Kapusgólok garmadája: ollózás, szóló, no meg a gólszórók - videókkal

A GÓLVÁGÓK

Kezdjük a tömény statisztikával. Nem merjük azt állítani, hogy a statisztika teljes, még akkor sem, ha az RSSSF készítette, de a legutóbbi számítások szerint tizenkét kapus van, aki átlépte a húszgólos álomhatárt. A listavezetőnek pedig arra is megvan az esélye, hogy a százat eléri – ez még egy csatárnak is becsületére válik!

Az abszolút csúcstartó a Sao Paulo szurkolói által rajongva szeretett és tisztelt klublegenda, Rogério Ceni, aki egy hete vágta be karrierje 90. gólját, egyben már az ötödiket a szezonban. A brazil kapuvédő góllövő tehetségét 1997-ig nem fedezték fel a nagycsapatban, bár ennek oka alighanem az, hogy fényesre csiszolta hátsóját az SPFC kispadja.

Aztán 1997-ben beindult a gólgyár egy Uniao Sao Joao elleni paulista bajnokin, a remek rúgótechnikájú és higgadt ítéletvégrehajtó Rogério Ceni elkezdte sorra lőni a szabadrúgásokat és a tizenegyeseket. Azóta minden évben legalább kétszer betalált, 2005-ben egészen döbbenetes módon 75 meccsen 21 gólt lőtt, ezzel házi gólkirály lett. Ceni 2006. augusztus 20-án megdöntötte José Luís Chilavert rekordját, mikor kettőt vágott a Cruzeirónak, azóta a „minden idők legtöbb gólt szerző profi kapusa" cím büszke birtokosa. Ezt a pozícióját nem veszélyezteti senki és semmi. Ha van bánata, az az, hogy hiába védett 17 alkalommal a selecaóban, a válogatottban egyszer sem zörgette meg a hálót, viszont akár el is érheti a százgólos határt, főleg ha ígéretéhez híven 2014-ig folytatja.

Rogério Ceni góljai egyébként sokáig garanciát jelentettek legalább a pontszerzésre, de 2010. február 25-én a kíméletlen Once Caldas megtörte a kapus „veretlenségi" sorozatát. Ekkor fordult elő először (és eddig utoljára) ugyanis, hogy Ceni betalált, de a Sao Paulo kikapott. Kilencven góljából ötvenegyet lőtt szabadrúgásból. Félelmetes rúgótechnikája félelmetes elszántságának következménye: annak idején rengeteget gyakoroltatta vele edzője, Muricy Ramalho a szabadrúgásokat a tréningeken, ma is 50-60-at lő edzésenként (saját bevallása szerint 70 százaléka ezeknek be is megy).

„Muricy volt az első edző, aki engedett élesben szabadrúgásokat lőni, és óriási boldogságot jelentett számomra, hogy ő volt az edző, amikor megdöntöttem Chilavert rekordját. Ő tett a világ legjobb góllövő kapusává" – mondta a FIFA-nak adott egyik interjúban.

Az örökranglista második helye José Luís Chilavertet illeti. A rendkívül népszerű, teljesen normálisnak véletlenül sem nevezhető paraguayi kapus volt az első, aki kapuvédőként mesterhármast ért el. Az excentrikus kapus sokáig kibírta anélkül, hogy felrohangáljon tizenegyeseket és szabadrúgásokat elvégezni, de a Zaragozában légióskodva „megérezte a vérszagot", a Vélez Sarsfield kapusaként pedig kis híján 50 gólig jutott. Az, hogy a kilencvenes évek közepének egyik legjobb dél-amerikai csapatában ő lett a kijelölt ítéletvégrehajtó, nem kis elismerés...

Chilavert említett mesterhármasa 1999-ben, a Ferro Carril Oeste ellen született meg, a kapus mindháromszor büntetőből talált be. Kevés hiányzott ahhoz is, hogy ő legyen a vb-történelem első gólszerző kapusa: 1998-ban Bulgária ellen volt igen jó kísérlete. 2002-ben Iker Casillas babrált ki vele, pedig szokásos szerénytelenséggel fűtötte a száját a spanyolok elleni meccs előtt: két gólt ígért kollégájának, no meg azt, hogy ő maga nem kap (az eredmény ehhez képest 1–3). Búcsúmeccsén, 2004-ben is a hálóba talált, 8 góllal ő a legeredményesebb kapus válogatott meccseken.

A rangsor harmadik helyezettje jóval kevésbé ismert világszerte Rogério Ceninél és Chilavertnél, igaz, a bolgár Dimitar Ivankovról (és góljairól) a Levszki Szófia drukkerei minden bizonnyal tudnának egy-két jó szót szólni. A most a 2010-es török bajnokcsapatban, a Bursasporban védő Ivankov 42 gólnál tart és valódi tizenegyes-specialista: nem csak remekül rúgja a büntetőket, jól is védi azokat. A válogatottban viszont sosem sikerült gólt lőnie, csakúgy, mint Ceninek.

Egyaránt 38 góllal zárta a pályafutását két „szent őrült", a latin-amerikai góllövő kapus figuráját „feltaláló" kolumbiai René Higuita, és a mexikói Jorge Campos, aki minden bizonnyal mezőnyjátékos akart lenni, csak épp a kapuba került...

Higuita egy sérülés következtében „pottyant a kapuba" (korábban csatárt játszott), és első felnőtt szezonjában, 1985-ben 16 meccsen 5 gólt szerzett a Millionarios kapusaként. „A Bolond" az Atlético Nacionalban már visszafogottabban termelt (kapusként viszont egyre jobb lett), góljainak több mint felét pályafutása zenitjén túl, kisebb csapatokban szerezte. Holtversenyes rekordtartó Chilaverttel, hisz a kolumbiai válogatott mezében nyolc gólt lőtt.

„Az edzők csak eredményt akarnak elérni, és arra kényszerítik a kapusokat, hogy leegyszerűsítsék a játékukat. Az én kapusideálom viszont komolyan veszi a meccset és a posztját, de figyel arra, hogy szórakoztassa a szurkolókat. Annak azért örülök, hogy most már sok kapus lő szabadrúgásokat és tizenegyeseket, főleg a dél-amerikaiak. A latin-amerikai kapusok technikailag jobban képzettek és merészebbek, ezért lehetnek sikeresek pontrúgóként" – nyilatkozta egyszer a Reutersnek.

Chilavert és Higuita egyébként „összeakadt" válogatott mérkőzésen: egy 1989-es vb-selejtezőn a paraguayi kapus betalált a kolumbiainak az utolsó percben. A videó tipikusan dél-amerikai, lökött kapusokkal, pályainvázióval és botránnyal.

A csiricsáré mezeiről (is) ismert Jorge Campos valóságos kerti törpe volt 168 centijével a kapuban, ráadásul csatárként kezdte pályafutását, és a támadójátékról a későbbiekben sem nagyon akart lemondani. Mivel annak idején a válogatott Adolfo Ríos miatt nem fért be az UNÁM Pumas együttesébe, „kikérte" magát a mezőnybe, és volt, mikor harcban állt a mexikói gólkirályi címért is.

Rendszeresen előfordult (még a válogatottban is), hogy kapusként kezdett és csatárrá avanzsált a szünetben, de a nemzeti csapatban ő sem tudott gólt szerezni, csak kapufáig jutott el. Meg kvázi gólpasszig egy egész pályás szóló után, az Egyesült Államok ellen – lásd a videót.

A ranglista hatodik helyezettje a perui Johnny Martín Vegas Fernández, aki még bőven növelheti góljainak számát, hiszen 34 évesen (és 34 gólosan) még messze áll a visszavonulástól. Hetedik a BL legeredményesebb kapusa, a német Hans-Jörg Butt, aki már háromszor is betalált az elitligában. Butt az Oldenburgban, a Hamburgban és a Leverkusenben is feliratkozott a góllövőlistára, jelenlegi csapatában, a Bayern Münchenben viszont még bajnokin nem – a Mainz ellen kihagyott ugyanis egy büntetőt. Legviccesebb esete (amin ő tuti nem nevezett) egy 2004-es, Schalke 04–Leverkusen meccshez kötődik, amikor belőtt egy büntetőt, ünnepeltette magát, majd kiszedhette a saját hálójából is a labdát, mert Mike Hanke a gyorsan elvégzett középkezdés után átemelte.

A harmincgólos határt átlépte még a salvadori Álvaro Misael Alfaro, húsz fölött jár a chilei Marco Comez, a szerb Dragan Pantelics és Zsarko Lucsics, valamint az azeri Nizami Szadigov. Pantelics, a hetvenes-nyolcvanas évek kitűnő kapusa alighanem az elsők között volt, aki válogatott meccsen is betalált, két gólt is jegyez a jugoszláv nemzeti csapat színeiben.

NAGY ELSŐK ÉS KÜLÖNÖS ESETEK

Az első, kapus szerezte gólt 1900 áprilisában jegyezték fel, mikor Charlie Williams (Manchester City) kirúgását megnyomta a szél a Sunderland elleni mérkőzésen. Kérdés ugyan, minek vesszük Morton Betts gólját a legelső, 1872-es FA-kupa-döntőben, az említett sportember ugyanis szélsőhátvédet, csatárt és kapust is játszott. Kapusként lett válogatott, de a fináléban (amelyben a Wanderers a korszerű 1–1–8-as, a Royal Engineers a 2–1–7-es felállást választotta – mondhatni, volt kor, mikor nem az egycsatáros játék volt népszerű) A. H. Chequer álnéven éppen csatárként lépett pályára, és a 15. percben el is döntötte a meccset (1:0).

Mivel 1912 előtt a kapusok a felezővonalig felvihették kézben a labdát (!), jóval több kapusgól volt, így jegyezték fel az első olyan esetet is a krónikások, amikor mindkét kapuvédő beköszönt – 1910-ben a Third Lanark–Motherwell skót élvonalbeli mérkőzésen. Ha lehet hinni az annaleseknek, 2000. augusztus 2-ig ez volt az egyetlen ilyen eset a labdarúgó-történelemben, ekkor viszont egy Vélez–River Plate Mercosur-kupameccsen Chilavert és Roberto Bonano is megzörgette a hálót.

Az igazán nagy nyilvánosságot kapott első kapusgól 1967-re datálódik, amikor Pat Jennings – hihetetlen, de az 1986-os vb-n is védő északír legenda már ekkor élvonalbeli kapus volt – a Charity Shielden az egész pályát átrúgva viccelte meg a Manchester United kapusát, Alex Stepneyt. A Tottenham és az MU egyébiránt 3:3-ra végzett, a gólt meg (ennyit Stepney mázlijáról...) felvette a Match of the Day, így volt min csodálkozni/röhögni az összefoglaló láttán.

Chilaverthez hasonló bravúrt mutatott be a veterán walesi kapus, Lee Williams, aki a TNS játékosaként mesterhármast szerzett büntetőkből – még korábban, a Bangor City játékosaként kezdett el tizenegyeseket rúgni.

A már említett Stepney (aki nyugodt típus lehetett, egy ízben ugyanis addig üvöltött, míg kiugrott az állkapcsa) elmondhatta magáról, hogy karácsonykor egyszer ő vezette a Manchester United házi góllövőlistáját. Más kérdés, hogy ezt mindössze két belőtt tizenegyessel érte el, és ez elég erős kritika az 1973–1974-es MU csatáraira nézve – nem csoda, hogy a „vörös ördögök" kiestek a szezon végén. Ráadásul úgy, hogy egykori félistenük, Denis Law rúgta le őket a második ligába az utolsó fordulóban – már az utált városi rivális, a City játékosaként.

No de vissza a kapusokhoz, mert van még sztori bőven. Az első kapus, aki a Serie A-ban a mezőnyből betalált, Michelangelo Rampulla, az 1992-es Cremonese–Atalanta meccsen. A Bundesligában Jens Lehmann mondhatja el magáról ezt, góljáról a későbbiekben még esik szó.

Az ír UCD kapusa, Matt Gregg a Cobh Ramblers elleni, utolsó percben belőtt büntetővel került fel az eredményjelzőre, de egy igazán bizarr esettől centikre voltak a dubliniak. Tudniillik három héttel korábban Gregg tartaléka, Billy Brennan is lőhetett egy tizenegyest az ír Ligakupában, de elrontotta – ha bemegy, a UCD-nek két góllövő kapusa lett volna egy szezonban!

Olvasóink közül is sokan emlékezhetnek Raimond van der Gouwra, aki Peter Schmeichel (majd Mark Bosnich és Fabian Barthez) mögül rengeteg meccset nézhetett prémium helyről, a Manchester United kispadjáról. Karrierje utolsó bajnoki mérkőzésén, a holland másodosztályú AGOVV tagjaként lehetőséget kapott a 90. percben, hogy belője élete első gólját egy tizenegyesből – 44 évének rutinjával nem is hibázott. Ha már Schmeichelről szó esett, a dán óriás a Hvidovre, a Bröndby, a Manchester United és az Aston Villa játékosaként is szerzett gólt, többek között UEFA-kupa-meccsen is, a Rotor Volgograd ellen (lásd a videót). Neki összejött az is, ami sok kollégájának nem, szerzett gólt a válogatottban, tizenegyesből Belgium hálóját púpozta ki.

MEGMENTŐK AZ UTOLSÓ PERCBEN

Jöjjenek a kapusok legnagyobb pillanatai, az utolsó pillanatokban szerzett, teljes eksztázist kiváltó gólok – mivel rengeteg ilyen van, csak hármat emelünk ki.

Jens Lehmann neve kívánkozik előre, mert a német kapus „elsőzését" már említettük. Az 1994–1995-ös Ruhr-vidéki derbin Lehmann csapata, a Schalke épp egy góllal égett az ősellenség Dortmund ellen, mikor a kapus felrohant, és egy brutális erejű fejessel megmentett egy pontot a „királykékeknek".

1999 májusában a Carlisle City azért küzdött, hogy megőrizze ligatagságát, tehát ne essen ki az angol ötödosztályba. A cumbriai csapatot kiesés esetében az anyagi csőd és a megszűnés fenyegette, így nem túlzás, ha élet-halál meccsről beszélünk. A Carlisle-nak nyerni kellett volna, de 1–1-re állt, amikor egy szöglet után a felfutó kapus, Jimmy Glass a hálóba lőtt, az angol focitörténet egyik legemlékezetesebb ünneplését elindítva. A legszebb a sztoriban az, hogy Glass három héttel a meccs előtt került kölcsönben a Carlisle-hoz, amelynek megsérültek a kapusai. Nem tudták, hogy a nagybetűs Megmentőt igazolták le.

„Mindenki azt hitte, kiestünk, én is. Aztán szöglethez jutottunk, Nigel Pearson integetett, hogy menjek én is fel. Jött a fejes, pont elém pattant a labda, lőttem, bement. A következő pillanatban elözönlötték a pályát a drukkerek. Életem legszebb pillanata volt, az őrjöngő szurkolók a vállukon vittek ki a stadionból. Mondjuk először rettenetesen megijedtem, mikor mindenki berohant" – nyilatkozta nagy tettéről a jelenleg egy taxis vállalkozást üzemeltető, már visszavonult Glass. A Carlisle egyébként nem tudta a gól után a következő szezonra is szerződtetni – három meccset játszott a klubban, de legendává vált. Gólját a Times „50 legfontosabb gól a focitörténetben" listáján a 7. helyre szavazták, a Channel 4 pedig 72. helyre tette a „Minden idők 100 legfantasztikusabb sportpillanata" listán.

A 2006–2007-es UEFA-kupában megpecsételődni látszott a Sevilla sorsa a Sahtar Doneck elleni nyolcaddöntőben. Ekkor bukkant fel Andrés Palop, aki kihasználva azt, hogy az ukrán védők elfeledkeztek róla, remek fejessel mentette hosszabbításra a meccset – a spanyol csapat továbbjutott, majd meg is nyerte a kupát.

Az előző BL-szezon egyik nagy jelenete Sinan Bolat nevéhez fűződik: a Standard kapusa gyönyörű fejessel „húzta ki" az AZ Alkmaar csapatát az El-helyet érő csoportharmadik helyről.

AMIKOR A KAPUS EGÉSZ JÓ CSATÁR

A csere intézményesítése előtt a megsérült kapusnak nem sok lehetősége volt: vagy összeszorított fogakkal tovább védett, vagy helyet cserélt egy mezőnyjátékossal, általában csatárral.

A kényszerű csere jól is elsülhetett: 1935 márciusában Frank Moss, az Arsenal kapusa megsérült az Everton elleni meccs első félidejében, majd a másodikban felkötött vállal már balszélső volt. A 75. percben aztán Ted Drake passzából be is talált, a Goodison Park népének döbbenetére. Ugyanezt a bravúrt mutatta be 1955-ben George Farm (Blackpool), aki vállsérülése után gólt fejelt az élvonalbeli, Preston elleni meccsen. Más lapra tartozik, hogy a vészkapus csatár, Jackie Murdie nem brillírozott, így a Blackpool 6:2-re kikapott.

Egy hatalmas sérüléshullám miatt 1994-ben a Hull City több meccsen is mezőnyjátékosnak nevezte északír válogatott kapusát, Alan Fettist. Nem volt rossz ötlet: Fettis kétszer is betalált csereként beállva, az Oxford elleni találatot (1:03-tól) a kamerák is megörökítették.

Még egy góllövő kapus: a Lutonból Tony Readet szintén sérülések miatt a kezdőcsapatba nevezte egy ízben edzője – csatárként. Read feltalálta magát, mesterhármast lőtt a Nottsnak, csapata 5:1-re nyert.

EGY KIS MAGYARKODÁS

Az NB I történetének (valószínűleg, ha valakinek más adata van, kérjük küldje el az impresszumunkban található szerkesztőségi címre) legeredményesebb kapusa a csepeli Szieben László, aki hatszor köszönt be az élvonalban (valamennyi gólját tizenegyesből szerezte), összesen pedig 17 góllal zárt. Őt követi Szűcs Lajos, aki öt élvonalbeli gólt jegyezhet fel, és egyedülálló módon az Újpest és a Ferencváros kapuvédőjeként is felkerült a góllövőlistára. Szűcs tizenegyesrúgásainak alighanem akkor szakadt vége, amikor a Basel elleni UEFA-kupameccsen nagyon csúnyán elrontott egyet...

Lőtt gólt Király Gábor is (kirúgásból, Németországban!), tizenegyesből jegyzett gólt Vukasin Polekszics, a debreceniek montenegrói kapusa, valamint az exvidis Daniel Tudor. Szintén betalált (az Intertotó-kupában, az Universitate Riga ellen) Sáfár Szabolcs, Babos Gábor neve mellett pedig egy (tizenegyes)gól szerepel, pedig lehetne kettő is, mivel az MTK kapusaként a Tatabánya ellen kirúgásból is gólt lőtt, csak azt a játékvezető (némileg érthetetlenül) nem adta meg.

ÉS A VÉGÉRE A TOP 5

Zárjunk egy szubjektív toplistával, a legszebb kapusgólokkal. Az ötödik helyen Lehmann már említett fejese a Dortmund–Schalkén.

Negyedik Rogério Ceni 90 gólja közül egy – ha valaki nagyon szeretné, itt megnézheti az összeset. Az áldozat az América SP.

Harmadik egy káprázatos szabadrúgás René Higuitától, a River Plate ellen.

A második helyen egy elképesztő félollózás, bemutatja Gerald Hillringhaus, a Türk Gücü München kapusa az Ingolstadt ellen, 1989-ben. A hónap gólja lett Németországban.

Hogy mi lehet ennél is jobb? A válasz: egy egész pályás szóló, hatalmas góllal a végén. A főszereplő a francia guyanai válogatott kapusa, Leslie Thomas, aki enyhén szólva is meghúzta a jobb szélt egy Karibi-kupa selejtezőn, Antigua ellen.

A végére pedig két remek összeállítás, hogy mindenki megtalálja a maga kedvenc kapusgólját.