Népsport: néma tüntetés az ungvári kezdőrúgásnál

Váratlan, rossz hír érkezett Budapestre 1923 augusztusában az Ungvárra utazó FTC futballcsapatáról. A Nemzeti Sport beszámolója szerint a csapat rendben megérkezett a városba, a meccs előtti napon azonban az ungvári rendőrség Csapra toloncolta vissza a csapatot azon a címen, hogy „ébredők”, azaz az irredenta Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai is vannak a küldöttségben. Az Ungvári TE vezérkarának hosszas utánjárással sikerült keresztülvinnie, hogy a Fradi Csapról visszamehessen Ungvárra, de a politikailag gyanúsnak nyilvánított játékosok nélkül.

Hogy mi történt pontosan, arra csak akkor derült fény, amikor a csapat amatőr edzője, Kovács János hazaérkezett, nem lévén több szabadsága, ki kellett hagynia a koppenhágai fellépéseket.

Kiderült, hogy az FTC túracsapata pénteken, augusztus 8-án utazott el Ungvárra. Az éjszakát Miskolcon töltötte s csak reggel fél nyolckor folytatta útját Sátoraljaújhely felé, ahova gond nélkül meg is érkezett. Itt már várta a csapatot az Ungvári AC alelnökének öccse, s figyelmeztetett mindenkit, hogy semmi olyat ne vigyenek magukkal, ami a határvizsgálatnál cseh szempontból akár a legkisebb kifogás alá is eshet. Klement Sándor intéző és a játékosok nyomatékosan kijelentették, hogy nincs náluk semmi szabályellenes.

A határon a csendőrség fokozott vizsgálat alá vetett mindenkit. Különösen a derűs kedélyű középfedezetet, Szabó Józsefet nézték gyanakodva. Tetőtől talpig levetkőztették, kiforgatták a zsebeit, megtapogatták a ruhája bélését, megnézték a cipője talpát, sípcsontvédőjét felfejtették, hogy vajon nem dugott-e el oda valamit, ami veszélyeztethetné a cseh állam épségét. Végül igazolni tudta, hogy vasmunkás, így nem lehet azonos a keresett Szabóval.

A határrendőrség vezetője, egy csendőrhadnagy ezután kijelentette, hogy a csapat – noha a vizsgálat negatív eredménnyel járt – nem mehet tovább, mert az FTC nem is az FTC, hanem a TTC, amelynek már volt egy látványos kalandja 1922 nyarán Kassán (Népsport, 1922. szeptember 5.). Az is kiderült, hogy a csapat ellen névtelen feljelentés érkezett az illetékesekhez, ezért propagandaszándékkal gyanúsították meg a küldöttséget.

A csapat tagjai bizonygatták, hogy ők nem a TTC, hanem az FTC, amiben segítségükre volt egy határrendőr, aki a Slavia egykori futballistájaként ismert több játékost, így igazolhatta, hogy a csapat tényleg a Fradi.

Mindez szombat délután történt, amikor öt órától már játszania kellett volna a csapatnak az Ungvári MTE-vel. Ebből persze nem lett semmi, fél hét volt, amikor lepakoltak az ungvári Bercsényi Szállóban. Az utcákon, amerre elhaladtak, mélységes szeretettel üdvözölték a magyar játékosokat. A szállóban fürödtek, borotválkoztak, de még félig sem végeztek, amikor megjelent tíz detektív és egy csomó gumibotos rendőr. A csapat minden egyes tagját letartóztatták, s közölték velük, hogy egy fél órán belül el kell hagyniuk Ungvárt.

A pályaudvar már tele volt tömve rendőrökkel, detektívekkel. Klement Sándor intéző hirtelen ötlettől vezérelve megkérte a rendőrség vezetőjét, hogy hívassa ki az ungvári klubok vezető embereit, tárgyalni szeretne velük, hogy járjanak el a kormányzónál.

A kormányzó azonban nem akart engedni, ám amikor híre futott a történteknek a városban, s nagy tömeg gyűlt össze a kormányzósági épület előtt, engedett, azzal, hogy Pataki Mihály és Tóth Potya István nem teheti be a lábát Ungvárra. Tóth Potya nem is volt ott a csapattal, Patakinak azonban – mint később kiderült – el kellett ismernie, hogy tartalékos főhadnagy, így „biztonsági okokra” hivatkozva, nem engedték meg neki az ungvári tartózkodást.

A csapat kiállt mellette, Pataki nélkül nem kell a kegyelem – mondták, de „Pityke” kérte a fiúkat, hogy ne nézzék az ő személyét, ott a felvidéki magyar sportegyletek ügye. Az FTC missziót teljesít, ezt ne felejtsék el.

Vasárnap délután játszotta le első mérkőzését az FTC Ungváron az ottani MTE-vel, óriási közönség előtt. „A mérkőzés kezdete egyenesen drámai. A csapatok kiállanak, az FTC centercsatárának a helye üres. A bíró sípjába fúj, de nem mozdul senki a zöld-fehéreknél, pedig a játékot nekik kellene kezdeniük. A néma tüntetést a közönség megindulva nézi, sokan a szemüket törülhetik... Végre Szabó a centerhalfposztról megindul lassan és a labdába rúg. Kezdődik a játék”– így a beszámoló. Győzött az FTC 2:0-ra.

Másnap az Ungvári UAC ellen játszott a csapat. Ezúttal 11 emberrel, ám balszélsőnek Kovács, az amatőr tréner állt be. Az ő beadásából szerezte Egri Ferenc a 5. percben a győztes gólt (1:0), ám rögtön utána Kovács lesántult, így végeredményben ezt a mérkőzést is tíz emberrel játszotta le a Fradi.

Kedd reggel utazott el a csapat Ungvárról Csapra. Itt csatlakozott hozzájuk Pataki, aki Rózsahegyen már gólt lőtt a Makkabeának (7:2). „Soha nem látott nagy közönség. Ünneplés végig. És győz az FTC iskolajátékkal”– írta a Nemzeti Sport

Pénteken már Ruttkán volt a Fradi, ahol nagyon várták. A város klubjai előzőleg triált tartottak, hogy azon szemeljék ki a legjobb játékosokat. Valóságos ünnepnek ígérkezett a mérkőzés. Ám aztán...

A Slavia Szálló éttermében ebédelt a csapat, amikor közölték a küldöttséggel, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk Csehszlovákia területét. Ezzel aztán betelt a pohár. A csapat pakolt, és azonnal indult Dániába. Miközben Ruttkán csatlakozott a csapathoz Takács I Géza és Tóth Potya.

Dániából két sima vereséggel utazott haza a Fradi, a Boldklubbentől 2:0-ra kapott ki, Koppenhága válogatottjától pedig 8:0-ra. Némi mentség a szlovenszkói tortúra lelki hatása mellett, hogy a koppenhágai csapat a dán válogatottal volt egyenlő. Klement Sándor azt ígérte, itthon majd részletesen beszámol a blama hátteréről, ám a következő híradás róla az, hogy „az FTC szimpatikus intézője szombaton, szeptember 8-án tartja Békéscsabán esküvőjét Tomka Ilus úrleánnyal”.

Egyébként pedig mit mondhatott volna? Minden bizonnyal Pataki Mihály igazsága él, szerinte ugyanis:      „Az FTC vereségeit legfőképpen az a körülmény okozta, hogy a dánok szenzációsan jók voltak.”