Hová lett Mehmet Scholl?

Mehmet Scholl az 1990-es évek talán legtechnikásabb német futballistája volt, de nem tudta befutni azt a pályát, amelyet elindulásakor jósoltak számára. Sokat volt sérült, gyakran félig sántikálva is játszania kellett – nem véletlenül: sok-sok éven át, Michael Ballack berobbanásáig ő volt a Bayern München és a nationalelf fazonszabásza, gyakran az egyetlen, akitől váratlan megoldásokat láthattak a nézők. Szögezzük is le rögtön: „Scholli" egy roppant balszerencsés futballista: 1994-ben, élete legjobb formájában lemaradt az amerikai világbajnokságról, 1998 nyarán újfent sérült volt, és a változatosság kedvéért 2002-ben ismét a műtőasztalon volt jelenése... Még szerencse, hogy egy akkoriban kivételesen jól játszó német csapatban, az 1996-os Európa-bajnok germán gárdában ott lehetett, majd a 2000-es kontinenstornán is a válogatott legjobbja volt. Harmincegy évesen visszavonult a válogatottól, pedig Rudi Völler kapitány igen kapacitálta őt az ázsiai vb-szereplésre.

A török vendégmunkás apától származó kis Mehmet Yüksel szülőhelyén, Karlsruhében kezdett el futballozni, és olyan társak között tette meg első lépéseit a profi világban a helyi KSC-ben, Willy Schäfer mester kezei alatt, mint Oliver Kahn, Michael Sternkopf, Oliver Kreuzer vagy Michael Fink, akik később mind a Bayernhez kerültek. Hősünk 18 évesen már kezdőnek számított a nagyok között, és három év alatt 11 bajnoki gólt és számtalan gólpasszt jegyzett, mielőtt a München lecsapott volna rá, 1991-ben. Itt is remekelt, így a válogatottban is bemutatkozhatott. A Bayernben – a fiatalabban kedvéért – akkoriban olyan korszakos klasszisok keresték kenyerüket, mint Stefan Effenberg, Lothar Matthäus, Alain Sutter, Ciriaco Sforza, Emil Kosztadinov, Jorginho, Mazinho, Jean-Pierre Papin, Jürgen Klinsmann, Stefan Reuter, Jürgen Kohler vagy Andy Brehme...

Az 1992-es Európa-bajnoki keretbe hősünk még nem fért be, így lemaradt az ezüstről, pedig sokan kritizálták anno Berti Vogtsot, hogy miért nem kap Scholl lehetőséget. Cserébe a karmester az évek alatt sokszoros bajnok és kupagyőztes lett, majd nemzetközi szinten is letette névjegyét. Már az 1996-os, Franz Beckenbauer edzette UEFA-kupa-győztes gárdát is ő irányította, ott volt az 1999-es vesztes, majd a 2001-es győztes Bajnokok Ligája-döntőben (a sorozatban hat góllal járult a sikerhez), és a Világkupát is a magasba emelhette. Az angliai Eb-n kihagyta a csoportmeccseket sérülése miatt, de azután végig kezdő volt, a döntőben is játszott – fáradtan, majd a 69. percben az aranyfiú Oliver Bierhoff az ő helyére állt be.

Sérülései miatt 1998-ban szinte a teljes szezont kihagyta, és sokan már ekkor visszavonulásáról beszéltek, de a középpályás nem adta fel, és jó formában tért vissza. A szabadrúgásairól is híres irányítót 2002 többen, így Beckenbauer is követelte a válogatottba, de maga a játékos nem erőltette ezt. 2004-es, sokadik komoly porcműtéte után fantasztikusan futballozott, érezte talán, nemsokára vége mindennek: elképesztő akarattal és alázattal játszott, ha csereként beállt, megpezsdült körülötte az élet a gyepen; kiváló szabadrúgásai, kifliszerű beadásai élményszámba mentek. Nemsokára ő maga jelentkezett be a válogatottba, egykori játékostársa, Klinsmann azonban nem volt rá vevő. Az év decemberében Uli Hoeness klubmenedzser december váratlanul bejelentette, hogy Scholl a szezon végén visszavonul, és bár a futballista eleinte csodálkozott, hogy miért kotyogta ki a vezető túl korán a hírt, tényleg így történt.

A középpályástól augusztusban, a Barcelona elleni búcsúmérkőzésen köszönhettek el a müncheni drukkerek. Ő maga keserű szájízzel akasztotta szögre, majd a klub utánpótláscsapatait edzette, többek között fiát, az 1996-os születésű Lucast is. Ezelőtt lazításként a Bundesliga akkori rekordbajnoka a Szigeten is megfordult Sportfreunde Stiller nevű rockbandával indult turnéra. „Gyakornokként kezdek, italt hordok fel a színpadra, a háttérben ügyködök. Természetesen a turnébuszban utazom a srácokkal, és részt veszek a hangpróbákon is" – mondta erről Scholl. Később a freestyle futball Eb-n zsűrizett, rendszeresen szakértett különböző sportcsatornáknak, a Bayern pedig kinevezte utazó nagykövetté.

2009-ben pedig az első csapat másodedzőjévé, Jupp Heynckes jobbkezévé kinevezett Hermann Gerlandot váltotta a tartalékok élén, segítője neki is a Bayern egyik klublegendája, Gerd Müller lett. Egy idény múlva felmondott, hogy megszerezze az egyik legmagasabb edzői képesítést (közben kijött harmadik zenei mixlemeze is), majd visszatért a tartalékokhoz. Komolyan számolhatnak tehát vele, mondhatni, már a spájzban van. Reszkess, Jupp!