A világbajnok kapitány, aki 5–0-nál kiabált – exkluzív interjú Joachim Löwvel

– Mit jelent önnek a Kicker alapítójáról, Walther Bensemannról elnevezett díj?
– Walther Bensemann a határokon átívelő együttműködés, az integráció és az emberek egyenlősége mellett állt ki. Manapság különösen lényeges, hogy megértsük ezt az eszmeiséget, amit egyébként a német válogatottnál is nagyon fontosnak tartottunk – már csak ezért is tölt el örömmel, hogy megkaptam ezt a különleges és megtisztelő elismerést.

– Úgy tekint a munkájára, mint az edző és a labdarúgótanár feladatára?
– Mindig is kedveltem a labdarúgótanár kifejezést, mert éppúgy tudást és értéket közvetítünk, ahogy azt otthon és az iskolában is szokás. Igaz, az elmúlt tíz évben az edzői szakma sokat változott.

– Milyen irányba?
– Sokkal összetettebbé vált. Tapintatosnak kell lennünk a fiatalakkal, hogy az egyre növekvő nyomás mellett megfelelő környezetet teremtsünk a fejlődésükhöz.

– Mely tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy edzőnek?
– A nyitottság, az őszinteség, a hitelesség, az empátia és a megbízhatóság mindenkinek alapvető fontosságú. A játékosoknak érezniük kell, hogy megértik őket, hogy megbízhatnak az edzőjükben. De a személyiség is fontos, példaképként kell viselkedni a csapat és a nyilvánossággal előtt is.

– Egy edzőnek hol kell meghúznia a természetesség és az ösztönösség határát?
– Engedni kell, hogy az edzők megélhessék a mérkőzések alatt feltörő érzelmeket. Ugyanakkor a sportszerűség vagy a játékvezetői döntések elfogadása terén is példamutatóan kell viselkedniük. Ám úgy gondolom, az emberség a legfontosabb. Amikor a nagy tornák előtt el kell mondanom egy-egy játékosnak, hogy nem jöhet velünk, na, azok a beszélgetések a munkám legnehezebb feladatai. Az ilyen pillanatok minden edzőnek fájnak, hiszen tisztában van vele, mi mindent tett meg a sportoló azért, hogy ott lehessen a következő megméretésen. Több ilyen beszélgetést végigéltem már, de mindegyik előtt álmatlan éjszakáim voltak.

– Mi a fő különbség klubedző és szövetségi kapitány között?
– Egy klub edzője az egyéneket edzi, a válogatott edzője a csapatot. A válogatott edzőjénél előny, hogy nem vesz részt a csapat napi működésében és más játékstílusokat és futballkultúrákat is figyelemmel kísérhet. Klubedzőként néha hiányoltam is ezt az átfogó szemléletet.

– Edzőként az érzelmei vezetik vagy inkább racionális típus?
– Jól tudtam irányítani az érzelmeimet a meccsek alatt, mert bízom a munkánkban.

– Sohasem rúgta fel mérgében a jeges­vödröt az öltözőben, ahogy Franz Beckenbauer az 1990-es vb Csehszlovákia elleni, 1–0-ra megnyert meccsét követően?
– Az öltözőben néha hangos voltam, főleg, amikor a futballistáim nem számítottak rá. Például amikor a szünetben öt nullára vezettünk Brazília ellen a 2014-es világbajnokság elődöntőjében. Máskor, amikor a félidőben hátrányban voltunk, inkább nyugodt maradtam, hogy ne növeljem a feszültséget.

– Azért emelte fel a hangját a vb-elődöntőben, mert nem akarta megalázni az ellenfelet?
– Azért, mert akadt rá példa, hogy elpocsékoltuk a négy nullás előnyünket, méghozzá nem sokkal korábban...

– 2012 októberében Berlinben, a Svédország elleni 4–4-es döntetlennel végződő mérkőzésen...
– ...és persze azért is, mert tudtam, mit jelent Brazíliának ötgólos hátrányba kerülni a hazai rendezésű világbajnokságon.

– Amikor a 2014-es vb döntőjében becserélte a később győztes gólt szerző Mario Götzét, azt mondta neki: „Mutasd meg a világnak, hogy jobb vagy Messinél!” Ezt a helyzet szülte vagy szándékosan provokálta a játékosát?
– A helyzet hozta. Akkoriban mindenki Lionel Messiről beszélt, mint olyan csillagról, aki eldöntheti a mérkőzés sorsát. Ezért volt az a gondolatom, hogy a döntőben gólt szerző játékos lesz az új Messi. Szóval úgy értettem: ma nem ő dönti el a meccset, hanem te.

– A labdarúgásban mostanában csak az eredmény számít. Van-e még létjogosultsága az ön által is nagyra tartott „szép játéknak”?
– Van, a játékkultúrának fontos a szerepe a sikerben. Ha csak az eredményre figyelsz, nyitva áll az ajtó a véletlen előtt. A Bundesligában is vigyáznunk kell, hogy a védekezés erősítése ne menjen a játékosság rovására. Hosszú távon azok a csapatok sikeresek, amelyeknek van identitásuk és játékkultúrájuk.

– Volt olyan csapat a futballtörténelemben, amely ön szerint ideális futballt játszott?
– Spanyolország labdarúgása hatott rám. A német futballkultúra a fizikai felkészültségre, a mentalitásra és az elkötelezettségre épült. De ma már más megoldásokra van szükségünk, mert a játék gyorsabbá vált és kevesebb a terület. 2006-ban világossá vált, hogy egyetlen nagy tornát sem lehet megnyerni kizárólag csak érzelmekkel és elkötelezettséggel. Spanyolország futballja inspirálóan hatott rám, mint ahogy a Josep Guardiolához hasonló edzők is nagy inspirációt jelentenek.

– Mely területeken?
– Fontos neki a passzminőség. 2004-ben nem volt gyorsaság, sok idő telt el a labda átvétele és továbbadása között. Így folyamatosan lassult a játék, az ellenfél fel tudta állítani a védővonalait. Minimalizálnunk kellett a labdabirtoklási időt, optimalizálnunk a területeloszlást és javítanunk kellett a passzok pontosságán. Talán ez volt a legfontosabb és legnehezebb része a német szövetségnél végzett munkámnak.

– Melyik ország futballkultúráját kedveli legjobban?
– Angliában őszinte futballt látok, gyorsat, keményet, de tisztességeset. A szurkolók ezt szeretnék látni. A kézilabdázásban a reklamálásért kétperces büntetés jár. A labdarúgásban a sípszó utáni viták kétharmada a játékvezetői döntések miatt van, de a VAR segítségével sokkal több igazságos döntés születik. Ám a rossz ítélet is a játék része.

– A labdarúgást egyre inkább átjárja a politika – ön szerint hol kell meghúzni a határt?
– Fontos, hogy a válogatottak edzői és a játékosok nyíltan beszéljenek a sérelmekről. Katarban kezdeményeztek néhány reformot a munkakörülmények javítására. 2010-ben, a dél-afrikai világbajnokság előtt sok szó esett a korrupcióról. Brazíliában az emberek tüntettek, hogy az infrastruktúrára, az oktatásra és az egészségügyre fordítsák a pénzt. A labdarúgás nem tudja egyedül megoldani a problémákat, a politikusok felelőssége, hogy biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását.

– 2024-ben a megreformált Bajnokok Ligája 36 csapattal indul. Vajon a szurkolók elfogadják ezt a forradalmi lépést?
– Erre én is kíváncsi vagyok. Edzői szempontból aggódom a játékosok túlterhelése miatt. A játékosok nem robotok, szeretném, ha a labdarúgás döntéshozói felelősségteljesebbek lennének. Nem vagyok romantikus alkat, aki visszavágyik az állítólagos régi szép időkbe, de azért vannak kétségeim.

– Miért a német válogatott nyerte meg a világbajnokságot 2014-ben?
– Mert egységes, összetartó csapatom volt, és nagyon jó egyensúly alakult ki a védekezés és támadás között. Tanultunk más tornák tapasztalataiból, például a 2012-es Európa-bajnokságéból. Olyan játékosok, mint Philipp Lahm, Bastian Schwein­steiger, Miroslav Klose, Sami Khedira vagy Per Mertesacker a csúcson voltak. Ezenkívül persze kellett némi szerencse is a győzelemhez.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 29-i lapszámában jelent meg.)