Hármas magyar siker született, de a jugoszlávok is jól szerepeltek retróankétunk 1952-es kiírásában, ami nem meglepő annak fényében, hogy hatvanegy éve Magyarország és Jugoszlávia játszotta a finálét a helsinki olimpia futballtornáján. Aki nem tudná a végeredményt: Sebes Gusztáv Aranycsapata 2:0-ra múlta fölül a plávikat.
KOCKA? NEM: ÖCSI!
Zarráé az NSO első retró-Aranylabdája – 1. rész | |
A svéd tank, akit nem hasonlítanak össze Ibrával – 2. rész |
Puskás Ferenc igazi vezéregyénisége volt a magyar együttesnek, amely a selejtezőben még alaposan megszenvedett a románok (2:1) ellen (Kocsist az utolsó percekben kiállították), de aztán megerőltetés nélkül vette az akadályokat, átlépett Olaszországon (3:0), Törökországon (7:1) és a címvédő, de négy évvel korábbi olimpiai elsősége óta alaposan meggyengült Svédországon (6:0) is. Puskás öt mérkőzésen négy gólt szerzett, és négy góllal zárta a tornát Palotás Péter is. A csapat legeredményesebb embere Kocsis Sándor volt a maga hat találatával.
Ami az egész éves produkciót illeti: válogatottunk 12 mérkőzésen 10 győzelmet könyvelt el, egyszer döntetlent játszott és egyszer kikapott 47:9-es gólarány mellett, ami 88 százalékos teljesítménynek felel meg. Mielőtt valaki klaviatúrát ragadna, kioktatva bennünket, hogy az Aranycsapat 1950-től 1954-ig, a berni vb-döntőig egyszer sem kapott ki, ergo csacskaság, amit írtunk az imént, emlékeztetnénk rá, hogy az MLSZ 2002 májusában hivatalosnak minősített két 1952-es Moszkva-válogatott–Magyarország meccset (lehet ellenőrizni a világhálón), amelyből a másodikat 2:1-re elveszítettük, vagyis a nevezetes veretlenségi sorozat több mint tíz éve köddé vált – mintha nem is létezett volna. Szóval megkérnénk mindenkit, hogy ne „négyévigveretlenezzen”.
A VÁLOGATOTT OLIMPIAI ARANYA
Közkívánatra ismét „gyorsportrézzuk” azokat a játékosokat, akik talán kevésbé vagy egyáltalán nem ismertek olvasóink – főleg az ifjabbak – előtt. Az első helyre John Angelo Valdemar Östergaard Hansen, azaz John Hansen kívánkozik a sorban: a valaha volt egyik legkitűnőbb dán futballista. Mindössze négy hónapot (1948. június–október) játszott a dán nagyválogatottban, de ennyi idő alatt is 8 meccsen 10 gól fűződött a nevéhez, miközben – Nordahllal holtversenyben – gólkirály lett és bronzérmet nyert a londoni olimpián. Alighanem világcsúcs. El is ment profinak, s a Juvéban, majd a Lazióban összesen hét évet húzott le a Serie A-ban. A tárgyévben bajnok és – Nordahl meg Nyers előtt – gólkirály lett a torinóiakkal, akikkel 1950-ben is megnyerte a bajnokságot. Nat Lofthouse teljes (korosztályos, profi és edzői) karrierjét a Bolton Wanderersben töltötte, ahonnan 33-szor került be az angol válogatottba. Meghálálta a bizalmat: 30 gólt vágott a háromoroszlános dresszben, ami majdnem egyes gólátlag. Csak 1952-ben kilencszer volt eredményes a nemzeti csapatban. Kalle Svensson a Helsingborg kapusaként jutott ki két-két világbajnokságra (1950, 1958) és olimpiára (1948, 1952), és nyert összesen négy érmet. Az univerzális, minden poszton (kapusként is!) bevethető Perényi-Petschovski József a magyar és a román válogatottban is szerepelt; hatszoros bajnok összesen – a tárgyévben a bukaresti CCA-val (ma Steaua) lett országos első. Bónuszként olimpiai résztvevő és Román Kupa-győztes volt 1952-ben. Jack Rowley 1952-ben bajnoki címet nyert a Manchester Uniteddel, amelynek színeiben több mint kétszázszor volt eredményes 1937 és 1955 között. |
De vissza Puskásékhoz! Öcsi 12 találkozón 10 gólt termelt 1952-ben a válogatottban, Kocsis azonban még rajta is túltett, szédületes, 12/16-os mutatóval zárva az esztendőt. Utóbbinál ehhez még hozzájött a magyar gólkirályi címe (36, karriercsúcs), plusz a bajnoki arany, amelyet – a Honvéd lévén a bajnok – az előbbi géniusz is vitrinbe tehetett. Mi úgy éreztük, inkább Kocka érdemelné meg a retró-Aranylabdát, ám a többség nem őt, hanem Puskást tartotta érdemesnek a győzelemre. Ez sem tévedés.
Kocsis befutott azért a második helyre, a harmadik pedig Kubala László, a Barcelona klasszisa lett. A lista első kilenc helyezettje közül Kuksi az egyetlen, aki nem játszott a helsinki olimpián, a többiek igen. Mivel Kubala abban az évben még nem szerepelhetett a spanyol válogatottban (csak a következő esztendőben debütált), hogy nagyot alkothasson, a klubmérkőzéseken kellett tündökölnie.
3. KUKSI, 4. BRANKO, 5. RAJKO
És tündökölt is. Kubala öt trófeát hódított el a Barcával, ráadásul az 1951–1952-es évad nem csak a gránátvörös-kékek történetében kiemelkedő: ez volt a csatár spanyolországi pályafutásának gólokban leggazdagabb idénye is. Huszonhat találata a bajnokságban majdnem gólkirályságot ért, benne a Sporting Gijón elleni 9:0-s gálán elért mesterhetessel (azóta is spanyol rekord) és a Celtának vágott mesterötössel – ezt figyelembe véve a 26 gól nem is sok.
Hét gólt szerzett Branko Zebec is, csak nem egy találkozón, hanem az egész olimpián, amivel a torna legjobb mesterlövésze lett. India ellen négyszer, a szovjetek elleni első meccsen kétszer, a dánok ellen egyszer talált a kapuba. Balszélső volt, tehát nem kimondottan góllövő csatár, Helsinkiben mégis neki ment legjobban a góllövés. 1952-es eredménysorát az olimpiai ezüst mellett a Partizannal aratott Jugoszláv Kupa-győzelem egészíti ki. A negyedik helyen végzett lajstromunkban.
KUBALA LÁSZLÓ
Az ötödik válogatottbeli csapattársa, Rajko Mitics lett, a Crvena zvezda vérbeli befejező csatára csak egy találattal maradt el Zebectől az olimpián (s ugyanannyit szerzett, mint Kocsis). Mitics ugyanakkor fontosabb gólokat ért el, mint Zebec, a németek elleni 3:1-es elődöntős győzelemből például két találattal vette ki a részét. A fináléban már szerencsére egyikük sem tudta feltörni a Buzánszky, Lóránt, Lantos védelmet. Miticsről még annyit érdemes tudni, hogy ötször volt bajnok (1951, 1953, 1956, 1957, 1959), és négyszer nyert országos kupát (1948, 1949, 1950, 1958) a belgrádi CZ-vel.
A SZAKÍRÓ SZERINT…
Sorozatunk első részében már idéztük Dénes Tamás futballszakírót, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztőjét, aki a felkért szerkesztőségek és szakírók közül egyedüliként rövid indoklást fűzött szavazati listájához. Most ismét az ő szavai következnek, az alábbi kvintettet látta a legjobbnak az 1952-es esztendőben az öreg kontinensen.
„Puskás Öcsi volt a magyar csapat legjobbja az olimpiai tornán, noha kihagyott egy büntetőt a jugoszlávok elleni fináléban. Ám ő az egyedüli, aki a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben is szerzett gólt. Az olimpián kívül is akadtak remek meccsei, például a Svájc elleni őszi berni mérkőzés, amelyen kétszer volt eredményes. A második helyre az olimpiai ezüstérmes jugoszlávok csapatkapitányát, Sztjepan Bobeket jelöltem, a horvát származású, de a belgrádi Partizanban sikereket elérő belső csatár Helsinkiben már a második olimpiai ezüstjét nyerte meg. A harmadik helyre Kubala László került, aki akkor már – Basora és César oldalán – a Barcelona első számú csillaga volt, társaival öt trófeát is megnyert 1952-ben: a La Ligát, az országos kupát, a Latin Kupát, az Eva Duarte-kupát és a Martini&Rossi-serleget.”
„1952-ben jelentek meg először a szovjetek a futball nemzetközi porondján, ám a jugoszlávok elleni olimpiai vereség és korai kiesés után Sztálin parancsára fel is oszlatták a válogatottat. Mégis ildomos legalább egy játékos beválogatásával tisztelegni a szbornaja játékereje előtt: Vszevolod Bobrov, aki az esztendő során gólt szerzett az Aranycsapat elleni döntetlent hozó meccsen, majd játszott a győzelmüket hozón is, s aki összesen öt gólt ért el az olimpián, négy esztendővel később, 34 évesen mégiscsak olimpiai bajnok lett – jégkorongban. Az ötödik helyre az angol válogatott csapatkapitányát, a sportújságírók által 1952-ben Angliában az év játékosának választott Billy Wrightot tettem” – fogalmazott Dénes Tamás.
A SZAVAZATI LISTA |
Bors |
1. Puskás Ferenc, 2. Branko Zebec, 3. Kocsis Sándor, 4. Rajko Mitics, 5. Kubala László |
csakfoci.hu |
1. Kocsis Sándor, 2. Puskás Ferenc, 3. John Hansen, 4. Gunnar Nordahl, 5. Jack Rowley |
DIGI Sport |
1. Puskás Ferenc, 2. Bozsik József, 3. Gunnar Nordahl, 4. Zlatko Csajkovszki, 5. Kocsis Sándor |
FourFourTwo |
1. Puskás Ferenc, 2. Bozsik József, 3. Branko Zebec, 4. Kubala László, 5. Kocsis Sándor |
Képes Sport |
1. Kocsis Sándor, 2. Branko Zebec, 3. Puskás Ferenc, 4. Kubala László, 5. John Hansen |
Magyar Hírlap |
1. Puskás Ferenc, 2. Rajko Mitics, 3. Kubala László, 4. Palotás Péter, 5. Vszevolod Bobrov |
Magyar Nemzet |
1. Puskás Ferenc, 2. Branko Zebec, 3. Igor Netto, 4. Kocsis Sándor, 5. Vladimir Beara |
Magyar Távirati Iroda |
1. Puskás Ferenc, 2. Kocsis Sándor, 3. Kubala László, 4. Gunnar Nordahl, 5. Nyers István |
(Egyedül ezen a listán ugyanaz az első három sorrendje, mint az összesítésben.) |
MTVA Sportszerkesztőség |
1. Rajko Mitics, 2. Kocsis Sándor, 3. Kubala László, 4. Palotás Péter, 5. Vszevolod Bobrov |
nb1.hu |
1. Puskás Ferenc, 2. Kubala László, 3. Sztjepan Bobek, 4. César Rodríguez, 5. Billy Wright |
Nemzeti Sport |
1. Kocsis Sándor, 2. Puskás Ferenc, 3. Zlatko Csajkovszki, 4. Kubala László, 5. Branko Zebec |
Nemzeti Sport Online |
1. Kocsis Sándor, 2. Kubala László, 3. Branko Zebec, 4. Puskás Ferenc, 5. Vszevolod Bobrov |
Népszabadság |
1. Kocsis Sándor, 2. Puskás Ferenc, 3. Kubala László, 4. Zlatko Csajkovszki, 5. Grosics Gyula |
[origo] |
1. Kocsis Sándor, 2. Puskás Ferenc, 3. Bozsik József, 4. Palotás Péter, 5. Rajko Mitics |
Sport Televízió |
1. Puskás Ferenc, 2. Kubala László, 3. Rajko Mitics, 4. John Hansen, 5. Kocsis Sándor |
Dénes Tamás |
1. Puskás Ferenc, 2. Sztjepan Bobek, 3. Kubala László, 4. Vszevolod Bobrov, 5. Billy Wright |
Hajdú B. István |
1. Puskás Ferenc, 2. Kocsis Sándor, 3. Bozsik József, 4. Branko Zebec, 5. Vszevolod Bobrov |
Lakat T. Károly |
1. Puskás Ferenc, 2. Ernst Happel, 3. Billy Wright, 4. Kubala László, 5. Zlatko Csajkovszki |
Török Péter |
1. Igor Netto, 2. Nat Lofthouse, 3. Kubala László, 4. Karl-Oskar „Kalle” Svensson, 5. Perényi-Petschovski József |
A VÉGEREDMÉNY | |
1. PUSKÁS (magyar, Bp. Honvéd) | 76 pont |
2. Kocsis (magyar, Bp. Honvéd) | 50 |
3. Kubala (magyar-spanyol, Barcelona) | 39 |
4. Zebec (jugoszláv, Partizan) | 21 |
5. Mitics (jugoszláv, Crvena zvezda) | 15 |
6. Bozsik (magyar, Bp. Honvéd) 14, 7. Netto (szovjet, Szpartak Moszkva), Z. Csajkovszki (jugoszláv, Partizan) 8-8, 9. Bobek (jugoszláv, Partizan), Nordahl (svéd, Milan) 7-7, 11. J. Hansen (dán, Juventus), Palotás (magyar, Bp. Bástya), Bobrov (szovjet, VVSZ) 6-6, 14. Wright (angol, Wolverhampton) 5, 15. Happel (osztrák, Rapid Wien), Lofthouse (angol, Bolton) 4-4, 17. César Rodríguez (spanyol, Barcelona), Kalle Svensson (svéd, Helsingborg) 2-2, 19. Beara (jugoszláv, Hajduk Split), Grosics (magyar, Bp. Honvéd), Nyers (magyar-olasz, Internazionale), Perényi-Petschovski (romániai, Flamura Rosie Arad és CCA Bucuresti), Rowley (angol, Manchester United) 1-1 |