Bundesliga: Én a harcot választottam – Szoboszlai Dominik

Vágólapra másolva!

2022.04.20. 08:12

Címkék

A lipcseiek magyar középpályása mindennap a játéklehetőségért küzd, és mindent megtesz, hogy a neki jutó időben bizonyítson a vezetőedzőnek – nem mellékesen első Bundesliga-idényében két finálét is játszhat.


Akikre büszkék vagyunk – Deák Zsigmond jegyzete

– Jól aludt a vasárnapi győztes gólja után?
– A meccsek után nagyon nehezen alszom el, főleg akkor, ha kezdőként kapok lehetőséget – mondta a Nemzeti Sportnak a szerdai, Union Berlin elleni Német Kupa-elődöntő előtt Szoboszlai Dominik, az RB Leipzig 21 éves középpályása, aki vasárnap győztes gólt szerzett a Bayer Leverkusen otthonában rendezett bajnokin. – Természetesen örültem a három pontnak, jót tett a lelkemnek, hogy góllal segítettem a csapatnak, és tettem egy újabb lépést azon az úton, amelyen továbbra is haladni szeretnék.

– A vasárnapi bajnokit megelőzően a Hoffenheim ellen góllal és gólpasszal jelentkezett, vagyis elég meggyőző játékkal áll helyt a konkurenciaharcban.
– Az biztos, hogy a Lipcsében minden percért meg kell küzdeni, különösen a középpályán. Bő a keretünk, minden poszton több azonos képességű játékos közül válogathat Domenico Tedesco vezetőedző, de talán a középpálya a legtelítettebb. Mindenki harcol a helyéért, én is mindennap azért küzdök, hogy lehetőséget kapjak. Amikor pedig elérkezik a pillanat, szeretnék élni az eséllyel. Az utóbbi időszakban ez többnyire sikerült, de ahogy mondtam, ezek csak lépések a hosszú úton.

– Első teljes Bundesliga-idényében mennyire volt nehéz beilleszkedni abba a csapatba, amelynél idény közben edzőt váltottak, és olyan nagy harc zajlik a csapatba kerülését, amilyennel korábban még nem találkozott?
– Ilyen a futball, sosem dőlhetünk hátra. Eddig is voltak hullámvölgyek, és ezután is lesznek, a kérdés az, hogy a nehéz pillanatokban tovább küzdesz-e, vagy feladod. Én a harcot választottam, nem akartam hagyni, hogy bármi is letérítsen az útról. Igyekeztem kizárni minden külső tényezőt, csak magamra figyeltem, nem foglalkoztam semmi mással, csak a futballal. Ez a recept a múltban is bevált.

A kép kattintva teljes méretbe is elérhető (NS-grafika: Dancsák András)

– Beszélt a helyzetéről Tedescóval?
– Beszéltünk néhányszor, de ami elhangzott, nem tartozik a nyilvánosságra. Végső soron mint minden futballistának, nekem is muszáj volt elfogadnom, hogy a vezetőedzőnél nem én vagyok az első számú játékos a posztra, de ahogy korábban is mondtam, nem adtam fel, nem másban kerestem a hibát, csak azt néztem, hogyan tudom megváltoztatni a véleményét. Még mindig nehéz azt mondani, hogy minden sínen van, elvégre az utóbbi időszakban két olyan bajnokink volt, amelyen nagyjából minden a tervek szerint alakult, de az utóbbi hetekben nyújtott teljesítményemmel némileg sikerült túllendülni a nehéz időszakon. Bízom benne, hogy a folytatásban is tartom a szintet, vagy még jobb játékra leszek képes.

– Másik szemszögből nézve aligha válik hátrányára, hogy huszonegy évesen máris megtapasztalja, milyen érzés Európa egyik topcsapatában küzdeni a kezdő tizenegybe kerülésért. Ezek a tapasztalatok később rengeteget segíthetnek.
– Ez igaz, minél hamarabb megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket a futballista, annál jobb. Annak idején kitűztem a célokat magam elé, márpedig ha valakinek olyan vágyai vannak mint nekem, egy pillanatra sem szabad feladni. Ahogy haladok előre a pályafutásomban, úgy következnek az akadályok és a lépcsőfokok. Ha jó az irány, ezek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Ám ha el akarom érni őket, mindegyiket meg kell ugranom, hátradőlni tilos.

Szoboszlai Dominiknak nemcsak az ellenfelekkel kell megküzdenie, társaival is verseng a kezdőcsapatba kerülésért – vasárnapi gólja nagy lökést adhat neki (Fotó: Imago Images)

– Gondolta volna az ősszel, hogy első teljes Bundesliga-idényében dobogós lehet, valamint a Német Kupa és Európa-liga döntőjébe is bejuthat?
– Az őszi szezon óta sok minden megváltozott, nem is szeretnék már a múlttal foglalkozni. Ezzel együtt tényleg nem lenne hétköznapi, ha minden sorozatban elérnék a célunkat. Nincs prioritás, mindhárom fronton ugyanúgy helyt kell állnunk, és szeretnénk a legtöbbet kihozni az idényből.

Schäfer András már várja a válogatott társai elleni összecsapást
– A tavasz legfontosabb meccse következik? – Mindig a következő találkozót szoktuk a legfontosabbnak nevezni, de az biztos, hogy a szerdai Német Kupa-elődöntő nagyobb jelentőségű, mint egy szimpla Bundesliga-meccs – válaszolta Schäfer András. Az Union Berlin nem az a csapat, amelyik minden évben bejut a legjobb négy közé, hatalmas lehetőség kapujában állunk. A szurkolók így is eksztázisban vannak az eddigi eredményeink láttán, bele sem merek gondolni, mi történne, ha bejutnánk a döntőbe, amelyet ugye a berlini Olimpiai Stadionban rendeznek, ahova egyébként a közelmúlt miatt szintén szép emlékek kötnek minket. – Miben bízhatnak a Lipcse otthonában? – Abban, hogy az ellenfélhez hasonlóan mi is jó formában vagyunk. Ezzel együtt Lipcsében nyilván nem mi vagyunk az esélyesek, a másik oldalon minőségi futballisták szerepelnek; de, egyfelől az idényben egyszer már sikerült legyőzni a Leipziget, másfelől az egymeccses kupaelődöntőben bármi megtörténhet. A nyomás nem rajtunk van, és ha betartjuk a szakmai stáb utasításait, az esélyünk biztosan meglesz, onnan pedig már csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele. – Nyugodtan tudná úgy álomra hajtani a fejét szerda éjszaka, hogy Gulácsi Péternek, Willi Orbánnak és Szoboszlai Dominiknak is bosszúságot okoztak? – Persze. Sőt, ez az egyik legnagyobb motivációm, júniusban ugyanis a Nemzetek Ligája-meccsek miatt csaknem egy hónapig össze leszünk zárva a válogatottnál, és inkább én cukkoljam őket a Német Kupa-elődöntővel, mint fordítva. Ha lehetőséget kapok, remélem, néhány párharcot megvívunk Szoboszlai Dominikkal, biztosan nem örülne egy-két keményebb odapiszkálásnak.

– Milyen játékra számít szerdán az Union Berlintől?
– Ha Schäfer úr játszik, akkor biztosan védekezni fognak… A viccet félretéve, elemeztük az Union játékát, visszanéztük a legfontosabb jeleneteket a meccseiről, de nyilván sok mindentől függ, milyen taktikát választ az ellenfél. Kilencven perc alatt bármi megtörténhet, de nekünk nem lehet más a célunk, mint a döntőbe jutás, és aki pályára lép, az a lelkét is kihajtja, hogy sikerüljön.

– Mit jelentene az Európa-liga-finálé?
– Nekem is és a klubnak is mérföldkő lenne, elvégre már az sem hétköznapi, hogy a Lipcse valamelyik európai kupasorozat elődöntőjéig jut. Ha a Rangers elleni akadályt is sikerrel vennénk, meglenne a lehetőség, hogy igazán nagyot alkossunk, de nem szeretnék ennyire előreszaladni. Mondhatjuk, hogy a két kupasorozatban kijött a lépés, a Német Kupában a Bayern Münchent és a Dortmundot is elkerültük, de ezen a szinten nincs könnyű ellenfél. Az Európa-ligában a Real Sociedadot és az Atalantát búcsúztattuk, egyik sem olyan csapat, amelyet el lehetne intézni egy kézlegyintéssel. Mindkét sorozatban azért jutottunk a négy közé, mert megérdemeltük, de ha már itt vagyunk, természetesen nem akarunk megállni.

– Mi a Leipzig tavaszi menetelésének titka? Ahhoz képest, hogy Tedesco menet közben vette át a csapatot, már most is gond nélkül váltanak meccsenként formációt és felállást, kívülről úgy tűnik, minden klappol.
– Örülünk, ha kívülről így látszik. Lassan talán megszokottá válik, hogy így vagy úgy, de megnyerjük a meccseket, ugyanakkor nagyon sok olyan összetevője van a sikernek, amit csak azok ismernek, akik napról napra megfeszülnek az eredményekért. Mindennap videózunk, elemzünk, az edzésen mindenki száz százalékot nyújt, és minden apró részletre odafigyelünk. A szakvezető érdeme, hogy nagyon jól összerakta az együttest, az eredményekre sem lehet panasz, s ebben az edző mellett nekünk is megvan a szerepünk. Ha csak az egyik fél hitt volna a közös munkában, most nem tartanánk itt.

– A Német Kupa- és az Európa-liga-döntő elérésével pályafutása legjobb idényét tudhatná maga mögött?
– Nem szeretnék ennyire előrerohanni. Előbb legyünk túl a két elődöntőn, érjen véget az idény, és utána visszatérünk erre a kérdésre.