ÉSZAK-EURÓPA volt tanúja a 47-szeres dán válogatott, kétszeres Európa-bajnoki résztvevő Thomas Kahlenberg (34 éves most, utolsó klubja a Bröndby, a legismertebb a Wolfsburg), a 2006-os világbajnokságon is látott ghánai kapus, az állítólag csak 31 esztendős Haminu Draman (FCI Tallin, Crvena zvezda), a 74-szeres észt válogatott Taavi Rähn (36, Paide), az észt liga – hivatalos állampolgárság nélküli – szereplési exrekordere, Stanislav Kitto (45, Järve), valamint Turi Géza (43, Víkingur Göta, Tatabánya) utolsó mérkőzésének. De az irodalmi nevű Anatolij Bulgakov (38, TP-47), a 34-szeres izlandi válogatott Joey Gudjónsson (HK Kópavogs, Aston Villa), a nemrégiben még a magyarok elleni Eb-pótselejtezőre készülő Mohammed Abdellaoue (32, Valerenga, VfB Stuttgart), valamint a kimagasló méretű és képességű magyar csatár, Kovács Péter (39, Arendal Fotball, Újpest) is szögre akasztotta az ilyenkor szokásos motyót.
A csodálatos svéd Elmék közül hasonlóra kényszerült David Elm (34, Kalmar, Fulham), a parádés nevű Jens Sjöström d ä (29, Umea), az unikumként a szír és a svéd felnőtt válogatottban is szereplő Louay Chanko (38, Västeras, AEK Athén), valamint a szerbből sokszoros svéd válogatott ékké vált Rade Prica (37, Landskrona, Sunderland) is.
NYUGAT-EURÓPA szokás szerint nem szűkölködött ismert (futball)pályamódosítókban: a belgából a tajvani nemzeti csapat színeibe öltözött Csen Xavier (34, Mechelen, Anderlecht), az Újpesten is futballozóAlessandro Iandoli (33, Sint-Truiden), a belga válogatott Filip Daems (39, Westerlo, Mönchengladbach), a nagyon fiatalon búcsúra kényszerülő, háromszoros német válogatott szűrő, Stefan Reinartz (28, Eintracht Frankfurt), a Serie A nagy tudora, a Nápolyt és a Milant is kiszolgáló Roberto Colombo (42, Cagliari), a viharvert kinézetű, de 22-szeres olasz válogatott középpályás, 2010-es vb-résztvevő Angelo Palombo (36, Sampdoria, Inter), a „csak" válogatottsági kerettagságig jutó Stefano Lucchini (37, Cremonese, Sampdoria), a 72-szeres liechtensteini válogatott Ronny Büchel (35, Triesenberg, Basel), a hétszeres, de holland válogatott David Mendes da Silva (35, Sparta Rotterdam, Ajax), a külön cikkben is méltatott Enzo Maresca (37, Hellas Verona, Juventus), az U19-es és U21-es Eb-aranyos, volt interes és pármai, nemrég Indiában is játszó Alessandro Potenza (33, Casertana) vagy Geoffrey testvére, az általa az Interhez parentált Evans Kondogbia (28, Seregno), sőt a monacói Rasid testvére, a saját jogán is 28-szoros algériai válogatott, egyszeres vb-résztvevő Abdelkader Gezzal (33, Como, Parma) is szép példa erre.
Minimum egy külön mondatot érdemel a kitűnő francia védő, Philippe Mexes (35), aki nemrégiben még évi ötmillió eurót keresett a Milanban, de legszebb éveit az AS Roma berkeiben töltötte, korábban az Auxerre-ben futott be – a válogatottban meg jó közepes karriert, lásd egyszeres Eb-szereplése és 29 válogatottsága.
Simone Pepe (34) sem panaszkodhatott a fizetésére, őt a Juventusban becsülték meg nagyon jól anyagilag 2010 és 2015 nyara között – de a tízmillió euróért megszerzett, 23-szoros válogatott futballista csak 95 mérkőzést játszott ennyi idő alatt, az összes sorozatot figyelembe véve. Igaz, az Udinese és a Cagliari korábbi labdarúgója sokat volt sérült, ezért is vonult vissza – immáron a Pescarától.
Artjoms Rudnevs visszavonulása még saját kapitányát is meglepte, a 106-szoros andorrai válogatotté, Óscar Sonejeéé (41, Lusitanos, ő csak vesztes meccsen lépett pályára a magyarok ellen) várható volt, Clemens Fritzé dettó.
RUDNEVS A ZTE-BEN
A LECH-GÓLOK, BENNE A JUVENTUS ELLENI TRIPLA
Sokkal ismertebb a kis híján Magyarországra igazoló, 35-szörös német válogatott Piotr Trochowski (33, Augsburg, Bayern München), Eb-ezüstérmes és vb-bronzos, akinek három testvére közül Slawomir játékosügynök, Christoph a parádés nevű Nikola Tesla középpályása, a lengyel-német Arkadiusz meg a St. Pauli és stílszerűen az SC Europa játékosa volt. Trochowksi nem futott be az NB I-be, de a régóta sérült Bamba Anderson (29, Eintracht Frankfurt, Flamengo, Mönchengladbach), a kétszeres német válogatott Alexander Madlung (35, Fortuna Düsseldorf, Wolfsburg), a dán válogatott Leon Andreasen (34, Hannover, Bremen), a volt csodacsatár, Bundesliga 2-gólkirály, 2012-ben egyszer már három évre visszavonult Benjamin Auer (Pirmasens, Mönchengladbach), a 39-szeres kameruni válogatott, 2003-as konföderációs ezüstérmes Mohamadou Idrissou (37, Uerdingen, Mönchengladbach), az 1987-ben a Bayern Münchenben felbukkanó Gerhard Tremmel (39, Swansea City), az Arsenal, a Fiorentina, a Juventus és a Liverpool cserekapusa, a 2008 óta 63 bajnokin szereplő osztrák Alexander Manninger (40, Liverpool, a fenti képen), a skót szélső, kevés híján ötvenszeres válogatott Shaun Maloney (34, Hull City, Celtic), a tíz évvel ezelőtt Glenn Johnsonnal WC-csészét (hiszen Bud Spencer óta tudjuk, az egész világ egy nagy…) lopó Ben May (33, Bromley, Millwall), a potom 17 klubváltáson áteső Umberto Del Core (38, Altamura, Foggia), a nagy ígéret középpályás, a Juvét, a Napolit és a Fiorentinát is megjárt Michele Pazienza (35, Manfredonia), a 2015-ben egyszer már retiráló, szintén volt juventusos és firenzei, de a Monacót és az Udinesét is kiszolgáló olasz-argentin Sergio Almirón (37, Acireale) vagy Sinan Bytyqi esetében szóba sem került ilyen lehetőség.
YAKUBU AZ EVERTONBAN
Vigyázni kell a nagy forrásunkkal, a transfermarkt.de-vel, mert például szerinte Katz Balázs már 18 évesen visszavonult a Wackertől, de szerencsére erről szó sincs, a Videoton volt labdarúgója januárban próbajátékon vesz részt a Wolfsbergnél.
Az Őrült, a Mór és a Zarándok is szögre akasztotta |
Kacsa, Kakas, két Pitbull és Egér is szögre akasztotta |
Lipcsei, Julio Cruz, Chiesa és Borgetti is szögre akasztotta |
De Vasas Zoltán (40, Zell am See, Ferencváros), a brazil kapus, a háromszoros válogatott, egyszeres Copa-aranyos, 2005-től portói Helton (39), a nagy rivális Benfica bekkje, a kétszeres vb-résztvevő Rúben Amorim (32), a jónevű André Vilas Boas (34, Rio Ave, Porto), a kameruni olimpiai bajnok, portugál aranycipős és aranylabdás Meyong (39, Vitória Setubal), a 27-szeres skót válogatott Stephen McManus (35, Motherwell, Rangers), az argentin-olasz Matías Delgado (35, FC Basel), a nagy Egli, Andy fia Ramon (34, Breitenrain, Lausanne) és a két Eb-n és egy vb-n megfordult Daniel Gygax (36, Zug 94, Lille) biztosan visszavonult, csakúgy, mint a remek hangzású névvel és tisztes futballista-karrierrel bíró portugál, a 2010-es vébén is látott Duda (37, Málaga, Sevilla), a spanyol válogatottig is eljutó, de aztán a Swansea City-beli fellángolása közben súlyosan megsérült Michu (31, Real Oviedo, Napoli), a La Liga egyik legjobb közelmúltbeli spanyol középpályása, Cani (36, Real Zaragoza, Atlético Madrid), az argentin válogatott kapuját is őrző, hazai és brazil bajnokságot is nyerő Sebastián Saja (38, Real Zaragoza), a Valencia korszakos bekkje, az acélkemény David Navarro (37, Alcorcón) vagy kollégája, a volt Real Madrid-tehetség Rubén (35, Coruxo).
MICHU A SWANSEA-NÁL
Elégedetten dőlhetett hátra az Atlético Madridtól búcsúzó, de legszebb korszakait talán a Benficában, a Lyonban, a Chelsea-ben és a Juventusban élő portugál szűrő, Tiago Mendes (35). A 66-szoros válogatott játékos 2004-ben majdnem kontinensbajnok lett, aztán két vb-n is leszerepelt övéivel.
Az 52-szeres argentin válogatott Martín Demichelis (37, Málaga, Bayern München, Manchester City) szintén elégedetten vonulhat vissza, bár ő meg világbajnok lett majdnem, ellenben José Enrique csillogóbb karrierről álmodott, Emmanuel Eboué meg nem ilyen posztkarrier életről…
Franciaországban a veterán kapus, a hatszoros válogatott, két Eb-t és egy vb-t végigkispadozó Morgan De Sanctis (40, Monaco, Roma, Napoli, Juventus), az Ajaxban, az Interben, a Barcelonában és a PSG-ben is játszó, összesen 11-szeres országos bajnok balhátvéd, a legutóbbi vébén is látott Maxwell (36), volt csapattársa, a nagy Ligue 1-tudor Sylvain Armand (37, Rennes) és a nagyon szépen indult, öregebb korára az Auxerre-hez visszatért Lionel Mathis (36) is leadta a szerelést.
KELET-EURÓPÁBAN hasonlóképpen cselekedett a magyarok orra alá sok borsot törő ék, a román Ciprian Marica (32, FCSB, Schalke), aki sorozatos sérülései ellenére is eldöcögött 25 gólig a címeres mezben, a majdnem százszoros grúz válogatott Zurab Hizanisvili (36, Inter Baku, Rangers), a Honvédban is futballozóEmir Hadzic (33, Olimpik Sarajevo), a volt vasasos Dusan Mileusznics (33, NK Novigrad), a Diósgyőrben és Nyíregyházán is népszerű Zoran Kosztics (35, Borac Csacsak), a volt monacói, sokszoros horvát válogatott Nikola Pokrivac (32, Slaven Belupo), a saját nemzeti gárdájában 65 fellépésig, korábban az Anzsiig jutó lett Oskars Klava (34, Liepaja), az ukránoknál nem sokkal kevesebbnél megálló Szerhij Nazarenko (37, Dnipro Dnipropetrovszk), a feleennyiig ért szerb Alekszandar Lukovics (35, Crvena zvezda, Zenit, Udinese) és a cseh Zdenek Pospech (39, SFC Opava, Sparta Praha), a 80-ig hasító, és eközben harmincnál is többször eredményes szlovén Milivoje Novakovic (38, NK Maribor, 1. FC Köln), a guineai excsodacsatár, a négyszeres ANK-résztvevő Pascal Feindouno (36, Atlantas, Monaco), valamint a 18. (öt hazai, egy szlovák, kilenc orosz, három ukrán) klubjából visszavonuló fehérorosz Uladzimir Karicka (38, Dinamo Minszk).
MAGYARORSZÁGON végzett fiatalkori karrierjével Vladan Csukics, kényszerből dr. Horváth Zsolt, a szabolcsi kapuslegenda, a diplomás tűzoltó, 1995 óta a hazánkban élő Petranics Szergej (45, Kisvárda), és az egyaránt Győrből búcsúzó Nagy Ádám (21), Dudás Ádám (28, Szpartak Moszkva), Kabát Péter (40) trió is. |
Ukrajna nagy búcsúzója az egy vb-n és két Eb-n szereplő, nyolcszoros bajnok, egyszeres UEFA-kupa-győztes balbekk, Vjacseszlav Sevcsuk (38, Sahtar Doneck), Oroszországé a 91 válogatott meccsének harmadán gólt vágó, a szbornaját négy nagy tornára kisegítő Alekszandr Kerzsakov (35, Zenit) és a pályafutását 1990-ben elkezdő, majd 2017 tavaszán egy rövid időre újraindító, kétszeres gólkirály, szinte örökös Év-csapata-tag Dmitrij Loszkov (43, Lokomotiv Moszkva).
KERZSAKOV A ZENITBEN
DÉL-EURÓPA keleti részének legjelesebb retirálói az „Eb-győsztesz” hősök egyike, a háromszoros görög aranylabdás támadó, Dimitriosz Papadopulosz (36, Panetolikosz, Celta Vigo), a 70-szeres algériai válogatott, a legutóbbi két vébén is hasznoskodó Madzsid Bugerra (35, Arisz, Rangers), a félszázszoros máltai válogatott Gareth Sciberras (34, Birkirkara), az ebben a műfajban rá húszat verő ciprusi Eliasz Haralambusz (37, AEK Larnaca, PAOK), a tízszeres portugál válogatott, U16-os kontinensbajnok, a felnőttek között 2012-es Eb-bronzos Custódio (34, Akhisarspor, Dinamo Moszkva), a minap még a Milanhoz igazoló mali Bakaye Traoré (32, Bursaspor) és a valamikori Newcastle United- és Portsmouth-reménység Lomana LuaLua (37, Sanliurfaspor), akinek testvére, Kazenga a Queens Park, egyik unokatestvére, Yannick Bolasie az Everton profija, egy másik, Trésor Kandol pedig korábban a Leeds Unitedé volt.
Itt jegyeznénk meg, hogy a 2004-es görög hősök közül már csak a 43 éves kapus, Konsztantinosz Halkiasz aktív, ő 2016-ban tért vissza hosszas pihenőt követően a Panahaikihez.
AFRIKA legjelentősebb pályamódosítója az algériai Karim Gázi (38, Husszein Dej), ÁZSIÁÉ pedig talán az 52-szeres válogatott, 2010-es vébé-résztvevő dél-koreai Li Dzson Szu (37, Szuvon Bluewings) előtt a brazil Edú (37, Csonbuk Motors), a Sao Paolo és a Schalke egykori ásza.
Az utolsó játékos, Hjun Jung Min is pihenőre tért a 2002-ben világbajnoki elődöntős dél-koreai labdarúgó-válogatott tagjai közül, de a 84-szeres bosnyák válogatott Zvjezdan Misimovic (35, Pejcsing Zsenho, Bayern München), a gall nemzeti csapatban háromszor is mezt kapó Bernard Mendy (36, Chennaiyin, PSG), a szintén Indiából búcsúzó, Barca-nevelés Jofre (37, Goa) és a brazilból katari válogatottá váló Fábio César Montezine (37, al-Rajjan, Sao Paolo, Udinese) is befejezte.
ÉSZAK- ÉS KÖZÉP-AMERIKA is elszomorkodott pár régi nagy harcoson, ott a listán Costa Rica-i Alonso Solís (39, Grecia, Necaxa), aki a mi személyes rekorderünkként már negyedik alkalommal (!) vonult vissza, a 132-szeres guatemalai válogatott Carlos Ruiz (38, FC Dallas), a hondurasi színekben egy picivel tovább jutó, két vb-t járt Noel Valladares (40, CD Olimpia), a Jamaica képviseletében bőven 100 fölé Ian Goodison (40, Harbour View, Hull City) és a nagyon érdekes arcélű Rodrigo Follé (33, Necaxa) esetén.
Mexikóban a honosított, kétszeres helyi Év játékosa, 2006-os vb-résztvevő Sinha (41, Toluca), a nála is nevesebb támadó, Aldo de Nigris (34, Monterrey), akinek testvére, szegény Antonio, szintén sokszoros válogatott, és 2009-ben hunyt el szívinfarktusa miatt. Amerikában a Dortmund volt kapusa, Conor Casey (36, Columbus Crew), az ír fejesikon, Kevin Doyle, a francia válogatott keretébe néhányszor beférő középpályás, a háromszoros Ligue 1 Év csapata-tag Benoit Cheyrou (36, Toronto FC, Marseille, a volt liverpooli Bruno Cheyrou testvére) és a korábbi U20-as világbajnok brazil Adailton (34, Miami FC, Santos) is elhagyta az a szép zöld gyepet, legalábbis pénzt nem keres már rajta a labda rúgásáért.
Még egy pár jó év, és eljut száz fellépésig új hazája, Kanada színeiben a jamaicai–Fülöp-szigeteki gyökerű, OM-nevelés apróság, hatszoros Arany Kupa-fellépő Julian de Guzmán (36, Ottawa Fury), a norvég-gambiai hátvédnek, a híres színész, Djimon Hounsou unokaöccsének, Pa-Modou Kahnak (37, Whitecaps, Roda) ellenben csak tíz szereplés jutott a címeresben.
A KANADAI VÁLOGATOTTSÁGI REKORDER DE GUZMÁN
A LEGFIATALABB visszavonuló a Transfermarkt szerint a 17 évesen retiráló román Adrian Holovcici (Metalul Resita) és az egy évvel nála is fiatalabban befejező sokszoros holland utánpótlás-válogatott, Ajax-nevelés Terence Meuwese (Groningen) előtt a bosnyák Arnes Duranovic, aki 15 esztendősen unta meg a légióskodást és a futballt az osztrák Bischofshofenben. A LEGIDŐSEBB leszerelő az 54 évesen a japán Fudzsiedát otthagyó brazil kapus, Sidmar, aki a minap, 1995-ben (….) akasztotta a szögre kesztyűit a Simizu S-Pulse csapatában, de tavaly tavasszal egy hónapra reaktiválták a segédedzőt, aki maradt ott, ahol előtte is ült: a kispadon. A mezőnyjátékosok doyenje a spanyol Carlos Caravaca volt, aki 52 esztendősen hagyott fel a futballal az andorrai Encampban, a legismertebb „kisöreg” pedig a hússzoros finn válogatott Kristján Finnbogi Finnbogason (45, Hafnarfjördur) volt. |
DÉL-AMERIKÁBAN is abbahagyta egy neves védő, név szerint az U20-as világbajnok Mauro Cetto (35, Rosario, Palermo), ám kollégája, a felnőtt válogatottig párszor eljutó Sebastián Domínguez (37, Newell's, Corinthians), a szintén hatszoros albiceleste-tag karmester, a Kínában és Brazíliában is sikeres Wálter Montillo (33, Botafogo, ő a Transfermarkt szerint a játékjoga még a visszavonulása pillanatában is 2.5 millió eurót ért), a volt nápolyi hátvéd, Leandro Guerreiro (39, América FC), honfi- és volt klubtársa, a négyszeres országos bajnok, kétszeres gólkirály, egyszeres selecao-tag Borges (37), a 19 klubot megjárt, a Juventudétől (ide négyszer is aláírt!) visszavonuló középpályás, Hugo (37), a már az 1997-es Copán is kerettag chilei Rafael Olarra (39, Audax Italiano, Osasuna) és a 63-szoros venezuelai válogatott kapuvédő, a négyszeres Copa-résztvevő Renny Vega (38, Zulia, Udinese) is hasonló cipőbe lépett.
Emeljük ki külön mondatba a hazai (River Plate) mellett svájci (Basel), görög (Olympiakosz) és chilei bajnoki (Universidad Católica) címet is magáénak tudó, egyszeres arg válogatott kapust, a 37 esztendős Franco Costanzót, valamint a 45 évesen még az Once Caldasban védő Juan Carlos Henaót, aki ebben a klubban lett profi, még 1992-ben, és számos alkalommal őrizte nemzeti 11-e kapuját is.
Letették a lantot… Kaká, Lampard, Totti, Pirlo és Ronaldinho is visszavonult |
Letették a lantot… Xabi Alonso, Verón, Arbeloa és a CM-zseni is búcsúzott |
VISSZA, vonósnégyes! Mondja a régi vicc, és a 2017-es reaktiváló futballisták között olyan nevekre bukkantunk, mint Djibril Cissé (36), aki kétéves pihenő után a svájci Yverdon-Sporthoz csatlakozott, a neves olasz szélsőhátvéd, volt interes, pármai és válogatott kerettag Giovanni Pasquale (35, Venaria Reale), a sokszoros norvég válogatott bekk, Kjetil Waehler (41, Sogndal), a Costa Ricáért 108-szor harcba szállt Álvaro Saborío (35, AD San Carlos), a hétszeres, de holland válogatott Ruben Schaken (34, HBS Craeyenhout) vagy a szintén exfeyenoordos, 31-szeres ghánai válogatott középpályás, Jordan Opoku (Asante Kotoko).
Nagy kérdés, hogy mi lesz az egy éve szerződés nélküli, volt angol válogatott Kieran Richardson (33), a 2016 nyara óta csapattalan portugál José Bosingwa (35) vagy nagy kedvencünk, Maruan Samah (33) sorsa, akit már egy éve elbocsátott a Cardiff City.