Hansi Flick: Elegem van a vesztes meccsekből, győzni akarok!

– A harsogó füttyszó még sokáig visszhangzott Németországban a Kolumbia elleni 2–0-s vereség után. Szüksége volt némi szünetre, vagy rögvest elemző üzemmódba kapcsolt?
– Az edzői csapatommal gyorsan leültünk, nekiálltunk elemezni a helyzetet – válaszolt a Kickernek adott interjúbanHans-Dieter Flick, a német válogatott 58 éves szövetségi kapitánya, a beszélgetést az European Sports Media (ESM)-kooperáció révén lapunk is megkapta.

– Mi sült ki belőle?
– Tisztában vagyunk azzal, hogy az eredmények, illetve a meccsek rosszak voltak, és hogy csalódást okoztunk szurkolóinknak. Minden ezzel kapcsolatos kritika megengedett és jogos. Ugyanakkor ha visszatekintünk a mérkőzésekre, számunkra az is fontos, hogy az év első felét tesztfázisnak nyilvánítottuk: a márciust az új játékosok megnézésére, a júniust pedig a taktikai B-terv kidolgozására fordítottuk. Az elemzés egyik tanulsága, hogy láttuk, mely futballisták milyen kombinációban használhatók jól, illetve melyekben nem.

– Meglepte a kritika ereje, vagy az Ukrajna (3–3), a Lengyelország (0–1) és a Kolumbia elleni csalódást keltő eredmények miatt várható volt?
– Az eredményeket tekintve nem kellett volna meglepődnünk, a kritikát el kell fogadnunk. Különösen Kolumbia ellen omlottunk össze az ellenszéllel szemben – nem akarunk még egy ilyen német csapatot látni. De a visszhang eget verő volt. Mivel világosan kommunikáltuk annak kapcsán, hogy a kísérletezésre szánt tesztidőszakról van szó, azt kívántam, a bírálatoknál vegyék figyelembe az elhangzottakat.

– A legfőbb szemrehányás nem annyira a kísérletezésre, sokkal inkább arra irányult, hogy a sok próbálkozásból kevés működött.
– Ezt el kell fogadnom. A mi belső elemzésünkben az is szerepet játszott, hogy néhány labdarúgónk hiányzott – olyan srácokat nélkülöztünk, akik a játékunkban meghatározók lehetnek. Serge Gnabry, Timo Werner és Karim Adeyemi egyaránt olyan típusú futballista, aki mélységi futásokkal operál, nekünk pedig hiányoztak ezek mozgások a játékunkból.

– Mi hiányzott még?
– Amikor labdát szereztünk, nem tudtunk kapcsolni és a következő szintre lépni. A sok változtatás miatt volt egy bizonyos nyugtalanság. De látni akartuk, kik passzolnak egymáshoz, melyik páros milyen hatást gyakorol a játékunkra. Ezért tettük vissza például Emre Cant a háromfős hátsó alakzatba Kolumbia ellen, noha Lengyelországban Malick Thiaw-val jól működött a formáció. Még egyszer, világosan elmondom: tudatos lépés volt ez tőlünk. De igen, azt is láttuk, hogy néhány ötletünk nem vált be.

– A meccsek körül fellángolt egy vita: a Kolumbia elleni találkozó előtt nyilvánosan követelte, a játékosokat hagyják ki a kritikák kereszttüzéből, miközben Rudi Völler sportigazgató a 2–0-s vereséget követően néhány futballista minőségéről ejtett szót. Erről megegyeztek? Ezzel akarta önt kimenteni a tűzvonalból?
ؘ– Nem beszéltem erről vele, de nem kell, hogy kivonjon belőle. Segít nekünk, örülök, hogy velünk van. Általánosságban elmondható, a mérkőzésekre vonatkozóan tette ezt a kijelentést – márpedig azokon a minőség valóban nem volt megfelelő. Ugyanakkor ismerem a játékosainkat és a csapatunkat, és tudom, hogy sokkal többre vagyunk képesek. Minden jogos kritika ellenére végső soron a júniusi meccsek olyan képet adtak nekünk, amelyet látva megszilárdulhatunk, és amely révén fejlődhetünk.

– Konkrétan ez azt jelenti, hogy a háromfős hátvédsor lesz a nyerő, vagy ez továbbra is egy eszköz marad csupán?
– Toni Rüdiger helye egyértelmű hátul, hiszen tapasztalt, gyors, párharcerős, felvállalja a vezető szerepet. Emellett Joshua Kimmichet, Emre Cant és Ilkay Gündogant látom ebben a szerepkörben. Ilkay kiemelkedő idényt játszott a Manchester Cityvel, és nagyszerűnek tartom, hogy a triplázás után megtette a következő lépést, a Barcelonához szerződve bizonyítani akar. Mindez fontos és jó Ilkay, valamint a válogatott szempontjából egyaránt.

– Az egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy végre állandó helyet találjon Gündogannak a válogatottban, ami még mindig nincs igazán meg neki?
– Igen. Mindenekelőtt még több vezetői feladatot kell vállalnia nálunk, még inkább fel kell vállalnia ezt a szerepet. A teljesítménye és a harcmodora miatt a csapat elismert tagja, minden megvan benne ahhoz, hogy vezéregyéniség legyen – és ezt el is várjuk tőle.

– A tengelyről beszélve kihagyta a kapusposztot a felsorolásból. Fejfájást okoz, hogy Manuel Neuer még nem tért vissza százszázalékos állapotban a Bayern München nyári felkészüléséhez?
– A kapusposzt kapcsán van a legkevesebb gondunk. Telefonon beszéltem Manuellel, minden a tervek szerint halad. Kívánom magamnak és Németország egész futballtársadalmának, hogy úgy térjen vissza, ahogyan mindannyian ismerjük. Mindenekelőtt ezt kívánom neki, ám ami a válogatottat illeti, el kell mondani: Marc-André ter Stegen ragyogóan véd Barcelonában, és nálunk is jól teljesített. Tényleg kiválóan állunk ezen a poszton. Ugyanez vonatkozik Kevin Trappra, Bernd Lenóra és Oliver Baumannra is.

– A megbeszélések után márciusban és júniusban sem postázott meghívót Thomas Müllernek. Mi a következő lépés vele kapcsolatban?
– Vele is beszéltem, és újra leülünk majd, hogy részletekbe menően egyeztessünk. Számára is elsődleges, hogy fitt legyen, hiszen fontos heteket hagyott ki a felkészülés során.

– Niklas Sülét kétszer is kihagyta, és ezt a nyilvánosság előtt azzal indokolta, hogy az erőnléti állapota nem közelítette meg a legjobbját. Látva, hogy csúcsformában kezdte a felkészülést a Dortmundnál, kijelenthető, hogy bevált nála a stratégia?
– Az első lépés jól sikerült, aminek nagyon örülök. A képességeihez nem férhet kétség, úgyhogy rá is igaz: minden megvan benne, éppen ezért minden csak rajta múlik.

– A kompromisszumok ideje is lejárt, amikor a középpálya közepének betöltéséről van szó? Konkrétan: nagy a túlkínálat középen, ezért a jobbhátvéd poszton megüresedett helyet Joshua Kimmich töltheti majd be?
– A mi feladatunk szeptemberre, hogy ezt megbeszéljük a játékosokkal. Van néhány lehetőségünk és mindegyiket mérlegelünk kell. Az a fontos, hogy a játékosok teljes mértékben azonosuljanak a szerepkörükkel, elfogadják, és mindent beleadjanak, hogy a maximumot nyújtsák. Amit elvárunk, az a feltétel nélküli elkötelezettség .

– Melyik rendszert részesíti előnyben?
– Márciusban Belgium ellen jól szerepeltünk, miután 4–3–3-ra váltottunk, és a kezdeti időszakomban 4–2–3–1-es felállást alkalmazva is voltak jó meccseink. De nem a rendszer a legfontosabb, más szempontok a döntőek; kivárás helyett aktív futballra van szükségünk, meg kell győződnünk arról, hogy amit csinálunk, célravezető. A góllövéshez mohóságra lesz szükségünk, a kapott gólok megakadályozásához pedig jó mentalitásra.

– Ki lehet az a játékos, aki megalkuvást nem tűrve futballozik a kapu előtt?
– Rengeteg fiatalunk van a támadósorban: Adeyemi, Jamal Musiala, Florian Wirtz, sőt Kai Havertz is 24 évesen. Timo Werner nálam gyakran pórul járt. Amikor két gólt szerez, majd kihagy egy lehetőséget, az emberek az elszalasztott lehetőségéről beszélnek. Niclas Füllkrugnak is megvan a képessége, nagyszerű mentalitású játékos, aki lendületet adhat a csapatnak. Wirtz esetében pedig nincs kétségem afelől, hogy ha jó lesz a felkészülése Leverkusenben, biztosan tovább fejlődik.

– Ha már a klubok felkészülését említi: mennyire fontos, hogy a játékosok sikeres alapozásból érkezzenek a válogatotthoz?
– Természetesen mindig szerepet játszik, milyen állapotban jönnek hozzánk. Júniusban a dortmundi futballisták az utolsó játéknapon elbukott bajnoki cím elvesztésének csalódottságával érkeztek, és a Bayern labdarúgói is nehéz idényt követően csatlakoztak. De ez nem lehet mentség, olyan srácokra van szükségünk, akik képesek ezt kezelni, és akik ha nálunk vannak, minden mást ki tudnak zárni és hozzák a szintet.

– Szükség lesz végre egy kis hangulatváltásra a jövő évi, hazai Európa-bajnokságra tekintettel! Hogyan lehet ezt elérni?
– A hangulat végül is mindig az eredményektől függ. Ha nyerünk, fokozzuk a hangulatot, úgyhogy a megoldás a saját kezünkben van.

– Szeptemberben Japán, illetve Franciaország ellen a nemzetközi meccsek csalódást keltő éve után nagy nyomás nehezedik önökre, hogy eredményeket érjenek el.
– Igen, ezt tudjuk, de a nyomás alatt bizonyíthatunk, a teher is segíthet. Most kezdődik a felkészülés az Európa-bajnokságra, innentől kezdve számít minden.

– A Bayern Münchennél töltött időszakában hozzászokott a sikerekhez, és 2021 őszén szövetségi kapitányi munkássága is eufóriát váltott ki. Időközben megváltozott a hangulat, és kétségek vetődtek fel, hogy még mindig ön-e a megfelelő szakember a feladatra. Hogyan kezeli ezt a teljesen új helyzetet?
– Természetesen nem kellemes, ám érzem a támogatást, ami segít nekem. A Német Labdarúgó-szövetségtől, az edzői stábomtól, a játékosoktól és a futballtól is megerősítéséket kapok. Mindenekelőtt persze a családom segít, a feleségem, a gyerekeim és az unokáim. Ez a szint áldás számomra, nincs ennél értékesebb és fontosabb – ezért nagyon hálás vagyok.

– Nagyobb a nyomás, mint a Bayernnél?
– Igen. A bajorok sokakat érdekelnek, a válogatottal pedig mindenki foglalkozik. És ez érezhető is.

– A szakma is kritizálta önt, például Oliver Ruhnert, az Union sportigazgatója a kerethirdetés miatt, és a múlt heti edzői konferencián tett megjegyzéseit „felháborítónak” nevezte. A futballszakemberek kritikái jobban számítanak önnek?
– Tudja, nem az a kérdés, hogy hatással vannak-e rám.

– Hanem?
– Tényleg minden szakvezetővel beszélek, rendszeres párbeszédet folytatok a klubok edzőivel, olyan játékosokról is, akiket nem hívtunk meg, de akik alkalmasak lehetnek a válogatottságra. Ezen a szinten nagyon ritkán vannak súlyos véleménykülönbségek. Ruhnert szerint Rani Khedira megérdemelne egy esélyt a nemzeti csapatban.

– Hogyan látja a játékost?
– Régóta ismerem, ahogyan az egész családot, beleértve Samit is természetesen. Rani fejlődése játékosként és személyiségként is elképesztő, ezt nyilvánvalóan látom, és nagyon örülök neki, de ott van a posztján Emre Can, valamint Felix Nmecha, Leon Goretzka, Kimmich, Gündogan és Musiala is bevethető a középpályán, úgyhogy szerintem e játékosok esetében sem lenne helyes, ha kihagynám őket. De most ennyi volt számomra, berekeszthetjük a témát.

– Az elemzések során egyértelműnek tűnnek a nyilatkozatai, ám a júniusi mérkőzések után időnként mintha túlságosan átgondoltan fogalmazott volna. Voltak olyan pillanatok, amikor kételkedett önmagában?
– Persze, az ember mindig megkérdőjelezi önmagát, de nem voltak problémáim az önbizalmammal, mert meg vagyok győződve arról, hogy amit az edzői csapatommal teszünk, az jó, illetve a csapatban és a játékosaimban is hiszek.

– Rudi Völler és a DFB elnöke, Bernd Neuendorf hivatalos nyilatkozatokban állt ki ön mellett, és Jürgen Klopp nyilatkozatának is nagy volt a visszhangja. Szakmán belül is érzi a teljes támogatást?
– Igen, ugyanúgy érzékelem, ahogyan azt a nyilvánosság előtt is kifejezték.

– Nem lenne hasznos, ha őszintén beismerné, hogy Németország már régóta le van maradva, és egyszerűen már nem tartozik a világ legjobbjai közé? Vagy ezt nem lehetne ilyen röviddel a hazai Európa-bajnokság előtt megtenni?
– Ha megnézzük az eredményeket, és itt nemcsak a legutóbbi, júniusi eredményekre gondolok, hanem az elmúlt három tornán elértekre is, őszintének kell lennünk: mindent egybevetve ez jelenleg egyszerűen túl kevés. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, megvan bennünk a képesség ahhoz, hogy sikeres Európa-bajnokságot játsszunk. Ehhez, mint mondtam, most alapcsapatot kell kialakítanunk. Olyan együttest, amelyben mindenki ismeri a szerepét, a feladatát – és elfogadja. Számomra egyértelmű: megvannak a játékosok és elég időnk van. Csak ismételni tudom magamat: az Európa-bajnoki felkészülés most kezdődik. Fejlődhetünk, és olyan csapattal megyünk majd a tornára, amelyben minden lehetőség megvan. Olyan válogatottat szeretnénk, amely izzik, bátor, aktív, akaratos, magával ragadó és hullámot indít el Németországban.

– Milyen eredmény lenne siker az Eb-n ön szerint?
– Nincs értelme most nyilvánosan célt kitűzni, de az világos, hogy a játékunkról és az emberek inspirálásáról van szó. És persze házigazdaként nem mondhatjuk, hogy szeretnénk a csoportkörből továbbjutni. Újra ki kell alakítanunk a saját képünket. Elegem van a vesztes meccsekből, felbosszantanak, ezért győzni akarok. Újra sugároznunk kell: mi vagyunk Németország, a többieknek kell előbb idejönniük és rá kell jönniük, hogy nehéz lesz ellenünk. Ennek az érzésnek vissza kell térnie.