Petry Zsolt: Mióta itt vagyok, nem láttam még ilyet Dárdai Palitól

– Mostantól eggyel több kissrác tudja Berlinben, mivel foglalkozik Petry Zsolt.
– Igen, meg is lepett egy kicsit, hogy hozzám jöttek oda autogramot kérni, inkább a játékosokat vagy Palit keresik meg ilyen felkérésekkel, de mivel most szünet van az iskolában, a szokottnál is nagyobb az érdeklődés az edzéseink iránt – mondta Petry Zsolt a Nemzeti Sport Online-nak.

– A pénteki edzésen Dárdai Pál idő előtt beküldte Thomas Kraftot. Mi történt?
– Összeszólalkozott egy kicsit az edzővel, aki az egyik szituációban továbbengedte les után a támadást. Thomas ezt sérelmezte, Pali pedig azt mondta, ha ezzel nem tud azonosulni, akkor indulhat is az öltöző felé. Mióta itt vagyok, nem láttam még ilyet Palitól. Emlékszem, Bicskei Berci bácsi annak idején úgy irányította az edzéseket, hogy néha beküldött valakit, hogy példát statuáljon. Ezzel mutatta meg a többieknek, hogy aki nem áll be a sorba, annak nem kell edzenie. Ugyanakkor most nem erről volt szó, egyszeri eset, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.

– A Bröndby elleni Európa-liga-mérkőzést nem az Olimpiai Stadionban rendezték meg, hanem a Friedrich Ludwig Jahn Sportparkban. Miért alakult így?
– Korábban is ez volt a szokás, hogy a nemzetközi kupaporondon az első kört ebben a stadionban rendezték, mert az volt a tapasztalat, hogy ebben a periódusban tíz-tizenöt ezren látogatnak ki. Nem nagyon számítottak rá, hogy már napokkal a meccs előtt elkel az összes jegy. Úgy tűnik, a Hertha váratlanul jó szereplése mély nyomokat hagyott a berliniekben.

Kisebb stadion, de parádés hangulat!

– Amikor kiderült, nem sikerül kiharcolni a Bajnokok Ligája-indulást, még sokan csalódottak voltak. Most már azért realizálódik a szurkolókban, mekkora bravúrt hajtott végre így is az előző szezonban még kiesés ellen küzdő Hertha?
– A teljesítményünket a magunkéhoz kell mérni, nem másokéhoz. Természetesen örültünk volna, ha bejutunk a BL-be, de az El-indulás reálisabb a csapat erejéhez mérten. Így is bravúrt értünk el. Amikor tavaly nyáron idekerültem, az edzőmeccseken a fejünket fogtuk, izgultunk, mi lesz ebből. Aztán hála istennek hamar átvették azt a játékstílust, amit Pali szeretett volna elérni, és jöttek a sikerek.

– Dárdai többször beszélt arról, sikerük egyik eleme, hogy futsalos elemeket is beletett csapata játékába.
– Pali nagy szerelmese a sportágnak, nagyon értékesnek tartja. Sok mindent át lehet venni a nagypályára belőle. Rajta és egy korábbi csapattársamon, Krizán Sándoron keresztül ismerkedtem meg a futsallal. Fontos lenne, hogy a fiatal játékosok képzésébe bekerüljön. Taktikailag és technikailag is fejlődhetnek általa, a későbbiekben pedig a nagypályán is alkalmazhatják azt, amit ott tanultak.

– Ezek az elemek felfedezhetőek voltak a Hertha csütörtöki játékában is, ugyanakkor a csapaton még látszott az idény eleji forma. Hogyan értékelte a szakmai stáb az egygólos sikert?
– Négy hét telt el a felkészülésünkből, míg ellenfelünk hétről hétre bajnoki meccseket játszik, így erőnlétileg előrébb tart nálunk. Ezt a hátrányt a játékstílusunkkal jól tudtuk kompenzálni. A futballunk a domináns labdatartásra épül, a futsalból átvett elemeket pedig elsősorban akkor tudtuk alkalmazni, amikor az ellenfelünk taktikai hadrendet változtatott. Egy-két kihagyástól eltekintve rendben volt a mérkőzés, megérdemelten nyertünk.

– Irány a csoportkör?
– Szeretnénk a lehető legjobban kihasználni a lehetőséget. Ha ötödik vagy hatodik helyen végzünk, nem kellett volna selejtezőt játszanunk, de így is látjuk a pozitív oldalát – jobban fel tudunk készülni a Bundesliga rajtjára! Természetesen úgy állunk hozzá, hogy be szeretnénk jutni a csoportkörbe.

– A kettős terhelés miatt viszont szükség lehet erősítésekre.
– Két-három játékos kell még ahhoz, hogy megfelelően tudjuk rotálni a keretet. Ondrej Duda már érkezett a Legia Warszawától, a liverpooli Allan is nálunk van már, egy gyors szélsőre, esetleg egy csatárra van még szükségünk, ám ehhez rendeződnie kell még néhány játékos helyzetének, akikre már nem tart igényt a szakmai stáb.

– Legutóbbi kilátogatásunkkor egy másik nagy nyári eseményről beszélgettünk, az Európa-bajnokságról. Számított ilyen jó magyar szereplésre?
– Nem. Arra, amit a csoportban nyújtott a csapat, szerintem senki sem számított. Az benne volt a pakliban, hogy egy győzelemmel – vagy esetleg három döntetlennel, mint a portugálok – továbbjutunk, de ez a meggyőző és szórakoztató játék, amit mutattunk, az nem.

– Kapusszemmel nézve mi az, ami kiemelendő a franciaországi tornáról?
– Még mindig nagyon kevés kapus használja ki azt a területet, amit a jóisten megrajzolt nekünk, azaz a tizenhatoson belüli helyet. Sokan nagyon passzívan, visszahúzódóan, csak az ötösön belül mozogva játszanak. Fejlődnie kell a kapusjátéknak, mert az izolált játék már a múlté.

– Király Gábor hogyan teljesített ilyen szemmel nézve?
– Nagyon örülök neki, hogy kiválóan. Annak ellenére, hogy a kollégáihoz képest előrehaladott korban van, nagyszerűen beépült a játékba, és lábbal szenzációsan tudta hátulról felépíteni a támadásokat. A kapus csak akkor tud hatásosan belépni a játékba, ha van lehetősége megjátszani a labdát. Ezen viszont a kapusedzőkkel külön kell dolgoznia, és éppen ezért a mi munkánk is jobban előtérbe kerül.

– A Bröndby elleni találkozón Rune Jarstein jól teljesített ebben, volt egy pimasz csele is, ám a végén már sokszor feleslegesen elrugdosta a labdákat.
– Igen, ugyanígy láttam én is. A meccs utáni értékelésben elmondtam neki, hogy meglepődtem a tanácstalanságán, mert a mérkőzés előtti megbeszélésen tisztáztuk, mi a teendő, ha letámad az ellenfél. Hetven percig rendben volt, aztán a saját feje után ment.

– Ilyen hibákat akkor már nem követnek el azok, akik abban a kapusiskolában tanulnak majd, aminek a megalapítását tervezgeti?
– Az ötlet még nagyon gyermekcipőben jár. Régóta külföldön élek, és sokszor vágták a fejemhez, hogy nem tettem semmit a magyar labdarúgásért. Ezzel szeretnék most visszaadni valamit, hogy létrehozok egy ilyen iskolát otthon. Remélem, hamar beindul, mert eddig nem éreztem, hogyan tudnék segíteni, hiszen ha csak egyszer-kétszer hazamegyek, és tartok egy előadást, az nem az igazi, két-három nap után feledésbe merül. Szeretnék olyan formát adni neki, hogy a gyerekek és a tanulni vágyó kollégák is tudjanak tanulni általa.