Hová lett Jay-Jay Okocha?

Sorozatunk elmúlt részében szót ejtettünk a kilencvenes évek remek nigériai labdarúgó-válogatottjáról, amelytől nem véletlenül várt nagy dobást a nagy Pelé az 1998-as világbajnokságon, hiszen tömve volt a zöld keret korszakos afrikai zsenikkel. Fórumozóink csodálatos módon összhangra jutottak egy dologban: Jay-Jay Okocha volt közülük a legnagyobb.

Nem is tévedtek: az 1973-ban született Augustine Azuka Okocha minden idők talán legjobb afrikai irányítója; cselei és passzai élményszámba mentek. Az Enugu Rangersben 17 évesen már profiskodott, majd a németországi Borussia Neunkirchenhez került. Innen emelte ki az Eintracht Frankfurt, amelyben először csak az ifjúságiak között erősödött. Dragoszlav Sztepanovics gyorsan bedobta a karmestert a mély vízbe, és a fiatal hamar a Bundesliga üde színfoltja lett. A Karlsruhe ellen szerzett gólját egyenesen a Bundesliga legszebb találatának választották meg a közelmúltban: a 16-oson belül egyszerre négyen is feküdtek a földön, a nigériai kilenc másodperc alatt huszonhárom lépést tett meg, majd a többiek után kicselezte Oliver Kahnt is, mielőtt lazán a hálóba helyezett!

Remek csapat volt egyébként akkoriban az Eintracht Frankfurt, Uli Stein, Andreas Köpke, Manfred Binz, Szlobodan Komljenovics, Kahaber Csadadze, Uwe Bein, Frank Möller, Marek Penksa, Uwe Rahn, Edgar Schmitt, Thomas Doll, Petr Hubcsev, Jan Furtok, Markus Schupp, Johnny Ekström és Ivica Mornar is ezt a gárdát erősítette.

Hősünk 1996-ban, olimpiai bajnokként 3.5 millió mai euróért írt alá a Fenerbahcéhez, ahol zseniálisan futballozott, rengeteg gólt készített elő Elvir Bolicsnak és Emil Kosztadinovnak. Időközben felvette a török állampolgárságot, másodkeresztségben (vagy első iszlamizációban?) pedig a Muhammed Yavuz nevet. Két év múlva 11.5 millióért, afrikai átigazolási rekordért a PSG-be igazolt, amelyben összességében csalódást okozott – bár voltak elképesztő felvillanásai, ezért is választották meg később a párizsi klub 10. legjobb futballistájának. Később a Boltonban töltött el négy évet, melyek során a Premiership egyik emblematikus alakja lett, technikai megoldásai miatt bajnokságszerte rajongtak érte a fanok. A Katar SC-ben és a Hull Cityben is megfordult még, mielőtt 2008 nyarán visszavonult.

A nemzeti tizenegyben 75 alkalommal szerepelt, 14 gólt szerzett. A BBC által kétszer is Afrika legjobbjának megválasztott, odahaza hétszeres „aranylabdás" karmester három világbajnokságon szerepelt, összesen kilenc mérkőzést játszva. 1994-ben Afrikai Nemzetek Kupája-aranyos lett a Peter Rufai – Augustine Eguavoen, Ben Iroha, Uche Okechukwu, Uchenna Okafor – Sunday Oliseh, Finidi George (Samson Siasia), Okocha, Daniel Amokachi – Emmanuel Amunike, Rashidi Yekini nigériai alapcsapat, amelynek szövetségi kapitánya Clemens Westerhoff volt. A vb-ken nem jártak sikerrel a „Szuper Sasok", de az 1996-os olimpián meglepetésaranyat szereztek a bombaerős argentin és brazil válogatott előtt.

Okocha testvéröccse, Festus egykoron U17-es világbajnok lett, de később elkallódott, bátyja szintén nigériai válogatott labdarúgó volt; unokaöccse, Alex Iwobi ma az Arsenal U-csapataiban pallérozódik, és már angol válogatott. A hazájában is roppant népszerű, a reklámokban anno gyakran látott Okocha visszavonulása után is sűrűn megfordult különböző gálamérkőzéseken, kiadott futballtechnikai DVD-t, vállalkozásokba (ásványvíz, bárok) fogott, de edzőként nem volt hajlandó rombolni nimbuszát. Labdarúgással foglalkozó műsorok állandó szereplőjeként 2011 végén kiadott egy nagy hatású, de megkérdőjelezhető valóságtartalmú videót továbbra is pazar képességeiről, talán ennek sikere miatt döntött úgy, hogy az újonnan induló indiai szuperligában még futballozik picinykét.

Okocha 550 ezerért a Durgapúr színeiben folytatja ugyanis nemsokára még pár hónapig – vagy tovább, nála ezt nem lehet tudni, mint ahogyan igazi életkorát sem, amely egyesek szerint tíz évvel is eltérhet a bevallottól. Valamiféle gondok lehetnek egyébként eredeti papírjaival, mert előző aktív korában egy alkalommal már megbüntették „zizis" útlevele miatt.