Korszakos kortársak – Thury Gábor jegyzete

Címlapsztorinkban arról értekezünk, kik léphetnek Cristiano Ronaldo és Lionel Messi örökébe. Igen, talán az a legjobb megfogalmazás, hogy örökébe. A 2008 óta eltelt időszakban hatszoros aranylabdás, 34 éves argentin és az ötször a világ legjobbja, a 36 esztendős portugál klasszis mögött ott sorakoznak kiszemeltjeink – csak 23 éven aluli futballistákat vettünk figyelembe –, a francia Kylian Mbappé, a norvég Erling Haaland, a német Kai Havertz, a spanyol Pedro Pedri és az olasz Federico Chiesa. S bizonyos értelemben ide soroltuk Szoboszlai Dominikot is, aki a legjobb 21 éven aluli labdarúgókat rangsoroló Golden Boy-díj szavazásán a nyolcadik helyen végzett. De tisztelt olvasóink feltehetik a kérdést: hol van például az idén 85 millió euróért a Manchester Unitedbe igazoló angol Jadon Sancho, a hatvanmillióért a PSG-be kerülő marokkói Asraf Hakimi, a 22 millióért liverpooli francia Ibrahima Konaté vagy honfitársa, a 42.5 millióért Bayern-játékos Dayot Upamecano? Jó, utóbbi három védő, nekik nehezebb kitűnni, nem hiszem, hogy bármelyikük is aranylabdás lenne akár egyszer is, nemhogy ötször vagy hatszor...

Szinte lehetetlen feladat Messi és Ronaldo örökébe lépni. Gyanítom, az őrségváltás nem ebben az évben lesz – ha lesz... Csupán két adat, kik is ők: előbbi a PSG színeiben 151. (!) BL-meccsét játszotta a Manchester City ellen, utóbbi a Juventusban 134 találkozón 101 gólt és két olasz bajnoki címet szerzett – ha már a BL-trófea nem sikerült...

Messi és Ronaldo vetélkedésének bukéját az is adta, adja, hogy egy időben vannak a csúcson, az egymással vetélkedésnél nincs nagyobb motiváció. Nincs még egy ilyen páros a sportág történetében. Talán a háromszoros aranylabdás Johan Cruyff és a kétszer díjazott Franz Beckenbauer vetélkedése mondható hasonlónak, azzal a különbséggel, hogy a németnek posztjából adódóan inkább az elhárítás volt a feladata. Puskás Ferenc és Alfredo Di Stéfano egy csapatban rúgta a labdát, Pelé és Diego Maradona nem ugyanabban az időszakban volt a legjobb, Sandro Mazzola és Gianni Rivera összevetése inkább az Inter és a Milan harcában csúcsosodott ki. Kimondom: szerencsések vagyunk, hogy Messi és Ronaldo vetélkedésének kortársai lehetünk.

A feltörekvők kevésbé karizmatikus egyéniségek, mint Messi vagy különösen Ronaldo. Előbbi a Barcelonát a csúcsra vezette, utóbbi majdnem valamennyi együttesét, plusz a portugál válogatottat az Eb-címig. Messi az argentinokkal az idei Copa America-sikerig jutott.

Karizma tekintetében nem látom, melyik utódjelölt érhetne Messi vagy „C” nyomába.

S ez legalább annyira fontos, mint a futballtudás.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!