Dárdai: „Megtanultam, az embereknek semmi sem jó”

– Nem mindennapi pillanat lehetett becserélni a fiát.
– Pedig elhiheti, nem volt semmi különös – mondta Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője. A berlini együttes csütörtök este hazai pályán 2–0-ra legyőzte az ukrán Zorját az Európa-liga csoportkörében, és a magyar edző a 79. percben pályára küldte a 18 éves ifjabb Dárdai Pált, akit mindenki csak Palkónak szólít.

– Nem hiszem… A pillanatot megörökítő fotón is látni, mennyire boldog, közben ökölbe szorul a keze, mintha jobban izgulna legidősebb fia első tétmeccsén, mint Palkó maga.
– Semmi különöset nem éreztem. Megérdemelte, hogy játéklehetőséget kapjon, noha tudom, van, aki szerint csak azért tettem be, mert a fiam, mások úgy vélik, már korábban is pályára léphetett volna, de megtanultam, az embereknek semmi sem jó.

– Nem gondolom, hogy emiatt bárki támadná.
– Ismeri a mesét? A nagyapa és az unoka megy a szamárral, ráülnek mindketten. Micsoda állatkínzás, mondják a falubeliek. Erre leszáll a gyerek, úgy mennek tovább: szívtelen az öreg, mondják nekik, ő utazik, a gyerek gyalogoljon? Erre cserélnek, megint beszólnak: mit képzel a kölyök, a nagyapja már öreg, mégis a gyerek utazik kényelmesen? Na, erre a hátukra veszik a szamarat, úgy mennek tovább – nézd már, megbolondultak, mondják rájuk. Ezt sajnos jellemzőnek érzem, bármit teszel, az valakinek nem tetszik, de ne értsen félre, boldog vagyok, minden rendben velünk.

– Azért egyedülálló a futball történetében, hogy egy Bundesliga-klub játékosa, később edzője saját fiát küldje pályára nemzetközi kupameccsen.
– A kívülállónak az lehet, de én ebbe nőttem bele. Apám engem is beküldött még pécsi színekben, pontosan emlékszem, mit mondtak az ellenfelek: csak azért játszhatsz, mert az apád az edző. Nem érdekelt, sőt, megedződtem, megerősödtem tőle, legalább fel tudtam készíteni Palkót, mire számítson. Amikor tizenöt éves volt, már voltam az edzője, és akkor sem kivételeztem vele. Nekünk ez a természetes, dolgozni, teljesíteni kell, senkit sem érdekel, kit hogy hívnak. Nekem az a feladatom, hogy győzelemre vezessem a csapatot, ha tudom, hogy a fiammal nem jutunk előrébb, nem küldtem volna be, ez ilyen egyszerű. Palkó a Hertha U19-es csapatában kimondottan jól játszik, sok gólt rúg, ezért az U23-asoknál is kapott már lehetőséget – ott kevesebb gólt szerzett –, és az első csapattal edz. Normális, hogy vannak nála hullámvölgyek, időnként nagyon jól megy neki, máskor fáradtabb. A hétvégén az U19-ben játszik bajnokit, remélem, feldobta, hogy a nagyok között is pályára léphetett.

– Nem hiszem el akkor sem, hogy az édesapja nem izgult a bemutatkozásakor.
– Profi vagyok, semmi különöset nem éreztem, amikor befutott a pályára. Tudom, mit tud, és azt is, mi hiányzik: négy-hat kiló még kell neki. A sebessége megvan, mozgékony, de a mai futballhoz erőteljes testalkat kell, ezen dolgoznak a fitnesztrénerekkel. Ha megerősödik, lehet belőle Bundesliga-játékos, ha nem, aligha, ezt tudja ő is.

– Azt lehetett hallani, hogy a mérsékeltebb teljesítmény miatt feszültebb volt a hangulat…
– Persze, a sajtóban ez ment, de két és fél éve sikeresek vagyunk, igaz, most nem megy úgy, ahogy korábban. Annak ellenére, hogy kikaptunk a Zorjától idegenben, tudtuk, nem Bundesliga-szintű csapat, volt lehetőség a fiatalokat csapatba állítani, akik megdolgoztak ezért – és a versenyhelyzet sem árt a többieknek. Oké, a folyamatos jó teljesítményhez kell a kor, a rutin, de Berlinben most az a téma, milyen ügyes gyerekek kerültek elő, akik ragyogóan futballoztak csütörtökön. Nem kell ezt túllihegni, örülünk, hogy most jókedvűek a klubnál, a szurkolók is, de már a Wolfsburg ellen készülünk.