Népsport: A hóekét autómentő szabadította ki

Értekezletre hívta össze az MLSZ 1963. február elején a 14 NB I-es klub képviselőit, ahol bejelentették, hogy elkészült a tavaszi szezon sorsolása. Honti György főtitkár kiemelte, hogy „hosszas és megfontolt tanácskozás után készült el a párosítás, figyelemmel kellett lenni például arra, hogy a rangadó jellegű mérkőzések ne rossz időjárásban, s ne kedvezőtlen talajú pályákon kerüljenek lebonyolításra, mert ez mind a mérkőzések látogatottságának, mind a színvonalának egyaránt ártana”.

Az időjárással már Honti főtitkár beszámolója idején gond volt, hiszen a Népszabadság hírül adta, hogy „a tél nehézségeinek leküzdésére országszerte nagy erőfeszítések történnek. Ennek egyik örvendetes eredménye, hogy – a nyugati részek kivételével – az egész országban járhatóak már a főbb közlekedési utak, s most már a városok, falvak belterületének hótól való megtisztítása van napirenden”. Az országot a hideg, a hó és a fagy uralta, jellemző, hogy január 21-től február 3-ig valamennyi általános és középiskolában rendkívüli szénszünetet rendeltek el.

Az értekezleten szót kapott Baróti Lajos szövetségi kapitány is, aki elmondta, semmiképpen sem ideális a Wales elleni Európa-bajnoki (akkor Nemzetek Európa-kupája) selejtező időpontja, hiszen kezdődjön akármikor a tavaszi szezon, a március 20-i dátum meglehetősen korai. Ezért kérte, hogy a cardiffi meccs előtt kéthetes túrán vehessen részt a válogatott. Megjegyzendő, hogy az idő szorítása ellenére a szövetségnek sikerült lekötnie a túrát – nagy volt akkor a tekintélyünk Európában.

A bejelentések között elbújt egy roppant fontos intézkedés: az NB I-es csapatokat kötelezték arra, hogy térjenek át a naponkénti edzésekre, az NB II-eseket pedig a heti négyszeri gyakorlásra.

Közben a csapatok a hóban, fagyban is készültek, mi több, edzőmeccseket is játszottak. Február 10-én például, amikor ónos eső volt, az átlaghőmérséklet pedig mínusz 5, a Vasas 1500 néző előtt győzte le a Szállítókat 6:1-re. Baróti Lajos ott volt a meccsen, s azt látta, hogy jelöltjei közül Farkas János jól játszott, Ihász Kálmán viszont kissé elfogódottan, nem véletlenül, hiszen fedezetként szerepelt. (A hátvéd egyébként minden poszton játszott, még kapus is volt, igaz, kényszerből.) A Fradit persze többen látták, kétezren a Gázművek ellen (12:0). Itt a később, 1964-ben Tokióban győztes olimpiai csapat mestere, Lakat Károly figyelte a játékot. Neki Albert Flórián és Fenyvesi Máté lendülete tetszett, kifogásolta, hogy az összekötők, Friedmanszky Zoltán és Rákosi Gyula nem foglalkoztatták eléggé a szélsőiket. Ehhez képest Friedmanszky öt gólt szerzett, s Rákosi is eredményes volt.

Lakat doktor egyébként semmit sem bízott a véletlenre, „az olimpiai csapat kerettagjairól úgynevezett személyi lapot is készítenek. A különböző területeket felölelő kérdésekre válaszol a klub edzője, orvosa, ezeket egyeztetik a szövetségi edző és orvos véleményével, s így – megvitatás után – töltik ki az egyes rubrikákat. Amelyek például meghatározzák az egyéni képzést”.

Február 13-án „hirtelen meggondolta magát és hóförgeteget zúdított a városra a makrancos, önfejű időjárás. Sehogy sem akart beletörődni elvesztett hatalmába, a viszonylag eltakarított utcák rendjébe. Egy óra sem telt bele és megint akadozott a közlekedés, kihaltak lettek az utcák”. Aminek azért volt jelentősége, mert a Fáy utcában az olimpiai csapattal mérkőzött meg az A-válogatott. És annak rendje és módja szerint kikapott 3:0-ra. Kétségtelen, egy felkészülési meccsből akkor sem vontak le sok következtetést, ám a pályán lévő későbbi tokiói győztes Lakat-fiúk (Gelei József, Novák Dezső, Ihász Kálmán, Palotai Károly, Nógrádi Ferenc, Bene Ferenc, Komora Imre, Farkas János, Szepesi Gusztáv) joggal lehettek büszkék arra, hogy simán legyőzték Baróti remek, Cardiffra készülő csapatát (csatársor: Sándor „Csikar”, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté). Nem mellékes, hogy az olimpiai csapat góljait Bene (2) és Farkas szerezte, ők később már Barótinál, a nagyoknál is brillíroztak.

Közben az MLSZ Népköztársaság útján (ma: Andrássy út) lévő irodáiban zajlott az élet. Tudni kell, hogy akkoriban nem volt „zárt kapus” egy-egy szövetségi székhely, mindenkit szívesen láttak. Így lehetett, hogy például Faragó Andor, a Paulay Ede utcai Jókai (később Thália) színház főszervezője kifogásolta a szövetségi munkatárs Pető Istvánnál, hogy az MTK-ból Bödör László, Laczkó Mihály és Kuti István még a bő keretben sem kapott helyet az olimpiásoknál. Azt a választ kapta (mit kaphatott volna mást…), hogy „nyitott a keret”.

Közben végleges lett a válogatott túrája, kiderült, hogy Bordeaux-ban, Toulouse-ban, Casablancában és Hamburgban lép pályára a csapat. Baróti megismételte, hogy azért fontosak ezek a meccsek, mert a walesiek folyamatosan játékban vannak. Azt is leszögezte, hogy szó sem lehet kísérletezgetésről (különben sem volt szokása), azok játszanak, akikre biztosan számít, őket kell formába hozni.

Itthon közben még rosszabbra fordult az idő. Az MTK-pályán harminc centiméteres hó, Tallós Rezső pályagondnok rezignáltan mutat a maratoni kapu felé: „Ott fulladt be a hóeke. Mi ugyanis már megpróbálkoztunk egy motoros hóekével, de csak odáig jutottunk. Ott a motor nem bírt a hótömeggel. Olyannyira, hogy a hóekét is autómentőnek kellett kiszabadítania.”A Fradi-pályán jobb a helyzet, vékony a hótakaró, a Fáy utcában, a Vasasnál sem vastag, ám a pálya használhatatlan, jégpáncél fedi. A Megyeri úton az olvadást várják, ám ahogy Segesvári József pályagondnok mondja: „Azért csak várjon addig, amíg a pálya szélén levő óriási hókupacokat el nem szállítjuk.”A Népstadion gondnoka, Zsámbéki János a legnyugodtabb. Olyannyira, hogy ebéd közben magyaráz a Népsport újságírójának: „Mi nem takarítunk havat. Majd elvégzi a tavasz. Nem kell sietnünk, hiszen az első mérkőzésre előreláthatólag csak március utolsó napján kerül sor a Népstadionban. Nekünk a hótakaró aranyat ér, mert ez az egyik legjobb trágya. Hadd erősödjék a gyepszőnyeg...”Igaza lett, az FTC–Bp. Honvéd rangadón (1:0) remek idő és pálya volt, 13 fok, enyhe szél.

A válogatott elindult a túrára (a részletekről egy hét múlva beszámolunk), az itthon maradók viszont tovább küzdöttek az elemekkel. Február utolsó vasárnapján úgy tudták, hogy két hét van a nyitányig. Igyekeztek hát meccseket játszani. Az MTK a Vasast fogadta – volna. A pálya azonban olyan jeges volt, hogy elmaradt a randevú, a Vasas átment Pasarétre – tornatermi edzésre. Az Előre-pályán letakarították a havat, de a jég hátán csak csúszkálás lett a Ferencváros edzőmeccséből (2:0) – a Népsport a látottak alapján a bátrak sportjának nevezte a futballt. A Fradi edzője, Mészáros József jellemzően azzal magyarázta csapata hétközi isztambuli barátságos vereségét (Fenerbahce: 1:3), hogy „játékosaim számára még szokatlan volt a jó, száraz talajú pálya”, amely körül 30 ezren figyelték az FTC vendégjátékát (újabb adalék az akkori tekintélyünkhöz).

Február 27-én az MLSZ újra lépett: „A pályák állapota azóta sem javult, az idő ismét hidegre fordult, s minden arra mutat, hogy a pályák március 10-én sem lesznek bajnoki mérkőzésre alkalmasak. Ezért az MLSZ azt javasolja az MTST-nek, hogy a rajtot újabb két héttel halasszák el, azaz a rajt ne március 10-én, hanem március 24-én legyen.”

A sporthatóság rábólintott, a jó hír pedig, hogy a jelzett márciusi hétvégén tényleg beköszöntött a futballtavasz.

Vártak rá eleget.