A Bundesliga nem elég, Európa is a lábuk előtt – Moncz Attila publicisztikája

MÁR NEM IGAZÁN EMLÉKSZEM, mit csináltam 2024. január 20-án, de azt most már tudom, mit szerettem volna csinálni. Pókká változni, és végighallgatni Xabi Alonso öltözői beszédét az RB Leipzig elleni bajnoki szünetében. A Leverkusen spanyol vezetőedzője 0–1-nél ugyanis kicsit „elengedte” magát, és kieresztette a hangját. Valahogy így: „Lesz*rom, hogy megnyerjük vagy elveszítjük a meccset, de most ki kell mennünk, és a saját futballunkat kell játszanunk. Bayer-futballt kell játszanunk.” Az Afrikai Nemzetek Kupája és a sérülések miatt alaposan megfogyatkozott (13-an voltak bevethetők az első csapat keretéből!) fiúk pedig fogták magukat, megújultak, és önbizalommal telve, kétszeri hátrányból fordítva 3–2-re megnyerték a mérkőzést.

Simon Rolfes sportigazgató szerint ez volt a második olyan vízválasztó, ami megmutatta, tényleg eljött az ideje leszámolni a „Neverkusen”, a „Vizekusen” vagy a „Loserkusen” mítosszal. Hogy a klub tényleg képes nyerni valami nagyot, nem úgy, mint az egyébként zseniálisan tehetséges, 2000 és 2002 közötti együttes. Amely előbb ki tudott engedni egy bajnoki címet a kezéből az Unterhachingtól elszenvedett vereséggel, majd két évre rá megtette ezt egy Nürnbergtől kapott pofonnal, hogy utóbbit még „megfejelje” a Schalke elleni kupadöntős, illetve a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-döntős vereséggel. A glasgow-i mérkőzésről elsőre mindenkinek Zinédine Zidane kapásgólja ugrik be, pedig nem árt emlékezni a kapustörténelem valaha volt egyik legjobb fél órájára is, amit az akkor alig 21 éves Iker Casillas mutatott be csereként.

Az idén viszont nem hagyták az utolsó pillanatra a döntést a Bundesligában. Az első nagy „kereszt­útnál”, a Bayern München otthonában elért 2–2-nél elhitték, egy szinten vannak az előző 11 bajnoki címet besöprő riválissal, Lipcsében pedig ízelítőt adtak a győztes mentalitásból. Hogy a végén nem „kismillió” passzt lezáró lövésből, hanem szögletet követően született a győztes gól, az megbocsátható szépséghiba. Az viszont már „stílusjegy”, hogy a meccs egy késői szakaszában szerez gólt a csapat.

Csütörtökön az Európa-liga negyeddöntőjében a West Ham elleni párharcot a 89. percben lezáró Jeremie Frimpong még kapkodott is, hiszen a naptári évben eddig lejátszott 19 tétmérkőzésén a Bayer 11 gólt szerzett a 90. percben vagy még annál is később. Úgy, hogy ebből csak négy szolgálta az eredmény „kozmetikázását”, hét fordulatot adott a csatának. Négy győzelmet ért, egy döntetlent, Patrik Schick Qarabag elleni nyolcaddöntős duplája (93., 98. perc) pedig 1–2-ről való fordítást hozott.

Itt és most mégis Frimpong mostani gólját kell kiemelni, hiszen ezzel új szintre jutott a Leverkusen. (Nem az Európa-liga elődöntőjére gondolok, járt ott már tavaly is, de a Roma megállította, aligha véletlenül örültek látványosan egy videón most Xabi Alonsóék a reváns lehetőségének!) A csapatnak a West Ham elleni találkozó (1–1) volt sorozatban a 44. veretlenül megvívott tétmérkőzése (legutóbb, még az előző évad utolsó fellépésén, a Bochumtól kapott ki 3–0-ra), ami a kétezres években új csúcs a topligás csapatok között. Nem valamelyik nyerőautomata vagy agyonmarketingelt csapat döntötte meg a Juventus még 2011 és 2012 májusa között felállított rekordját, hanem a Leverkusen. Ráadásul a Bayer a torinóiakkal ellentétben nem kizárólag a hazai sorozatokban vitézkedett, hanem a nemzetközi porondon is. Árulkodó az európai ranglista további sorrendje is, a Juventust (43 veretlen mérkőzés) a Celtic (42), a Real Madrid, az Inter (40-40), a PSV, a Barcelona és megint az Inter (39-39) követi. A Bayert leszámítva mindegyik csapatnak van legalább egy BEK-/BL-győzelme… Egyébként rövid időn belül ez már a harmadik nagy csúcs a „gyógyszergyáriaktól”, hiszen a Bundesligában 29 forduló után még senki sem volt veretlen, ahogyan 79 pontja sem volt még senkinek sem. Nem, még Pep Guardiola „über Bayernjének” sem.

Már csak egy magasság hiányzik, a veretlenül végigvitt idény, amihez még kilenc összecsapást kell túlélni. Ötöt a Bundesligában, hármat az Európa-ligában és egyet a Német Kupában. „Ha valaki ennyire közel kerül valami nagynak az eléréséhez, akkor azt már meg is próbálja elérni” – jelentette ki Granit Xhaka. Alighanem a West Ham elleni, idegenbeli fellépés volt az egyik legnehezebb próbatétel, hiszen a vasárnapi bajnokavatást alaposan megünnepelte a társaság, hétfőn még nem mindenki tudta a „világát”… Aztán a londoni második félidő megmutatta, Xabi Alonso nem véletlenül fogalmazott így már a visszavágó előtt: „Látva az elkötelezettségét, az össz­pontosítását és a mentalitását, a csapat eddig nem adott okot arra, hogy kételkedjek benne. A játékosokon érzem az éhséget, a vágyat. Megyünk tovább, nem állunk meg.” Csak egyvalamit nem tud sohasem elérni a társulat: az osztatlan népszerűséget. A vállalati, 100 százalékos céges tulajdonosi háttér a klasszikus szurkolói kultúrával megáldott Németországban sokak szemét „böki”, emlékezhetünk, másfél évtizede a Wolfsburg célba érését sem fogadta egységes vastaps, fanyalgók most is vannak-lesznek. Ettől még a 2024-es Leverkusennél kevés csapat nyert megérdemeltebben bajnoki címet, már ha egyáltalán volt ilyen.

A másfél éve hivatalba lépő, tetszhalott gárdát átvevő spanyol szakember a felnőttek közötti első teljes idényében más dimenzióba helyezte a Bayert, egyszersmind véget vetett a Bayern München bénító uralmának. És hitem szerint ezzel jót tett a német labdarúgásnak is, mert ugyan csak egy betű a különbség a tavalyi és az idei bajnokcsapat között, a valóságban ennél sokkal több. Márpedig az ilyen helyzeteket a bajorok nem sokáig szokták tűrni. A mostanit megelőzően legutóbb 2012-ben nem voltak bajnokok, egy évvel később BL-t (is) nyertek, újabb esztendő elteltével pedig a német válogatott – többek között Brazília 7–1-es porrá zúzásával – világbajnok lett. A hadüzenet mindenesetre megérkezett Münchenből, Alonso viszont nyugodt. Számomra hihetetlen, de megsüvegelendő módon ellenállt a Liverpool, Bayern kettős csábításának, az ősszel is a Leverkusen padján feszít majd, és továbbra is a munkában, a filozófiájában hisz. Ahogyan a bajnokavató és az elődöntőbe jutás közben fogalmazott, a veretlenségi sorozat nem cél volt, hanem az elvégzett munka következménye.

Az pedig a sikersorozat következménye, hogy Leverkusenben hamarosan piedesztálra emelik Xabi Alonsót. Uwe Richrath polgármester már bejelentette, vizsgálják, miképp kaphat díszpolgári címet a baszk szakember, valamint a gazdasági társaság három fővezére (Fernando Carro ügyvezető, Simon Rolfes sportigazgató, Werner Wenning gazdasági igazgató). A döntés május 6-ra várható, a végeredmény borítékolható. A szurkolók viszont nem vártak addig, már a Werder elleni mérkőzés előtt lecserélték a BayArenához vezető utca tábláját Xabi-Alonso-Alleera. A Német Birodalom első kancellárját cserélték le I. Xabira, a leverkuseni futballbirodalom megteremtőjére. Egy korábbi döntés miatt ezt még nem lehet jogerőre emelni, hiszen élő személyről nem lehet közterületet elnevezni arrafelé, ám a városi tanács már vizsgálja a lehetőségét annak, hogy legkésőbb az ősztől bárki az Alonso úton jusson el a stadionba.

Ha már egyszer a 120 éves csapat az alonsói úton jutott fel a csúcsra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!