Négyből kettő – gyalázatos kuparajt

Az első fordulóban Waterford–Újpest (BEK), Vasas–Sunderland (KEK), az UEFA-kupában FTC–Gwardia és VSS Kosice–Bp. Honvéd mérkőzést rendeztek. A találkozókkal kapcsolatban a Népsport azt írta, hogy az ír bajnok nem képvisel jelentősebb játékerőt, mi több, elégedett lenne, ha a lila-fehérek csak kétgólos győzelmet aratnának Dublinban. A Vasasnál tartottak az egyébként a második vonalban szereplő FA-kupa-győztes Sunderlandtől, a piros-kékek minimum kétgólos előnyben látták a továbbjutás zálogát. Az UEFA-kupa-mérkőzés előtt Csanádi Ferenc, az FTC edzője kijelentette, hogy már a hazai meccsen szeretnék biztosítani a továbbjutást a lengyelekkel szemben, mi több, tanultak az előző évi kudarcból (Sparta Praha: 2–0, 1–4 a KEK-ben). Mészáros József, a Honvéd edzője bízott abban, hogy a Dózsától elszenvedett 4–2-es vereség után sikerül lelket verni az idegenbeli, kassai mérkőzésre. A Népsport statisztikát készített az addigi kupaszereplésről, többek között megállapítva, hogy a magyar csapatok 208 gólját 60 játékos szerezte, Albert Flórián volt a legeredményesebb 24 góljával.

Az első mérkőzések 25 százalékos sikert hoztak: a Dózsa nyert 3–2-re, a Vasas 2–0-ra kapott ki, a Honvéd és a Fradi egyaránt 1–0-ra.

Noha Dublinban az ír bajnok fergetegesen támadott, az Újpest öngóllal vezetést szerzett, amit a hazaiak öt perc múlva kiegyenlítettek. Ennyi maradt az állás az első félidőben, ám a második játékrészben beindult a Dózsa-henger: Fazekas László és Nagy László góljára csak John O'Neill válaszolt nem sokkal a vége előtt. A győzelem kulcsa, hogy Dunai III Ede, Tóth András és Zámbó Sándor, azaz „a három középpályás ügyesen szűrte meg az írek támadásait, ha kellett, labdát tartott, ha pedig arra volt szükség, hogy ritmust váltson, akkor gyorsítottak az iramon”. A Dunai II Antalt helyettesítő Nagy László, „színes játéka sokaknak tetszett Dublinban”.

A KEK-ben a Vasas a Népstadionban 2–0-ra kapott ki a Sunderlandtől, Bob Stokoe menedzser pedig csupán döntetlenben reménykedett. Baróti Lajos, a piros-kékek edzője ugyebár kijelentette, hogy kétgólos győzelem esetén bizakodó lenne. Lett is kétgólos győzelem, csak éppen az ellenfélnek, ráadásul megérdemelten... Baróti így értékelt: „Rendkívül szervezett angol csapat ellen vesztettünk – teljesen jogosan. Sajnos nem is történhetett másképp, hiszen a mi csatársorunk gyámoltalanul, erőtlenül játszott.”Az angol tréner örült: „Döntetlenért jöttünk, s győztünk, ez mindennél többet mond.”A Népsport így látta: „A Sunderland a Népstadionban igazolta jó hírét. Ez a csapat nemcsak szívvel-lélekkel küzdött, nemcsak jó erőben harcolt, hanem okosan, szervezetten, tudatosan is játszott. (…) A magyar játékosok, legalábbis a csatárok, keveset mozogtak, nem volt folyamatos az összjátékuk, alig tudtak helyzetet kialakítani, hiányzott a csatárjátékból az átütő erő.”

A Népstadionban a Vasas–Sunderland előtt az FTC a Gwardiát fogadta, 1–0-ra kikapott. „Megérdemelt vereséget szenvedtek. (…) Jellemző, hogy csak egy igazán nagy gólhelyzetet tudtak létrehozni, míg a lengyeleknek több óriási helyzetük is kimaradt.”Az FTC tartalékosan állt fel, ráadásul Albert Flórián az utolsó pillanatban lemondta a játékot, mert ismét bedagadt a térde. Csanádi Ferenc edző kesergett:      „Felforgatott csapatunk nem tudta felvenni a versenyt a lengyel együttessel. Nem maradt más hátra, mint megpróbálni Varsóban kiharcolni a továbbjutást.”Lengyel kollégája, Ryszard Koncewicz nem palástolta boldogságát: „A csapatom csaknem százszázalékosan követte, betartotta és végrehajtotta a taktikai utasításaimat. Több góllal is győzhettünk volna, s ennek fő oka, hogy a Ferencváros gyenge teljesítményt nyújtott. (…) A mi játékosaink mozgékonyabbak voltak, rengeteget futottak labda nélkül is.”

Az Ú. Dózsán kívül a Honvéd ért el olyan eredményt, hogy a visszavágón reménykedhetett a továbbjutásban, csupán 1–0-ra kapott ki Kassán. A találkozó legjobbja a jobb oldali középpályás Jaroslav Pollák volt, „nagy területen játszott, s a győzelmet jelentő gólt is megszerezte”. A Népsport így látta: „A Bp. Honvéd UEFA-kupa-rajtja – az egygólos vereség ellenére – jól sikerült.”Mészáros edző azt mondta, csapatának gólokkal kell nyernie a visszavágón, „ha nem így lesz, az a saját gyengeségünket bizonyítaná”.

A kupanapra visszatekintve a Népsport a kudarc okait kereste, már csak azért is, mert a mieink a Népstadionban – és Kassán is – olyan együttesekkel szemben maradtak alul, amelyek egyáltalán nem tartoztak a nemzetközi élmezőnyhöz. Felvetődött a kérdés: „Ennyit tudunk – de miért?” A Vasas és az FTC esetében leszögezte: „Teljesítményük félreérthetetlenül bizonyította az edzéseken való megfelelő hozzáállás hiányát.”Továbbá: „A nemzetközi mezőnnyel szembeni lemaradásunk egyre nő.”A lap kitért a Vasasnál a közelmúltban történtekre is: „A legalaposabb szakmai munka is kárba vész, ha a játékos nem céltudatosan tölti el a nap huszonnégy óráját. Nem véletlen például, hogy Várady Béla árnyéka önmagának. Életmódjában sok a bírálni való. Sajnos Kovács Ferenc és Komjáti személyében társra talál. Ha így folytatja, a válogatott balszélső nemcsak a legjobbak közül szorul ki, hanem a Vasasból is...” Vadász Károly, a csapat szakosztályvezetője nem tagadta: „Az angolok, ha nem is a pályán, de a magánéletükben sokkal jobban készülnek a mérkőzésekre, mint a mieink. És ezért voltak képesek győzni a Népstadionban is.”

A visszavágón az Újpest 3–0-ra lelépte a Waterfordot, a Honvéd 5–2-re bizonyult jobbnak a kassaiaknál, a Gwardia három kiállítással tarkított durva mérkőzésen 2–1-re megverte a Ferencvárost, a Sunderland egy 11-esből lőtt góllal 1–0-ra a Vasast. A Megyeri úton „Fazekas kiismerhetetlen cseleivel állandóan zavart keltett, a gólja is szép teljesítmény volt”. Kispesten a középpályások (Pál, Kocsis, Füle) egymást múlták felül, „nagyszerűen tartották a kapcsolatot a védelem és a támadósor között”. Kocsis      „karmesterként csillogott, nagyszerű labdákat adott”. A csapat egyik nagy erőssége Pintér volt, aki      „rengeteget futott, két gólt lőtt és elő is készített”. Ezzel szemben „a Bp. Honvéd támadói ezen a mérkőzésen is legfeljebb negyvenszázalékos sikerrel szerepeltek a kapu előtt”.

A kupaszerda konklúziója inkább szomorú: „Bizony elég elkeserítő, hogy a Ferencváros és a Vasas erejéből két mérkőzésen még egy szerény döntetlenre sem telt”