ALAPVONAL. Az szolgálhat személyes érdekeket, ha az emelés említésével kevésbé sikeres országok előtt is megvillantja valaki a részvételi lehetőséget. És azért a legtöbb szövetségnél »darab, darab« elven szavaznak küldöttek, a súlyozás helyett az egyenlőség elvére téve a hangsúlyt.

ALAPVONAL. A klub-vb-nek egyelőre nincs hivatalos, a bolygó jelentős részét lefedő televíziós partnere. Abban a világban, amelyben minden ligának a médiától érkező bevétel a legnagyobb és legfontosabb tétel a büdzséjében.

ALAPVONAL. A televíziós jogdíjak terén 2023-ban sikerült meghaladni az évi egymilliárd dollárt, 2029-re pedig 1.4 milliárd dollár a cél. Nem tűnik lehetetlennek, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy amíg az ESPN 2022-ig mindössze évi ötmillió dollárt fizetett a jogokért, az új jogperiódusban már évi 75-90 millió dollár lesz a tarifa. Adott esetben 18-szoros ugrás egyik ciklusról a másikra…

ALAPVONAL. Nyilván továbbra sem az ETO a templom egere, de például Bukaresttől Brestig néhány B betűs városban a fizetések általában magasabbak, de az egyébként remek projektet építő Esbjergnél a világ legjobbjának, Henny Reistadnak is csúcsgázsi jár. A tárgyalások során a Győr legnagyobb fegyvere a nemzetközi siker lehetőségének felvetése – és ezzel él is.

ALAPVONAL. A másfél éve hivatalba lépő, tetszhalott gárdát átvevő spanyol szakember a felnőttek közötti első teljes idényében más dimenzióba helyezte a Bayert, egyszersmind véget vetett a Bayern München bénító uralmának. És hitem szerint ezzel jót tett a német labdarúgásnak is, mert ugyan csak egy betű a különbség a tavalyi és az idei bajnokcsapat között, de a valóságban ennél sokkal több.

ALAPVONAL. Miért nem lehetett kimondani, hogy itt azért kőkemény gazdasági döntés (is?) született? Braathen nem a Copacabana homokján tette meg a bejelentést, hanem »szárnyakat adó« támogatója osztrák központjában. Ami csak keretbe foglalta az egész ügyet, hiszen az egyébként zseniális és különc norvég azért hagyott fel a profi síeléssel, mert a norvég szövetséggel nem tudott dűlőre jutni a szponzorkérdésben.

ALAPVONAL. Megmosolyogtató olvasni-hallani, amikor sehonnan sem jövő és pontosan oda is tartó edzők az eredménykényszer nyomásával indokolják a hozzájuk hasonló környezetből érkező, rutinosnak hitt labdarúgók bevetését, miközben a világ egyik legjobbja elballag a klub akadémiájára, aztán olyan lazán emel be a csapatába egy, kettő, három, akármennyi játékost, mintha világéletében ott futballozott volna.

ALAPVONAL. Szakmunkásból mester lett, az egyik legkeresettebb portéka a piacon. Bár helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy ő és a stábja. Tizenketten dolgoznak a háttérben, és aki vinni akarja őket, alighanem csak »csomagban« viheti.

ALAPVONAL. Az edzősködéssel 2019-ben a Fülöp-szigeteken felhagyó svéd Sven-Göran Eriksson leülhet a vágyott kispadra, a Liverpool teljesíthet egy utolsó kívánságot, úgy, hogy közben jó ügyet is szolgál. Merthogy a bevétel az LFC Foundationt illeti meg, és nem elhanyagolható összegről van szó, a legendák legutóbbi fellépésén 1.45 millió font gyűlt össze.

ALAPVONAL. Itt aztán tényleg nincsenek allűrök, igaz, a talán legnehezebben feldolgozható kontinentális sztori az Afrikai Bajnokok Ligájához sorolható. Elvégre az ANK-n – tudtommal – még nem kent a csapatorvos (állítása szerint) három halott véréből kevert löttyöt a játékosok karjára és lábára, az Afrikai Bajnokok Ligájában viszont már igen.

ALAPVONAL. Na de hogy olyan kiváló futballisták, mint Harry Kane, Luka Modric, Mohamed Szalah vagy Gigi Donnarumma úgy érezzék, a mögöttünk hagyott választási időszakban Messi volt a legjobb, az baj. Vagy azért, mert nem olvasták el a versenykiírást, és megszokásból szavaztak, vagy olyan mértékű a nemtörődömség, ami az egész The Best létjogosultságát is megkérdőjelezi.

A kedden nyert két éremhez szerdán további kettőt tett hozzá a magyar küldöttség, csütörtökön Ungvári István és Varga Miklós mellett Káté Gyula és Darmos József is a fináléba jutásért húz kesztyűt.