Hová lett Jorge Campos?

Mi tagadás, azokban a boldog(nak gondolt kilencvenes) években a környékünk nem milliomos-dinasztiáiról volt híres, hanem egészen másról, és csak igen keveseknek engedtetett meg, hogy színesben lássák azokat a pompázatos mezeket, amelyekkel a mexikói válogatott kapusa, az 1966-os születésű Jorge Francisco Campos Navarrete hökkentette meg a nagyvilágot. A babarózsaszíntől a vad vörösön át a hippililáig terjedt a felsők, nadrágok és kesztyűk színskálája, és nem ám külön-külön, hanem egyszerre alkalmazta ezeket. Saját bevallása szerint az acapulcói szörfösök ihlették őt (ő pedig a japán rajzfilmeseket a legendás Cubasza-kapitány megformálásában). A rossz nyelvek szerint színvak, de minimum színtévesztő futballista maga tervezte a mezeit, és talán ezek a jobb ízlésű támadókra tényleg bénító hatással lehetettek – az ugyanis a fekete-fehér (pontosabban kívül azért piros) Junosztyon is átjött, hogy Campos gyakran vált át leghátsó emberből legelsővé.

„Átéltem mindazt, amiről egy játékos álmodhat, és most végre edzőként is megkaptam életem nagy lehetőségét" – mondta a 37 éves korában visszavonuló, 129-szeres válogatott Campos, akinek azért éppen nem adhatunk igazat, de ide nekünk egy ilyen csonka pályafutást! Klubkarrierje során, 1988 és 2004 között szerepelt a mexikói UNAM Pumasban, az Atlantében, a Tigresben, a Cruz Azulban, valamint az amerikai Los Angeles Galaxyban és Chicago Fire-ban. Pályafutását a mexikói Pueblában fejezte be.

A magabiztos, apró termetű, ám kifejezetten ruganyos, fürge és mozgékony kapus egy idő után úgy gondolta, hogy csatárként több figyelem jut rá, ezért aztán nemcsak a klubjaiban, de a válogatottban is sokszor csatárkodott, sőt nemegyszer előfordult, hogy mérkőzés közben váltott posztot. Kétszer is megesett, hogy támadóként játszotta végig a válogatott fellépését, és nem csak ulibuli mérkőzéseken, hanem például az 1993-as Arany-kupán.

A legenda szerint akkor kapott végleg kedvet a góllövéshez, amikor első proficsapatában, az UNAM-ban nem tudta kiszorítani a kapuból Adolfo Ríost, és a fiatal Campos jobb híján támadónak állt. Később bosszút állt Ríoson: őt ötször, vetélytársát „csupán" négy alkalommal választották meg Mexikóban az év kapusának. Hogy ne keltsen zavart az adatbankokban, egyesületeiben – ha csak tehette – lefoglalta az 1-es és a 9-es mezt is... Egyébként ma ő a negyedik legeredményesebb kapus, 40 hivatalos találattal.

Rejtélyek övezték a magasságát Í(vagy alacsonyságát...), 165-től 175-ig terjedt centiméterben az adatsor, mindenesetre furcsa volt őt látni a megtermett védők és csatárok között. Például az 1999-es Konföderációs-kupán (előtte elrabolták az édesapját, de szerencsére megúszta), több Arany-kupán, és ami a lényeg, 1994 és 2002 között három világbajnokságon is.

„Úgy világított a pályán, mint egy neonreklám" – írta róla Somlóvári kolléga egy alkalommal. 2004-ben felcsapott a mexikói válogatott segédedzőjének (mármint Campos), segített a németországi vb-sorsoláson, majd a torna után szakmát váltott. Bár sokszor azt nyilatkozta, minden álma az, hogy vezetőedző legyen, úgy látszik, elkerülték eddig a hozzá méltó hívások és kihívások. Gála- és jótékonysági mérkőzéseken viszont ma is szívesen fellép, és egy televíziós műsorban is szakért.

Nem ebből él azonban, hanem étteremláncából, a népszerű Sportortas Camposból, amelyben a fő fogás az ottani fajta torta, amely egy grillezett zöldségekkel tálalt „óriáshamburger". Bizonyára élénk derültséget kelt, amikor a tulaj néha bevillan a konyhába, és mondjuk összeüt négy tojást a Torta de Huevóhoz, borzasztóan színes kötényében.

Egyébként a legnagyobb futballistákról elnevezett tortákat is vehetnek a szerencsések az éttermekben, lásd a listát.

Ha éppen nem üzletemberkedik vagy bűvészkedik a mágnestábla előtt, akkor az óceánok megmentésének egyik élharcosa.