Az utolsó német császár – Franz Beckenbauer élete és pályafutása képekben

Kilencévesen még a rádió előtt hallgatta az NSZK történelmi vb-győzelmét, öt évvel később már a Bayern München mezét viselve kezdte meg közel két évtizedes szárnyalását a klubnál. Bajnoki címből és Nyugatnémet Kupából négyet, BEK-serlegből hármat nyert meg, közben hazája válogatottjában is kulcsfigurává vált. Jellemző, hogy 1966 és 1976 között három vb-n és két kontinenstornán vett részt, mindegyiken érmet szerzett, 1972-ben Eb-, 1974-ben vb-győzelmet ünnepelhetett – naná, csapatkapitányként. A sikerek mellett Franz Beckenbauer eleganciája és tanári játékstílusa is az állandóságot képviselte, nem úgy, mint a posztja. Középcsatárként indult, középpályásként szerzett nevet, legendává ellenben már középhátvédként, majd liberóként vált.

A védők között elsőként nyert Aranylabdát, az 1972-es első elismerést ráadásul négy évvel később követte a második, így tagja annak a máig csak tízfős elit társaságnak, amelynek tagjai egynél többször nyerték el a sportág legfontosabb egyéni kitüntetését. De a vb-t, BEK-/BL-t és Aranylabdát zsákmányoló „háromkoronás klubban” is csak nyolc másik kollégával osztozik a dicsfényben a futballkarrierjét a Hamburgnál majd a New York Cosmosnál lezáró, később szövetségi kapitányként (vb-cím), klubedzőként (Marseille, Bayern München) és sportvezetőként is (a 2006-os német vb-rendezés motorja volt) sikert sikerre halmozó szakember.

És ha már különleges „társulások”: Mario Zagallóval és Didier Deschamps-mal csak ők hárman mondhatták el magukról, hogy játékosként és szakvezetőként is világbajnokságot nyertek. A sors furcsa fintora, hogy a francia kapitány két nap leforgása alatt vált a három „halhatatlan” egyedüli földi képviselőjévé…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. január 13-i lapszámában jelent meg.)