Platini csúcsra vezette a francia futballt, majd ott termett a Marseille is

Történetünk fonalát legutóbb ott engedtük el, hogy – 1976 tavaszán járunk – az európai középmezőnyben szürkéllő francia válogatott közvetett szabadrúgáshoz jutott, és egy újonc középpályás (ideje megneveznünk: Michel Platini) arra kérte a csapatkapitányt: bízza rá a lövést. Henri Michel, a nantes-i legenda bólintott, gurított, és az ifjú 8-as jobbal a léc alá kanyarította a labdát.

A kétgólos előny a végére elolvadt – az ellenfél, a csehszlovák tizenegy igen erős volt akkoriban, néhány hónappal később Európa-bajnok lett –, a párizsi 2–2 mégis korszakhatár: minden idők egyik legszebb válogatott karrierjének, egyben a francia futball felemelkedésének szimbolikus nyitánya.

VIDEÓ: 1976 – FRANCIAORSZÁG–CSEHSZLOVÁKIA 2–2
Michel Platini gólja 0:45-től. Előtte Gérard Soler szerzett vezetést a franciáknak (neki is ez volt az első gólja a válogatottban), a hajrában a vendégek Anton Ondrus és Karol Dobias révén egyenlítettek.

A Nancyban berobbanó, a Saint-Étienne-ben bajnokká váló, a Juventusból BEK-győzelem és három Aranylabda (1983–1985) birtokában visszavonuló Michel Platini 11 esztendőn át tartó válogatott pályafutása során 72 mérkőzésen 41 gólt szerzett, vb-negyedik (1982), Európa-bajnok (1984), végül vb-bronzérmes (1986) lett, 49 alkalommal csapatkapitányként vezette csatába a „kékeket”. Leírva száraz, belegondolva lenyűgöző.

De maradjunk még az 1976-os meccsnél, hiszen egy másik karrier is akkor és ott érkezett mérföldkőhöz: Michel Hidalgo bemutatkozott szövetségi kapitányként. A Reims és a Monaco bajnok középpályása 1970-től előbb a szövetség újonnan létrehozott szakmai igazgatóságában (DTN), később a válogatott mellett volt segítője az utánpótlásképzés reformerének, Georges Boulogne-nak, majd a nemzeti csapatnál szekundált az Ajaxtól két BEK-diadal fényében érkező, temesvári születésű Kovács Istvánnak is.

Hidalgo rengeteg tapasztalat birtokában és több futballfilozófiából merítve fogott hozzá a kapitányi munkához. Belátott a francia labdarúgás minden zugába, és a fiatal játékosgenerációt ismerve tudta, hogy a részéről kedvelt (és a köz által követelt) támadó futball kivitelezéséhez minden feltétel adva van. Az 1966 óta hiába várt vb-kvalifikáció 1978-ra meg is lett, és bár a „kékek” két csoportmeccs után kiestek, argentínai játékuk hordozott magában valamiféle biztatást a jövőre nézvést, különösen, hogy „már kofferral a kézben” magabiztosan legyőzték a mieinket (3–1).

VIDEÓ: 1978, VB-CSOPORTMÉRKŐZÉS – FRANCIAORSZÁG–MAGYARORSZÁG 3–1
Számunkra keserű emlék: Christian Lopez és Marc Berdoll gólját Zombori Sándor szép lövéssel megválaszolta, de még a szünet előtt betalált Dominique Rocheteau is, és a meccs előtti mezmizéria – mindkét csapat fehér szerelést vitt magával – nyomán kölcsöndresszben, zöld-fehér-kékben játszó franciák 3–1-re nyertek (Zombori remek góljánál érdemes megnézni a kapu mögött a Tiszai Vegyi Kombinát hirdetését…).

A szövetség kitartott a sajtótól azért kritikus szavakat is kapó Hidalgo mellett, és az 1982-es vb-n már a franciáknak tapsolt a világ. Főképp az északírek elleni középdöntőmeccsen (4–1) összeálló, Alain Giresse, Jean Tigana, Bernard Genghini, Michel Platini alkotta középpályássornak, amely „varázslatos négyszög” (carré magique) néven lett a futball-világörökség része (hamarosan Luis Fernandez váltotta Genghinit, de utóbbi sem szorult ki végleg Hidalgo három játékmesteres, brazilos agytrösztjéből).

Aztán sokan együtt könnyeztünk velük a sevillai elődöntőben: a rendes játékidőben, amikor a nyugatnémet kapus, Toni Schumacher ájultra ütközte a kapura törő Patrick Battistont, majd a végén, amikor a hosszabbításbeli 3–1-es vezetés ellenére tizenegyesekkel kikaptak…

VIDEÓ: 1982, VB-ELŐDÖNTŐ – NSZK–FRANCIAORSZÁG 3–3, 11-esekkel 5–4
A rendes játékidőben Pierre Littbarski a nyugatnémeteknek szerzett vezetést, Michel Platini tizenegyesből egyenlített – majd jött Battiston sérülése… A franciák nem törtek össze, Marius Trésor (92. perc) és Alain Giresse (98.) révén kétgólos előnyt szereztek a hosszabbításban, ám – a kék emlékezet szerint részint az erélytelen bíráskodás következtében – az ellenfél is talpon maradt, Karl-Heinz Rummenigge szépített (102.), Klaus Fischer egyenlített (108.). A tizenegyesek utolsó sorozatában Maxime Bossis hibázott, Horst Hrubesch nem…

Gyorsan jött a javítási lehetőség, a saját rendezésű 1984-es Európa-bajnokság, a valaha látott egyik legmeghatározóbb egyéni teljesítmény kulisszája.

A támadások indítását, szervezését és befejezését egyaránt mesterfokon művelő Platini góllal kezdett a dánok ellen (1–0), mesteri triplával zúzta szét a belgákat (5–0) és kényszerítette térdre a jugoszlávokat (3–2), majd ő lőtte a győztes gólt a portugálok elleni, futballtörténeti remekműnek beillő elődöntő hosszabbításának legvégén (3–2).

VIDEÓ: 1984, EB-ELŐDÖNTŐ – FRANCIAORSZÁG–PORTUGÁLIA 3–2
Jean-Francois Domergue szabadrúgásból szerezte meg a vezetést a 24. percben, és mivel a franciák sorozatban hagyták ki a helyzeteket, a portugáloknak maradt idejük összeszedni magukat, és a 74. percben Jordao fejjel egyenlített is. Sőt, a hosszabbítás elején Jordao egy félig-meddig „eltört” lövéssel a vezetést is megszerezte, és ha Joël Bats nem véd remek formában, a vendégek el is dönthették volna a meccset. Nem tették, viszont Domergue, a meglepetésember a 114. percben újra betalált (az akkor éppen Toulouse-ban futballozó védőnek ez a két gólja volt a válogatottban), majd a 119. percben jött Platini győztes gólja.

A spanyolok elleni fináléban természetesen Platini végezte el azt a szabadrúgást, amelyikből Luis Arconada az Eb-történelem talán legnagyobb potyáját szedte be.

A Bats – Battiston (Amoros, 72.), Bossis, Le Roux, Domergue – Giresse, Tigana, Fernandez, Platini – Lacombe (Genghini, 80.), Bellone összeállítású csapat 2–0-ra nyert – Franciaország Európa-bajnok lett!

VIDEÓ: AZ 1984-ES EB-DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA (átkattintással)
Michel Platini szabadrúgása az 57. percben csúszott be Luis Arconada kapus hasa alatt, és bár Yvon Le Roux-t a 85. percben kiállították, a franciák nemcsak megtartották előnyüket, hanem Bruno Bellone jóvoltából meg is duplázták a 90. percben.

VIDEÓ: MICHEL PLATINI KILENC GÓLJA AZ 1984-ES EURÓPA-BAJNOKSÁGON (átkattintással)
Michel Platiniről manapság sokaknak a bukott UEFA-elnökség, a korrupciós vád, a nemzetközi eltiltás ugrik be, de ez nem homályosíthatja el csodálatos játékos-pályafutását. Cikkünk a válogatottbeli karrierjéből villant fel emlékezetes pillanatokat (ez a videó például az 1984-es Eb-góljait), azonban érdemes rögzíteni, hogy mindhárom klubjával is nyert „valamit”: a Nancyval (1972–1979) francia másodosztályú bajnokságot és Francia Kupát, a Saint-Étienne-nel (1979–1982) francia bajnok lett, a Juventusszal (1982–1987) BEK-, KEK-, Európai Szuperkupa- és Világkupa-győztes, kétszeres olasz bajnok, egyszeres Olasz Kupa-győztes.

Az első nagy tornagyőzelem mellé – micsoda generáció! – még azon a nyáron következett a második: a Los Angeles-i olimpia döntőjében a „kis kékek” 2–0-ra verték meg a brazilokat.

VIDEÓ: AZ 1984-ES LOS ANGELES-I OLIMPIA DÖNTŐJE (átkattintással)
A franciák Francois Brisson gyönyörű fejesével szerezték meg a vezetést az 55. percben, Daniel Xuereb öt perc múlva egy kipattanó lövésből vágta be a második gólt.

Az ötkarikás csapatot irányító Henri Michel lett az Eb-diadal után leköszönő Hidalgo kapitány utódja, és a varázslat nem tört meg az 1986-os vb-re sem: Platiniék a csoportból magabiztosan jutottak tovább – a mieink megint kaptak tőlük egy hármast (3–0) –, majd kiejtették a címvédő olaszokat (2–0), aztán a nyolc között a mindig aranyesélyes brazilokat.

„A francia válogatott történetének egyik legszebb meccse volt. Szinte nem történt szabálytalanság, a labda alig-alig hagyta el a játékteret. Labdaművészet a javából, amelyet az a drága kis fickó, Fernandez fejezett be a tizenegyesével” – idézte fel a brazilok elleni, tizenegyespárbajjal végződő csata tv-közvetítését, önfeledt „kisfickózását” Thierry Roland, a futball „francia hangja” későbbi könyvében.

VIDEÓ: 1986, VB-NEGYEDDÖNTŐ – FRANCIAORSZÁG–BRAZÍLIA 1–1, tizenegyesekkel 4–3
A guadalajarai mérkőzés 17. percében Careca szerzett vezetést a braziloknak, Michel Platini a 40. percben egyenlített. A folytatásban nem született több gól (a braziloknak előbb kapufájuk volt, majd a 75. percben büntetőt rúghattak, de a percekkel korábban becserélt Zico lövését Joël Bats kivédte). A francia kapus a szétlövés során hárította a másik legendás brazil középpályás, Sócrates tizenegyesét is, Júlio César kapufát lőtt, és mivel a franciák részéről csak Platini hibázott, Luis Fernandez találata után a kékek ünnepelhetek.)

A hosszú és szép előadásnak azonban ára volt: a holtfáradt gall kakasos társaság simán elveszítette a nyugatnémetek elleni elődöntőt (0–2). A bronzéremmel záruló vb-t fájdalomcsillapítókkal végigjátszó Platini néhány héttel később arra jutott, hogy a következő nyáron visszavonul. Meg is tette.

„Nem akarok többé szenvedni, a testemnek elege lett” – indokolt híres búcsúinterjújában a csupán 32 esztendősen elköszönő világklasszis, aki alig egy évvel később már szövetségi kapitányként irányította korábbi csapattársait, köztük a nagy ígéret Jean-Pierre Papint.

Hat évvel azután, hogy Platini harmadszor is átvette, már JPP kezében csillogott az Aranylabda. Papin, akinek nevét akrobatikus kapáslövései nyomán szakkifejezés őrzi („papinade”), elsősorban klubszínekben alkotott maradandót. Szó se róla, a válogatottbeli mérlege is lenyűgöző: 54 mérkőzésen 30 gól – kétszer annyi, amennyit elődje, Dominique Rocheteau szerzett –, holtversenyben hatodik a „kékek” örökgóllistáján, a tűzkeresztségen éppen áteső újoncként részese volt az 1986-os vb-bronznak, csakhogy később, amikor már kulcsemberként számoltak vele a kapitányok, elkerülték a nagy sikerek. Nem úgy az Olympique Marseille-ben.

VIDEÓ: ÍZELÍTŐ PAPIN VÁLOGATOTTBELI GÓLJAIBÓL

A hetvenes-nyolcvanas években Josip Skoblar (Marseille) háromszor, a szintén jugoszláv válogatott Vahid Halilhodzic (Nantes) kétszer, a két argentin Carlos Bianchi (Reims, PSG) és Delio Onnis (Monaco, Tours, Toulon) egyaránt ötször ült fel a francia bajnokság gólkirályi trónjára – ideje volt, hogy érkezzen egy hazai uralkodó.

Hamarosan be is iktatták Papint, aki a Valenciennes, majd a belga FC Bruges labdarúgója volt, mígnem 1986-ban lecsapott rá az OM, amelyhez akkoriban szegődött el sportigazgatónak régi rajongója, az 1984-es sikerkovács Michel Hidalgo.

A Tapie-éra nagy jövés-menésében egy ideig JPP testesítette meg az állandóságot Marseille-ben: egymás után ötször gólkirály (19, 22, 30, 23, 27), négyszer bajnok lett (1989–1992), a KEK-ben elődöntőig, a BEK-ben döntőig jutott – és a legrosszabbkor igazolt el. Az 1993-as marseille-i BL-diadal idején az ellenfél, a Milan sorait erősítette…

Mielőtt azonban rátérnék a nevezetes müncheni mérkőzésre, a Marseille megkoronázására, nézzünk meg néhány képsort más francia klubok korabeli európai meneteléséről!

VIDEÓ: 1977–1978 – A BASTIA AZ UEFA-KUPA DÖNTŐJÉIG JUT
A bajnoki bronzérmesként az európai porondra lépő, Pierre Cahuzac edzette korzikai csapat mesebeli útja során a portugál Sportingot (3–2, 2–1), az angol Newcastle Unitedet (2–1, 3–1) és az olasz Torinót (2–1, 3–2) kettős győzelemmel búcsúztatta, majd a negyeddöntőben a CZ Jena (7–2, 2–4), az elődöntőben a svájci Grasshoppers (2–3, 1–0) kiejtése következett. A döntőben a PSV Eindhoven már túl erős ellenfélnek bizonyult (0–0, 0–3). Az odahaza rettegett támadógépezet az UEFA-kupában sem fukarkodott a gólokkal, a menetelésből a ritkuló hajú vezér, a fájdalmasan fiatalon elhunyt Claude Papi 7, Francois Félix 6, a holland Johnny Rep 4, a marokkói Krimau 4, Jean-Francois Larios 2, Jean-Marie De Zerbi, Yves Mariot, Jean-Louis Cazes és Georges Franceschetti egyaránt 1 góllal vette ki a részét.

VIDEÓ: 1979–1980 – A NANTES KEK-ELŐDÖNTŐT VÍV
Az északír Cliftonville (1–0, 7–0), a román Steaua Bucuresti (3–2, 2–1) és a szovjet Dinamo Moszkva (2–0, 2–3) kiejtése után a későbbi kupagyőztes Valencia állította meg a Nantes-ot a Kupagyőztesek Európa-kupája elődöntőjében. Mi most a KEK-indulást lehetővé tevő 1979-es Francia Kupa-diadalt elevenítjük fel, az Auxerre ellen hosszabbítást követően 4–1-re megnyert döntőt. A válogatottig is eljutó Éric Pécout háromszor talált a kapuba (kupadöntőben neki sikerült ilyesmi először Franciaországban), a negyedik gólt az argentin Oscar Muller lőtte.

VIDEÓ: 1980–1981 – A SOCHAUX A LEGJOBB NÉGYIG JUT AZ UEFA-KUPÁBAN
A Peugeot-gyáriak a svájci Servette (2–0, 1–2), a portugál Boavista (2–2, 1–0), a nyugatnémet Eintracht Frankfurt (2–4, 2–0) és a svájci Grasshoppers (0–0, 2–1) kiejtésével jutottak be a legjobb négy közé, ahol a holland AZ Alkmaar fékezte meg őket. Az alábbi videó a csapat egyik legjobb játékosa, Bernard Genghini legszebb góljaiból válogat. Mint fentebb érintettük, a pazar rúgótechnikájáról, remek szabadrúgásgóljairól nevezetes Genghini fontos tagja volt a nyolcvanas évek eleji francia válogatottnak, s ha az 1984-es Eb-n már nem is volt alapjátékos, a megnyert fináléban csereként pályára lépett.

(Közbevetjük: nem feledkeztünk meg a Girondins Bordeaux nagyszerű eredményeiről a nyolcvanas évekből, de erről bővebben lesz szó sorozatunk ötödik részében.)

VIDEÓ: 1991–1992 – AZ ARSENE WENGER-FÉLE MONACO BEJUT A KEK DÖNTŐJÉBE
A Monaco kiváló formáját sorrendben a walesi Swansea City (2–1, 8–0), a svéd Norrköping (2–1, 1–0), az olasz AS Roma (0–0, 1–0) és a holland Feyenoord (1–1, 2–2) bánta, azonban a döntőben a Werder Bremen – a Ferencváros korábbi búcsúztatója – jobbnak bizonyult Arsene Wenger csapatánál. A döntőig tartó út során a portugál Rui Barros és a libériai George Weah egyaránt 4 gólt szerzett, Gérald Passi hármat, Youri Djorkaeff, Youssouf Fofana, Roger Mendy, Christophe Robert és Patrick Valéry egyet-egyet, plusz az első körben a walesiek besegítettek egy öngóllal.

S AKKOR JÖJJÖN: CSÚCSHÓDÍTÁS MÜNCHENBEN

A marseille-i repülőgép-forgalmat bonyolító Marignane légikikötője kék-fehérbe öltözött 1993. május 26-án: aznap 29 különgép szállt fel München irányába, fedélzetükön az Olympique de Marseille Bajnokok Ligája-döntőre igyekvő drukkereivel. Úton volt már öt különvonat, 130 autóbusz és több száz személygépkocsi is, nem beszélve 27 vállalkozó szellemű kerékpárosról, hogy a fináléba százszázalékos teljesítménnyel bejutó, rettegett Milan ellen kiszurkolják a francia futball első diadalát az európai bajnokcsapatok versengésében.

Két ambiciózus, a céljai elérése érdekében a törvénysértéstől sem visszariadó politikus-üzletember-klubvezető, Bernard Tapie és Silvio Berlusconi újabb presztízscsatája is volt a BEK-ről frissiben BL-re átkeresztelt mérkőzéssorozat 1993-as döntője.

Újabb, hiszen az éveken át Európa meghódításán mesterkedő, odahaza verhetetlen OM az 1991-es negyeddöntőben már kiejtette az AC Milant egy botrányba fulladó párharcban: a visszavágón a francia csapat 1–0-ra vezetett és továbbjutásra állt, amikor a 89. percben elromlott a világítás a marseille-i Vélodrome-ban. A hibát gyorsan elhárították, ám a milánóiak nem voltak hajlandók visszatérni a játéktérre. A játékvezető lefújta a meccset, a Milant egy évre eltiltották az európai kupaszerepléstől, és bár az OM továbbjutott, később a döntőben tizenegyesekkel kikapott a Crvena zvezdától – szóval az 1993-as müncheni finálét egy lezáratlan történet csattanójának szánta a két fél.

A két forgatókönyvből azonban csak egy kaphatott díjat. S ahogyan az OM belga sikertrénere, Raymond Goethals 1991-ben legyőzte Arrigo Sacchit, 1993-ban felülmúlta Fabio Capellót is: 1–0-ra a Marseille nyert! A franciák készséggel elismerték, hogy a Milan állt jobb futballistákból, de az ő Barthez – Angloma (Durand, 61.), Boli, Sauzée, Desailly, Di Meco – Eydelie, Abedi Pelé, Deschamps – Boksic, Völler (Thomas, 78.) összeállítású alakulatuk volt egységesebb.

Az alakulat kifejezést nem véletlenül használtuk; „Ebben a döntőben inkább mutatkoztunk nagy harcosoknak, mint nagy futballistáknak” – fogalmazott ugyanis a csereként pályára lépő Jean-Philippe Durand, a későbbi nehéz időkben is kitartó leendő csapatkapitány.

Az egyetlen gólt Basile Boli fejelte – az a játékos, akinek szívszaggató zokogását oly sok fotós örökítette meg két évvel korábban Bariban, az elveszített BEK-döntőt követően.

A védő ezúttal egy tévesen megítélt szögletet követően fejelt a kapuba, amivel mintha kacsintott volna a sors: az 1990. tavaszi elődöntőben a Benfica a brazil Vata kézzel ütött góljával akadályozta meg a marseille-ieket abban, hogy már akkor döntőt játsszanak a Milannal…

VIDEÓ: BASILE BOLI GYŐZTES GÓLJA AZ 1993-AS BL-DÖNTŐBEN

MÜNCHEN UTÁN KESERŰ ÉVZÁRÁS PÁRIZSBAN

De az esztendő végén mégsem ünnepelt a francia futball: a válogatott hazai pályán előbb Izraeltől, majd Bulgáriától is kikapott vb-selejtezőn, és ezzel lemaradt az 1994-es, egyesült államokbeli világbajnokságról.

VIDEÓ: 1993, VB-SELEJTEZŐ – A BOLGÁR EMIL KOSZTADINOV GÓLJA
Tíz másodperc volt hátra a mérkőzésből, amikor Emil Kosztadinov gyönyörű góljával eldőlt: nem Franciaország, hanem Bulgária utazik a vb-re. A képsorokon feltűnik Aimé Jacquet is, aki hamarosan átveszi a francia válogatott irányítását.

A vb-szereplés elúszott, Gérard Houllier nem maradhatott szövetségi kapitány, a helyét elfoglaló segítőjében, Aimé Jacquet-ban pedig lassacskán megérett a döntés: meg kell válnia a megörökölt csapat három emblematikus alakjától. Papin betöltötte a 30-at és gyakran volt sérült, míg a párizsi David Ginola a bolgárok elleni végzetes labdaeladása óta súlyos keresztet cipelt.

A Manchester Unitedben a fénykorát élő Éric Cantonára továbbra is szükség lett volna vezérként, csakhogy, akárcsak epizódunk elején, egy jobb láb ismét sorsfordító rúgásra lendült…

Cikkünk a Nemzeti Sport Hosszabbítás mellékletében megjelent sorozat negyedik epizódjának bővített változata.