Dárdai Pál: Egy vezetőedző hat hétnél távolabbra nem tervezhet

– Még mindig a negyven pont elérése az elsődleges cél?
– Persze! – vágta rá Dárdai Pál, a Bundesliga 22. fordulóját a nyolcadik helyről, 31 ponttal váró Hertha vezetőedzője. – A hagyomány úgy tartja, az a klub, amelyik bent akar maradni, akkor nyugodhat meg, ha negyven pontot összegyűjtött. Persze alakulhat úgy, hogy kevesebb is elég az élvonalbeli folytatáshoz, de jobb biztosra menni. Annál is inkább, mert nálunk sok a fiatal játékos. Ők ügyesek, de még nem jellemzi őket a kiegyensúlyozottság. A német bajnokságban szinte mindenki megverhet mindenkit, innentől kezdve a képlet egyszerű: minél stabilabban teljesít egy csapat, annál előrébb végezhet

– Tizenhat pont választja el a Herthát az osztályozót jelentő tizenhatodik helytől. Tényleg aggódik?
– Amink van, abból jól főzünk. Hét csapat előz meg minket, ez nagyjából megfelel a realitásnak. Ha a brigádunkat nem kapják szét a nyáron, a következő idényben még jobbak lehetünk. Évek óta úgy dolgozunk, hogy ifjú tehetségeket igazolunk potom pénzért, és szépen felépítjük őket. Nekünk nincs százhúszmillió eurónk klasszisok szerződtetésére, ha össze tudunk kaparni tízmilliót, azt költjük el. A rekordot a Davie Selkéért kifizetett nyolcmillió euró jelenti, más csapatok ennyiért kapust vesznek...

– Szombaton három nullára győztek a mérkőzés előtt még a második helyen álló Mönchengladbach otthonában – ott, ahol még nem nyert a Hertha szakvezetőjeként. Az immár négy éve íródó vezetőedzői karrierje egyik legnagyobb sikerét aratta?
– Igen! A Borussia a bajnoki címért, a Bajnokok Ligája-indulásért küzd. Tíz év alatt fantasztikusan összerakták azt a klubot, amiért elsősorban Max Eberl sportigazgatót illeti dicséret. Csodás stadionnal, és ami még fontosabb, bivalyerős csapattal gazdagodott Mönchengladbach. Ott nyerni bravúr a javából. A lefújást követően senki sem mondhatta, hogy mázlival lett miénk a három pont. Amit elterveztünk, ült, miután az első félidőben előnybe kerültünk, a másodikban volt türelmünk kivárni a megfelelő pillanatot arra, hogy lecsapjunk. A hazaiak ezzel szemben feszültté váltak, megpróbálkoztak több kockázatos keresztlabdával, amit lefüleltünk, és már meg is lódultunk a kapujuk felé. Tehettük ezt azért is, mert három-négy, a gyorsaságot tekintve átlag feletti játékosunk volt a pályán, métereket tudnak ráverni az ellenfélre. Csupán a miheztartás végett: amikor átvettem a csapatot, a sebessége nem ütötte meg az U16-os gárdáét. Most már jól néz ki, amikor megindulunk, ezért is alapozhatunk a kontrákra. Mondjuk, ebben is van munka. Rengeteget gyakoroltuk, jó ideig azonban úgy tűnt, feleslegesen. Volt olyan edzés, hogy a negyven kontratámadásból egy végződött góllal, az is lesről esett... Már-már azon voltunk, hogy feladjuk, mert úgysem lesz belőle semmi, aztán mégis lett.

– Hetvenkét óra sem telt el a Bayern München elleni Német Kupa-nyolcaddöntő és a Mönchengladbach elleni bajnoki meccs között. Nem félt attól, hogy a hosszabbításban elveszített kupacsata után beleszaladnak a késbe?
– Egyedül amiatt aggódtam, hogy a játékosok nehezen emésztik meg a kiesést. Nem állítom, hogy megérdemeltük volna a továbbjutást, de közel voltunk hozzá. Kilencven percig méltó vetélytársai voltunk a Bayernnek, nagy tett, hogy a rendes játékidő leteltével kettő kettőre álltunk. Más kérdés, hogy a ráadásban jóformán nem volt nálunk a labda... És megint más kérdés, hogy a mindent eldöntő gól elkerülhető lett volna, ha jobban odafigyelünk. Csütörtökön és pénteken arra ügyeltem, ne eresszen le a csapat. Bizonyára fáradtak voltak a srácok a párharc után, de ez azzal is járt, hogy jobban koncentráltak. Ez amúgy a Felix Magath-elv: ha jól meghajtod a csapatot, jobban összpontosít.

– Szombaton Vedad Ibisevic a kispadra szorult. Mennyire nehéz megmondani a csapatkapitánynak, hogy kimarad?
– Nehéz. Vedad igazi harcos, szeret a pályán lenni, a góllövés hajtja. Vele külön beszéltem, hogy ezúttal nem kezd, szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy zokszó nélkül tudomásul vette. A karszalagot Salomon Kalounak adtam, egyebek mellett azért, mert az elmúlt időszakban elszállt az önbizalma. Érezte a törődést, a sereg élére állt, és rúgott egy olyan gólt, amilyenre csak a zsenik képesek. Vedad és Salomon sem a jövő embere, de amíg itt vannak, segítenek. Mindazonáltal fel kell készülnünk arra a napra is, amikor elköszönnek tőlünk. Nem lesz könnyű pótolni őket.

– Szombaton az önöket egy pont lemaradással követő Brement fogadják. Ez a meccs mennyire határozhatja meg a folytatást?
– Ha nyerünk, nyugodtan várhatjuk a bajnokság utolsó harmadát. Bár Berlinben nem egyszerű a helyzet. Régebben kizárólag az számított, ha fenéken csúszva is, de kerüld el a kiesést. Ma már az van, hogy ha biztossá vált a bennmaradás, az a következő elvárás, hogy az Európa-liga-selejtezőt garantáló helynél ne add alább. Ha odaértél, az Európa-liga-főtábla a cél. Ha az is megvan, a BL-selejtezőt érő helyet kell megszerezned, de ha már odáig felkapaszkodtál, lépjél legalább még egyet előre, a BL-csoportkört érő pozícióba... Húsznál is több éve élek itt, elégedett emberrel talán nem is találkoztam.

– A klub honlapjára a vasárnapi regeneráló edzés után felkerült videó arról árulkodik, hogy a csapatnál remek a hangulat.
– Erre odafigyelek, mint ahogy a válogatottnál is odafigyeltem. Az egység sokat ér, ennek megfelelően csak az jöhet hozzánk, aki hajlandó tisztességgel dolgozni. Aki rombolja az öltözői légkört, azt a közeg úgyis kitaszítja.

– Nemrégiben kiderült, hogy a munkáját a kezdetek óta segítő Rainer Widmayer a nyáron visszatér Stuttgartba. Azóta pályaedzőt keres?
– Majd ha elérkezik ennek az ideje, elgondolkodom, ki lenne a megfelelő helyettese.

– Ezt hogy értsük?
– Azt vallom, hogy egy vezetőedző hat hétnél távolabbra nem tervezhet, mert hat egymást követő vereséget egyetlen klub sem nézhet tétlenül. Szóval akkor térjünk vissza erre a témára, ha öt körrel a bajnokság zárása előtt is én állok a Hertha élén.

– Annyit áruljon el, magyar szakember neve felvetődhet?
– Szabics Imre és Szélesi Zoltán a karaktere és a szorgalma miatt mindenképpen szóba jöhetne, de egyfelől mindkettejüknek van munkája, másfelől kapusedzőnk, Petry Zsolt személyében egy honfitársam már van a stábban. Attól tartok, ha már hárman lennénk, ránk fognák, hogy Berlinben átvette a hatalmat a magyar maffia...