Pék helyett világbajnok labdarúgó; auf Wiedersehen, Philipp Lahm!

Minden 1983. november 11-én kezdődött Münchenben, amikor megszületett a kis Philipp.

Gyermekkorában először pék szeretett volna lenni (biztosak vagyunk benne, hogy a müncheni sörperecet is azzal a precizitással készítette volna el, ahogyan a pályán teljesített), aztán jöttek a bankári álmok, majd csak később kezdte el érdekelni a labdarúgás.

A lakóhelye közelében lévő pálya nem volt a legjobb, ám a fiatal iskolás így is minden kedd és csütörtök délután ott volt a tréningen, s már akkor minden tőle telhetőt megtett a kiszáradt gyepen.

Az FT Gern, a helyi kis csapat fontos szerepet játszott a Lahm család életében. Philipp nagyapja, nagybácsija és édesapja is a klubban játszott, az édesanyja pedig a környéken nőtt fel. Nem volt kérdés tehát, hogy hol veszi kezdetét ez a csodálatos karrier.

„Már akkor kitűnt teljesítményével a többiek közül. Philipp normális srác volt, aki mindig rengeteget sportolt. Elsősorban a foci és a kosárlabda érdekelte. Állandóan mozgott, sosem bírt a fenekén maradni” – mondta Karl Kessler, Lahm egyik első edzője.

„Nagyon szerettem focizni, de nem álmodtam még a profiságról. Egész egyszerűen csak jól akartuk érezni magunkat a barátokkal. A csapattal a kezdetekben szinte kizárólag vereségeket szenvedtünk, ez pedig eléggé idegesített. Nem voltam biztos benne, hogy valóban örömömet lelem ebben a játékban. Aztán ez a kételkedés persze nem tartott sokáig” – fogalmazott Lahm, aki azt is elárulta anno, hogy szereléseivel és passzaival tudott legfőképp kitűnni.

Tizenegy évesen aztán jött az első nagy áttörés. Lahm a Bayern München utánpótlásában találta magát. A védő és a Bayern közös története 1995-ben vette kezdetét. Sorra járta végig az utánpótláscsapatok ranglétráját, majd 1999-ben újabb mérföldkőhöz érkezett, meghívót kapott az U17-es válogatottba.

2003-ban profi szerződést ajánlott neki a Bayern München, amelyet az akkor 19 éves Lahm el is fogadott. Sok játéklehetőségre azonban nem számíthatott, hiszen a „bőrnadrágosok” védelme mindkét oldalon remek játékosokkal volt vértezve. A bal oldal Bixente Lizarazué, a jobb pedig Willy Sagnolé volt akkoriban.

A VfB Stuttgarthoz került kölcsönbe, amelyben 2003. augusztus 3-án az idény első bajnoki meccsén, a Hansa Rostock ellen debütált a Bundesligában. Azon a meccsen éppen Szabics Imre duplájával nyertek a stuttgartiak. Egészen 2005 nyaráig a sváb városban maradt. Ez idő alatt egy súlyos sérülése is volt, 2005 tavaszán több hónapos pihenőre kényszerült. Ezt azért érdemes kiemelni, mert Lahm pályafutásának kiteljesedését nagyban segítette, hogy szinte alig kellett látogatnia az orvosi szobát.

A stuttgarti időszak alatt már meghívót kapott a felnőttválogatottba, 2004. február 18-án debütált a nationalelfben Rudi Völler kezei alatt. A Horvátország–Németország (1–2) felkészülési mérkőzést a védelem bal oldalán játszotta végig. Azóta alapembere volt a válogatottnak, a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon a németek mindhárom csoportmeccsét végigjátszotta.

Az említett sérülése miatt még 2005 őszén sem játszhatott, majd november 19-én, néhány nappal a 22. születésnapját követően lépett először pályára a Bayernben. Csereként kapott lehetőséget az Arminia Bielefeld ellen Felix Magath vezetőedzőtől, aki 2004-ben éppen a Stuttgartot hagyta ott azért, hogy ő legyen Ottmar Hitzfeld utódja a bajorok kispadján.

Attól a pillanattól kezdve Lahm elindult a klubikonná válás útján. Eleinte csak csereként, később viszont már alapemberként számítottak rá, bérelt helye lett a csapatban.

Nem csoda, hogy Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány bizalmat szavazott neki a 2006-os hazai rendezésű világbajnokságon. A müncheni nyitó mérkőzésen lőtt szenzációs góljával – amely egyben a torna első találata is volt – kezdetét vette Lahm igazi, profi karrierjének fantasztikus története.

Mindenhonnan kirobbanthatatlan volt, s ha kellett, a védelem jobb oldalán játszott, ha pedig a középpályán volt rá szükség, ott nyújtott remek teljesítményt.

2010-ben klubszinten felérhetett volna a csúcsra, ám a Louis van Gaal irányította Bayern München elbukta a BL-döntőt. A holland szakembert nem sokkal később menesztették, Jupp Heynckes pedig új alapokra helyezte a klubot, amely 2012-ben, hazai pályán játszott finálét Európa legrangosabb nemzetközi kupasorozatában. Jó esélye volt a bajor gárdának arra, hogy 2001 után ismét megnyerje a Bajnokok Ligáját, a mérkőzés azonban döntetlennel ért véget, a tizenegyespárbajban pedig a Chelsea volt a jobb, így Frank Lampard emelte magasba a trófeát.

Mark van Bommel 2011 januárjában az AC Milanba igazolt, a gárda új csapatkapitánya Lahm lett. Ettől kezdve hivatalosan is a csapat vezérévé avanzsálódott. A német válogatottban 53 alkalommal húzta a karjára a kapitányi karszalagot, ezzel ő a harmadik az örökrangsorban. Nála többször csak Lothar Matthäus és Michael Ballack irányította a nationalelfet.

A 2012–2013-as szezon volt a csúcs. A Bayern München remekül futballozott az egész szezonban, a rövid Heynckes-éra pedig maximálisan kiteljesedett. A csapat triplázott, és az igazi álom a londoni Wembelyben teljesült be, a BL-döntőben 2–1-re nyert a német rekordbajnok a Borussia Dortmund ellen. Lahm emelete a magasba Európa legjobb klubjának járó serleget.

Egy évre rá a német válogatott esélyeshez méltóan nyerte meg a világbajnokságot Brazíliában. Bő 365 nap leforgása alatt Európa, majd a világ tetejére jutott fel a védő, aki a torna után bejelentette visszavonulását a válogatottól. A nemzeti csapatban összesen 113-szor szerepelt, fellépésein öt gólt szerzett.

Philipp Lahm nem volt nagy zsugás, de nem is akart az lenni. Ilyen futballistákból van egyre kevesebb. Ő sosem volt túlsztárolva. Sosem foglalkozott a hajával, nincs fülbevalója és tetoválása sem. Megmaradt hétköznapi embernek – s ez tette igazán nagy futballistává. Végtelenül szerény, ám az öltözőben és a pályán igazi vezér volt. Családcentrikus ember, aki keményen megdolgozott azért, hogy feljusson a csúcsra.

Széles vigyorral kezdte meg a munkát a múlt hét első napján is a Säbener Strassén. Pedig számára nem átlagos hétnek indult az a Bayern München edzőközpontjában. Egy interjújában el is érzékenyült. „Huszonkét éve vagyok itt. Minden hiányozni fog. Az öltöző, az itt dolgozó emberek, az összetartozás, a közös szóhasználat – ez az egész közeg, ami óriási érték.”

Jelenleg Lahm a csapat egyik utolsó olyan játékosa, aki megtestesíti a klub identitását, azt, amit a „Mia san mia” (Vagyunk, akik vagyunk) jelent. Ezért is keserédes a búcsú. Legutóbb talán Oliver Kahn távozása viselte meg ennyire a szurkolókat. A legendás kapus után egyébként Lahm az első, aki bekerült a Hírességek Csarnokába a Bayern Münchennél.

Többször elmondta már, hogy nincs szebb érzés a világon annál, minthogy egy futballista a szülővárosában váljon bajnokká. Neki sikerült, ezzel pedig örökre a szívükbe zárták a helyi szimpatizánsok.

Lahmtól rengetegen elbúcsúztak. Gianluigi Buffon például videoüzenetet küldött, csakúgy mint Pep Guardiola és Bastian Schweinsteiger is. Franck Ribéry pedig ismét humoránál volt, megjegyezte, hogy ezentúl mindig kap tőle néhány jegyet a hazai meccsekre. Szombat este a müncheni Marienplatzon pedig a város egy emberként kiabálta a rigmust: Servus, Philipp! Danke, Philipp!

Az biztos, hogy a jövőben látjuk még a Bayern Münchennél őt, de hogy milyen pozícióban, az továbbra is nyitott kérdés.

Philipp Lahm legfontosabb eredményei a Bayern Münchennel és a német válogatottal:

Német bajnok (8): 2005–2006, 2007–2008, 2009–2010, 2012–2013, 2013–2014, 2014–2015, 2015–2016, 2016–2017

Német Kupa-győztes (6): 2005–2006, 2007–2008, 2009–2010, 2012–2013, 2013–2014, 2015–2016

Bajnokok Ligája-győztes (1): 2012–2013
UEFA Szuperkupa-győztes (1): 2013
FIFA-klubvilágbajnok (1): 2013

Világbajnok: 2014
Világbajnoki bronzérmes: 2006, 2010
Európa-bajnoki ezüstérmes: 2008

A müncheni búcsú legjobb pillanatai:

Philipp Lahm játékosként utoljára emelte fel a salátástálat.

Carlo Ancelottitól is megkapta a sörfürdőt a kapitány.

Thomas Müller törölgeti a védő könnyeit a városháza erkélyén.

Lahmnak énekelt az egész város szombat este.