Búcsúzik az ész és a szív – vége a Hoeness-érának

TÉRDSÉRÜLÉS TÖRTE MEG AZ ÁLOMSZERŰ PÁLYAFUTÁST

Uli Hoeness 1952. január 5-én született. Alig több mint hat évvel vagyunk a második világháború vége után. Akkoriban korántsem volt rózsás a helyzet a Bayern München háza táján, mondhatni, a teljes német futball még csak kereste önmagát.

A bajor klub szorgosan építkezett, a hatvanas években pedig már olyan játékosai voltak, mint Sepp Maier, Franz Beckenbauer és Gerd Müller, 1965-ben pedig jöhetett az első idény a Bundesligában. Két évvel később, 1967-ben Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert a gárda, ezzel pedig a nemzetközi futballtérképre is feltette magát.

1970-ben aztán megérkezett Münchenbe az ulmi tehetség, Uli Hoeness. Robert Schwan – akit sokan a futballtörténelem első igazi játékosügynökének tartanak – személyesen kereste fel az akkor 18 éves futballistát, akit sikerült meggyőznie, hogy a Bayernt válassza.

Ekkor kezdődött Hoeness müncheni kalandja – a Bayernnél, ugyanis korábban úgy tűnt, az 1860 München játékosa lehet ő és Paul Breitner is. Ludwig Maierböck, az 1860 akkori vezetője azt állította, szóban már mindkettőjükkel megegyezett, mégis lemaradt róluk.

Hoeness stílusa már akkoriban is megosztó volt, fiatalon zrikálta a csapattársakat, s ha éppen kritizálni volt kedve, a saját edzőjét sem kímélte. Udo Lattek, a Bayern akkori vezetőedzője mindezek ellenére kedvelte Hoenesst, aki időközben a nyugatnémet válogatottba is meghívót kapott. Az 1972-es Európa-bajnokságot megnyerte a nemzeti csapattal, a müncheni olimpián is alapember volt, a 10-es mezt viselte. Utóbbi tornán egyébként a végül ezüstérmes magyar csapat 4–1-re győzte le Hoenesséket a középdöntőben.

Ezekben az években Hoenessnek jóformán minden összejött. Egymás után jöttek a nyugatnémet bajnoki címek, sorozatban három BEK-győzelem, 1974-ben pedig a hőn áhított világbajnoki cím.

A felhőtlen boldogság azonban nem tartott sokáig. Az 1975-ös BEK-döntőben a Leeds United ellen Hoeness térde még az első félidőben súlyosan megsérült, néhány percnyi ápolást követően le is kellett cserélni. Az eset után sohasem gyógyult meg rendesen a térde, négy évvel később, 27 évesen be kellett fejeznie profi pályafutását.

Érdekesség, hogy Hoeness 1978-ban azért is hagyta el a Bayernt, mert az akkori tréner, az Aranycsapat egykori tagja, Lóránt Gyula nem számított rá. Nürnbergbe igazolt, sokáig azonban ott sem engedte játszani a rossz térde – 1979 elején végleg szögre akasztotta a stoplist.

Új fejezet kezdődött Hoeness életében.

IRÁNY A KLUBMENEDZSERI SZÉK

Hoeness és az üzleti érzék... A tökéletes kettős. 1973-ban, amikor megházasodott, 25 ezer márkáért árulta az újságoknak a fotózás és az exkluzív interjúk készítésének jogát. Ez csak egy történet a megannyi hasonló közül. A hetvenes évek végén az Adidas és a Bayern közötti megállapodás értelmében a bajor klub évi 250 ezer márkát tehetett zsebre. Hoeness azonban kapcsolatban állt a Magirus-Deutzcal (a cég később beolvadt az olasz Ivecóba), a haszongépjárműveket gyártó vállalattal évi 600 ezer márkás szerződést kötött, ennek tíz százalékát részesedés gyanánt saját maga tette el. Többek között ennek a megállapodásnak volt köszönhető, hogy Paul Breitner visszatért Münchenbe az Eintracht Braunschweigtől.

1979. május 1-jétől Hoeness már a klub vezetőségében kapott helyet, klubmenedzserként számítottak rá. A Bayern München gazdasága egyre jobban kezdett megszilárdulni a keze alatt, egyre több bevételt generált a piacon a klub.

Vezetése alatt az NSZK, majd az egyesített Németország legsikeresebb klubjává nőtte ki magát a Bayern, amely 1980 és 2008 között 16-szor nyert bajnoki címet, kilencszer Német Kupát, egyszer UEFA-kupát, emellett szerepelt négy BEK/BL-döntőben, de a legrangosabb európai kupasorozatot csak egyszer, 2001-ben sikerült megnyernie. Ekkor született meg az Allianz Aréna ötlete, Hoeness aktívan részt vett a projektben, az új létesítmény pedig 2005-ben – egy évvel a németországi futball-világbajnokság előtt – meg is nyitotta a kapuit. 2006 óta a stadion egyedüli tulajdonosa az FC Bayern München AG (Részvénytársaság).

Hoeness mindig fontosnak tartotta a tradíciókat, az egészséges rivalizálást, a versenyt, és mindig szem előtt tartotta, hogy a labdarúgás elsősorban a szurkolókért van. Persze ő sem álszent, pontosan tudja, hogy egy klubnak égető szüksége van a fizetőképes keresletre. 2003-ban kétmillió eurós kölcsönnel segített (a Bayern) a nehéz anyagi helyzetben lévő Borussia Dortmundon, de nem ez volt az egyetlen ilyen eset. Segítő kezet nyújtott a városi rivális 1860 Münchennek és a hamburgi St. Paulinak is. Az amatőr és alacsonyabb ligás csapatokról nem is beszélve. Mert a futball bárminél fontosabb volt neki.

2009 novemberében, harminc év után befejezte klubmenedzseri tevékenységét, a novemberi éves közgyűlésen elnöknek választották meg.

BÖRTÖNBŐL AZ ELNÖKI SZÉKBE

„Vissza kell térnünk a Mia san mia (Vagyunk, akik vagyunk/Mi vagyunk mi – a szerk.) életérzéshez” – ezt mondta Hoeness a megjelent tagoknak, amikor 2009-ben megválasztották a Bayern München elnökének.

Hoeness korábbi munkáját is az alaposan átgondolt döntések jellemezték, nem változott ez akkor sem, amikor az elnöki posztot töltötte be. Legalábbis a Bayernnél nem...

2013-ban saját magát jelentette fel az adóhatóságnál, 2014-ben adócsalás miatt került börtönbe, három és fél évre ítélték el. Jó magaviselete miatt azonban 2016 elején, 637 nap után szabadlábra helyezték, novemberben pedig ismét a klub elnökévé választották. Ez is ékes bizonyítéka annak, mekkora tisztelet övezi a klubnál, hiszen máshol aligha ülhetne vissza valaki az elnöki székbe, miután a börtönt is megjárta.

Egyesek szerint ha Hoeness nem kerül rács mögé, nincs kizárva, hogy anno rá tudta volna beszélni Pep Guardiolát a folytatásra, ezt azonban már sosem tudjuk meg. A katalán tréner az idény közben jelentette be, hogy nem hosszabbít, s 2016 nyarától átveszi a Manchester City irányítását.

Emberi oldaláról mindig is híres volt Hoeness, akinek ugyan különös stílusa van, ám mindig a legjobbat akarta a klubnak és a játékosoknak egyaránt. Idén például a korábban sérüléssel sokat bajlódó Kingsley Comant hívta meg a saját házába közös beszélgetésre. A fiatal francia ekkor értette meg igazán, miért mondják annyian, hogy a Bayern München olyan, mint egy nagy család.

Lehet, hogy sokan már csak egy hóbortos, börtönviselt öregembert látnak Hoenessben, aki néha-néha betér a helyi szupermarketbe, hogy saját HoWe márkájú kolbászait rendezgesse a bolt polcain, egyvalami azonban vitathatatlan: ha van ember, aki mindig, mindenáron, mindent megtett azért, hogy jobb legyen a klubnak, akkor az ő.

Bizonyára voltak rossz döntései is, ilyen volt például a tavaly ősszel összehívott sajtótájékoztatója, ahol nyilvánosan osztotta ki az újságírókat, akik kritikusan írtak néhány játékosról, illetve Niko Kovac menesztését rebesgették. Hoeness később belátta, talán nem így kellett volna kezelniük az ügyet.

A börtön óta azonban már semmi sem lehetett a régi. A klubnál többen bizalmatlanságot kezdtek érezni Hoeness-szel, az ő munkásságával szemben. Karl-Heinz Rummenigge, a korábbi játékostárs, a barát, a „padtárs”, a Bayern jelenlegi vezérigazgatója nem mindig volt azonos véleményen Hoeness-szel. Sőt! Kettejük normális vitái azonban mindig csak előrébb vitték a klubot, Hoeness úgy fogalmazott, nincs köze a háttérbe vonulásának ahhoz, hogy Rummeniggével több, nagy súlyú dologban nem egyezik a véleményük. Inkább ahhoz van köze a háttérbe vonulásának, hogy több időt szeretne tölteni a feleségével és a családjával.

Elnökként öt bajnoki cím, három kupagyőzelem és egy BL-elsőség fűződik a nevéhez.

TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON

A bejelentés után Hoeness sajtótájékoztatót tartott, ahol elmondta, jó állapotban szerette volna átadni a klubot, és érzése szerint ez sikerült is. „Egészen tegnapig a feleségem sem hitte el. Negyven év után először nem lesz konkrét tervem és nagy felelősségem. Teljesen új dolog ez számomra” – fogalmazott.

Egy biztos: a Bayern München rengeteget köszönhet Uli Hoenessnek, és így van ez fordítva is. Az utóbbi évtizedekben globális szuperklubbá emelte az együttest, amely a pályán és azon kívül is sikert sikerre halmozott. A Forbes legújabb listáján a 17. legértékesebb sportklubként tartják számon a bajorokat, az egyesület értékét hárommilliárd dollárra becsülik.

Hoeness ennek a klubnak a lelke, az esze és a szíve, sok szurkoló elképzelni sem tudja nélküle a Bayern Münchent. Igaz, egyelőre nem is nagyon kell, hiszen 2023-ig marad a felügyelőbizottságban, mérget meg pláne ne vegyen rá senki, hogy utódja egy-egy fontosabb döntésnél nem fogja felemelni a telefont...

Ez az utód minden bizonnyal Herbert Hainer lesz, az Adidas korábbi vezérigazgatója, Rummenigge helyét pedig a korábbi legendás kapus, Oliver Kahn veszi majd át 2022-től, így a „Mia san mia” jó kezekben van, Hoeness is nyugodt lehet.

A jelenleg 67 éves sportvezető régi motoros, aki a futballhoz és az üzlethez is nagyon ért. Az a figura, aki másképp gondolkodik, mint a 21. századi, modern klubvezető, akinek a labdarúgás szent és sérthetetlen, ám az anyagi haszonszerzés is ugyanannyira fontos a számára. Mondhatni, igazi sváb, a német precizitás tökéletes megtestesítője. Mindig nagyravágyó volt, de sokat is tett céljai eléréséért. A Bayern nélküle mindenképp más lesz, az alapok azonban megvannak – de vajon minden karmester irányítása alatt ugyanúgy szól-e a zenekar?