Szabó Zoltán: Rádöbbentek, hogy a topolyai csoda nem három napig tart

– A topolyai sikeredzőt keresem.
– Jó helyen jár – vette a lapot Szabó Zoltán, a szerb Szuperliga újoncaként a negyedik helyen álló TSC 47 esztendős vezetőedzője. – Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy az én érdemem lenne az eddigi remek szereplés, amit elértünk, közös munka eredménye.

– Legutóbb tavaly nyáron, a feljutás kiharcolása után nyilatkozott hosszabban lapunknak, akkor azt mondta, csodálatos érzés történelmet írni. Most hogyan írná le azt, ami Topolyán történik?
– Még mindig tart a mese. Amikor fennállásunk első élvonalbeli idényére készültünk, nem gondoltuk mi sem, hogy ilyen jól szerepelünk majd. A csapatban rejlő tartás és minőség, továbbá a megfelelő mentalitás azonban odáig repített bennünket, hogy jelen pillanatban az Európa-liga-selejtezőt érő negyedik helyet foglaljuk el. Fantasztikus idényt futunk!

– Ha az első forduló előtt valaki azzal lép ön elé, hogy ne izguljon, mester, a huszonötödik játéknap után csupán a Crvena zvezda, a Partizan és a Vojvodina előzi meg a TSC-t, hogyan reagált volna?
– Nem nevetem ki, mert az illetlenség, de magamban mosolyogtam volna. Azon felül, hogy újoncként kiharcoljuk a bennmaradást, az lebegett a szemünk előtt, hogy az alapszakaszt a felső házi rájátszást érő helyek egyikén zárjuk, legrosszabb esetben nyolcadikként. Ha szabad megjegyeznem, volt okunk a bizakodásra, mert Topolyán minden adva van a megfelelő teljesítményhez. Rend és fegyelem uralkodik a klubnál, no meg remek hangulat: nincs olyan edzés és meccs, amelyet ne élveznének a futballisták.

– Hát az edzők?
– Mi is boldogok vagyunk, persze. És kellőképpen motiváltak! Talán még lehetne matekozni, hogy három, négy, esetleg öt pontot kell gyűjtenünk ahhoz, hogy biztossá váljon a részvételünk a felsőházban, de én megkockáztatom, az már megvan. Innentől fogva arra kell fókuszálnunk, hogy a negyedik helyet megtartsuk. Szerintem leginkább a Csukaricskival és a Radnicskival kell megküzdenünk érte.

– Képesek arra, hogy megelőzzék mindkét együttest?
– Ha tartjuk a formát és az iramot, igen. Jó úton járunk, és szeretnénk ezt az utat folytatni. Hirtelenjében nem is tudom megfogalmazni, mit jelentene nekünk, ha mindjárt az első élvonalbeli idényünkben kivívnánk a nemzetközi kupaszereplés jogát. Egyedülálló tett lenne, annyi szent.

– Az sem jelent problémát, hogy a topolyai stadion építése miatt Zentán kell játszaniuk a hazai mérkőzéseiket?
– Egyáltalán nem. Már a feljutás évében is a zentai pályán fogadtuk ellenfeleinket, és nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy az otthonunkká vált. A városban és a környékén élők ugyanúgy megtisztelnek minket a jelenlétünkkel, mint azok a drukkerek, akik Topolyáról érkeznek. Örömmel mondhatom, sokan vannak, az átlagnézőszámunk ezerötszáz körül mozog. S akkor még nem szóltam arról, hogy az ultráink, azaz a Kék Betyárok mindenhová elkísérik a csapatot.

– Ha a sétálóutcában beül egy kávéra, hányan veregetik meg a vállát?
– Sehányan, mert a városban nem szoktam kávézni. Újvidéken élek, onnan járok a bázisunkat jelentő akadémiára, ennélfogva a legritkább esetben ülök be valahova Topolyán. Ha mégis, örömmel érzékelem, hogy az embereknek mennyire fontos a TSC. Jólesik, hogy szeretnek bennünket.

– Szűkebb pátriájában is ugyanezt érzékeli?
– Futballoztam és edzősködtem is a Vojvodinában, sokakat ismerek Újvidéken. Noha mára eljutottunk odáig, hogy a TSC és a Vojvodina presztízsrangadót játszik, elismeréssel beszélnek rólunk. Eleinte úgy hitték, a kezdeti sikereink után helyreáll a világ rendje, és visszaesünk, idővel ők is rádöbbentek, hogy a topolyai csoda nem három napig tart. Ma már azt mondják, nem a véletlen műve, hogy ott állunk, ahol, és ezt jó hallani.

– Az ország más pontjain is hasonlóan vélekednek a Topolyáról?
– Igen! Múlt szombaton úgy nyertünk négy-háromra a Rad ellen idegenben, hogy több mint hatvan percig emberhátrányban kellett futballoznunk. Utána arról olvastam, ez már valóban arról tanúskodik, hogy a TSC erős csapat lett.

– Sehol sem tapasztalnak negatívumot?
– Ha valamit tapasztalunk, az az, hogy nem az ellenséget, hanem a nemes ellenfelet látják bennünk. Teszünk azért, hogy ez így legyen: nincs olyan vetélytárs, amelynek ne adnánk meg a tiszteletet. A viselkedésünkkel az élen ügyelünk mindenre. Tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, honnan jöttünk.

– Azt is tudják, hova tartanak?
– A rövid távú céljainkról már esett szó, de hogy hosszabb távon mire jutunk, attól is függ, a nyáron milyen változások lesznek a keretben.

– Merthogy a topklubok már vinnék a legjobbakat?
– Már a télen is vitték volna, sőt az előző nyáron is. Szerencsére két kiváló támadónk, Szilágyi Vladimir és Nenad Lukics is maradt, csupán a miheztartás végett teszem hozzá, hogy mind a ketten tizenkét gólnál tartanak. Élő szerződésük van, ennek ellenére bizonyára lesz olyan egyesület, amely kivásárolná őket. Nem bánnám, ha a kettőből csak egy távozna. Azt még inkább nem, ha egyikük sem. Szeretnénk ugyanis tovább építeni az együttest, ennek érdekében erősítést is tervezünk – hogy jó a hírünk, egy árnyalattal könnyíti az igazolást. Egyébként sem jellemző ránk, hogy évente kicserélődik a fél keret. A sikerünk titka abban is rejlik, hogy a csapat magja jó ideje együtt játszik.

– A feljutás kiharcolása után alig várta a Partizan elleni meccseket.
– Elmondtam akkor is, tisztelem és szeretem a belgrádi klubot, amelynek tagjaként hajdanán két bajnoki címet ünnepelhettem, de ha egymás ellen játszunk, azon leszek, hogy legyőzzük. Nos, eddig nem sikerült, és ezt sajnálom. Főleg a két és fél héttel ezelőtti hazai mérkőzésünket, amelynek kilencvenedik percében még egy-nullára vezettünk, csakhogy a hosszabbításban a Partizan kapott egy olyan tizenegyest… Nem is mondom meg, milyent. Mindazonáltal nézzük ennek is a jó oldalát: ha nem tévedek, egyetlen gárda van, amely ebben a bajnokságban még nem szenvedett vereséget a Partizantól – a TSC.

– Edzői pályafutása során most van a csúcson?
– Amikor feljutottunk, úgy vélekedtem, az a siker a felső polcra kívánkozik. Ugyanakkor nem vitás, ha elérnénk az Európa-liga-indulást, szükség lenne egy újabb, még magasabban lévő polcra. Hely van rá, igaz, kalapácsom, szögem és deszkám nincs hozzá. De beszerzem, azon ne múljék!

SZUPERLIGA
Az élcsoport 25 forduló után: 1. Crvena zvezda 66 pont, 2. Partizan 55, 3. Vojvodina 54, 4. Topolya 47