett Claudio López?

Az 1974-ben napvilágot látott, vékonynak tűnő, de az idők előrehaladtával egyre izmosabb Claudio Javier López 18 évesen mutatkozott be az argentin első osztályban, a Racing Club színeiben (kék-fehér). Az „Academiánál" négy szezont húzott le Carlos Roa, Jorge Borelli, a brazil Ademir, a paraguayi Estanislao Struway, Roberto Pompei és Marcelo Delgado oldalán, ez idő alatt összesen 24 gólt szerzett. Különösen az 1996-os clausurában szárnyalt, ekkor figyelt fel rá a Valencia. Spanyolországban vált igazi sztárrá: a pontvadászatban közel félszáz gólt vágott, az európai kupákban összesen 17-szer volt eredményes. López spanyolországi dicsőséglistáján szerepel egy Király-kupa- és egy Szuperkupa-siker, míg 2000-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott. Valenciában a szintén córdobai Mario Kempes utódaként tekintettek rá – a Lazióban csodaigazolásként: egy korábbi ellenük elért BL-beli 5–2-es Valencia-győzelem egyetlen pozitívuma az volt a rómaiak számára, hogy „felfedezték" maguknak az argentint.

Az olaszok 23, 30, vagy 35 millió mai eurót fizettek érte, esetleg 35 millió akkori dollárt, mindenesetre hamar a fekete bárány szerepkörében találta magát hősünk. Megérkezése után ugyan nem sokkal góllal járult hozzá az Inter elleni olasz Szuperkupa-győzelemhez, de hamarosan hosszú időre kidőlt. Nem véletlen, hogy 2000 ősze és 2002 tavasza között mindössze 14 A-ligás gólt találtunk neve mellett, és a nemzetközi porondon is csak hétszer volt eredményes. Később csak formába lendült a futballista, és igencsak népszerűvé vált a szurkolók között. Harmincéves korában azonban kölcsönadták Lópezt a mexikói Américának, amely később ingyen meg is kapta.

Európában soha nem panaszkodhatott arra, hogy falábú középpályások, hordóhasú szélsők és botagyú csatártársak szaladgáltak volna körötte: Valenciában Engonga, Farinós, Valerij Karpin, Gaizka Mendieta, Ariel Ortega, Romário és Goran Vlaovic várta, David Albelda, Angulo, Gerard, Kily González, Milla és Juan Sánchez búcsúztatta; római viszonylatban ugyanez a Dino Baggio, Roberto Baronio, Pavel Nedved, Karel Poborsky, Diego Simeone, Dejan Sztankovics, Juan Verón, Hernán Crespo, Fabrizio Ravanelli, Marcelo Salas, illetve a Demetrio Albertini, Stefano Fiore, Fabio Liverani, Bernardo Corradi, Simone Inzaghi, Roberto Muzzi csoportosulásokra igaz.

López 2007 legelején hazatért a Racinghoz, majd karrierje alkonyán megmutatta az MLS-ben is: varázsolt a Kansas City Wizards és a Colorado Rapids színeiben is. 2011 elején vonult vissza az 55 válogatottbeli fellépésén 10-szer eredményes „Tetű", aki az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon is szerepelt, olyan csatártársak oldalán, mint Abel Balbo, Gabriel Batistuta, Crespo, Ortega, Claudio Caniggia, Kily González vagy Gustavo López.

Visszavonulása után különböző show-műsorokban szerepelt a jellegzetesen mély hangú ex-futballista, majd kormányzói pozícióba küzdötte fel magát: egy Mitsubishi Lancer Evo 10-zel a Tango Rally Team keretein belül felcsapott a murvák, földutak és aszfaltok királyának. Navigátora, Ruben García szerint López nyugodt, csendes sofőr, aki nem tesz hirtelen mozdulatokat.

De honnan jött az ötlet?

„Profi labdarúgóként magamba zártam ezt a szenvedélyemet, nem volt rá időm – így az illetékes. – De miután visszavonultam, ráérek hódolni az autóversenyzésnek. A lényeg az, hogy évezzem ezt az egészet."