Népsport: Vöri semmit sem csinált félig

Úszóként kezdte, a III. ker. TTVE-ben az egykori legendás kolléga, Peterdi Pali bácsi volt a mestere. Volt korosztályos csúcstartó, ifiválogatott, amikor 1961-ben Lipcsébe utaztak a legjobb fiatalok, a Népsport az „Év felfedezettjeként” írt róla, mert félórás pihenővel fölényesen megnyerte a 400 gyors, majd a 100 pillangó serdülőbajnokságát, a lengyel ifik ellen pedig nagy csatában az 1500 gyorsot.

Küzdeni nagyon tudott, sohasem adta fel. Jellemző, hogy egy margitszigeti futball során valaki akkorát rúgott a labdába, hogy a Dunába esett, Vöri azonnal átmászott az Úttörő Stadion kerítésén, s belevetette magát a vízbe. Jól tempózva elérte a Mohács felé induló labdát, visszahozta, és mondta: „Csak nem hagyok veszni egy jó labdát…”

Úszótársa, a későbbi korszakos újságíró, Szabó Feri rávette, hogy menjenek le lőni a Marczibányi térre. A kísérletből pályamódosítás lett, 18 évesen öttusázóként folytatta az Újpesti Dózsában. Mizsér Jenővel való találkozása szintén meghatározó volt. „Szakmai mentorom volt, olyan alapokat kaptam, amelyekre több évtizedes edzői múlttal is építhetek” – szögezte le később.

Négy esztendő után, 1968-ban már csapatbajnok az Újpesti Dózsával, Kelemen Péter és Varga Pál társaságában, főként úszásban és futásban remekel, az ötödik tusában Balczó András mögött lohol, s teljesen kifutva magát ér célba. Felfigyelnek rá, indulhat a moszkvai versenyen, ám ott mindenki Balczóra figyel, ő és Szaniszló József „mostoha körülmények között, magukra hagyatva versenyeztek. A háttérbe szorítva becsületesen küzdöttek, és ha szikrányi szabad idejük adódott, a csapatért szurkoltak”.

A müncheni olimpia (1972) előtt válogatott kerettag, mi több, megnyeri a bajnokságot. Legyőzi Balczót, amire mindenki felkapja fejét, ám ő tudta, hol a helye: „Csak azért nyerhettem, mert az olimpia előtt vívásban új markolatot próbált ki, így csak 720 pontja lett, nekem 1140” – állította évtizedekkel később is. Ezzel együtt remekül versenyzett, a vívást megnyerte, élete legjobbját lőtte (192 kör), úszásban növelte előnyét az élen. Futásban Balczónak 1:16 perccel kellett volna jobban futnia nála, 26 másodpercet megőrzött az előnyéből. „A cél előtt néhány száz méterrel nem Balczó, hanem Horváth bukkant ki elsőként az erdőből. Ereje végső megfeszítésével, szinte az öntudatlanság határán futotta le az utolsó métereket, de győztesként esett át a célvonalon” – áll a tudósításban.

Eljöhetett volna az ő ideje, de Nagy Imre szövetségi kapitány nem volt vevő rá, 1975-ben és 1976-ban például ranglistavezetőként sem fért be a világbajnokságra utazó négy ifjú közé. Aztán 1976-ban Török Ferenc lett a kapitány, és felvirradt a napja. „Feri látott bennem fantáziát, jóvoltából rendszer lett a felkészülésemben. Azt mondta: bízzak abban, hogy ő bízik bennem. Jólesett ezt hallani” – mesélte. Rögtön három nagy versenyt megnyert (London, Warendorf, Budapest), Londonban nem hivatalos világrekordot állított fel (5695 pont), ami meglepte, hiszen a legkeményebb edzések közepette állt rajthoz. Aztán az is, hogy San Antonióban, a világbajnokságon leszerepelt, 16. lett, amire gyenge vigasz volt a csapat bronzérme (Bakó Pállal és Maracskó Tiborral karöltve). Ahogy a budapesti vb (1979) csapatezüstje és az ő 4. helye is. Huszonhat pont hiányzott a bronzérméhez, a csapatnak (Kancsal Tamás és Maracskó indult még) pedig futásban hét másodperc az aranyhoz.

Egyetlen olimpián indult, 1980-ban, Moszkvában. Csapatban Maracskóval és Szombathelyi Tamással küzdött együtt, második lett a társaság, neki viszont megint nem ment egyéniben (19.). „Horváth László csupán kimagasló vívóteljesítményéért dicsérhető, a többi négy számban alatta maradt igazi tudásának, kiváltképp az úszásban és a futásban” – írta a Népsport, ő pedig: „Ha egészségileg rendben vagyok, a vállam jó, a hatodik helyen kötök ki. A vívás után kiújult az ideggyulladás a bal vállamban. Amit az orvos és a gyúró segíteni tudott, megtette, de az úszásban a fájdalom miatt nem sikerült jobbat teljesítenem.”

Moszkva után klubjában, a Dózsában lett edző, majd junior szövetségi kapitány. Vezérletével 1983-ban Fábián László és a csapat (Bárdi Róbert, Demeter József, Fábián László) aranyérmet nyert Los Angelesben, miközben a felnőttek két ezüsttel tértek haza Warendorfból (Szombathelyi és a csapat: Szombathelyi, Pajor Gábor, Fábián). Vöri egyik klasszikusa, hogy ezzel hívta fe Török doktort: „Halló, ezüst Feri? Itt arany Vöri…” Ezzel együtt Török utódja lett a kapitányi poszton 1989 végén, világbajnokságon 1990-ben egy aranyat és két ezüstöt nyert, az Eb-n pedig három aranyat, ám ezt az elnökség soványnak ítélte, jött újra Török kapitányként. 

Ő visszatért volna az újpesti öttusázókhoz, ám finoman szólva sem fogadták szívesen. Azt mondták, olyan edző, mint Vöri, száz is van… Gedővári Imre klubelnök hatalmi szóval visszahelyezhette volna az öttusázókhoz, de támadt egy jobb ötlete. „Tudsz kerékpározni?” – kérdezte tőle. Csak nézett rá. Aztán az igenlő válasz után megalakíthatta a triatlonszakosztályt, bár nem sokat tudott a sportágról, vonzotta a feladat. „Nagy szerencsém volt, főként, mert Molnár Erika edzője lehettem. Annyi örömöt, bánatot, támadást, irigységet senki miatt nem éltem át, mint vele, ebből is látszik, hogy korszakos egyéniség volt. Az első európai, aki világkupaversenyen győzött, addig az új-zélandiak, az ausztrálok és az amerikaiak taroltak. Amikor elkezdtük a munkát, egyetlen kikötésem volt: ha romlik a tanulmányi eredménye, vége az együttműködésnek. Úgy tartom ugyanis, hogy szép dolog a sport, ám egy diploma és egy nyelvvizsga kell ahhoz, hogy emelt fővel hagyja abba a versenyző.” – foglalta össze a váltást.

Az edző pedig? Legyen olyan, mint ő. Hetvenesztendősen is a Margitszigeten kezdte a napjait, a hajnalban, munka előtt futni indulóknak ismerős kép volt, ahogy az uszoda melletti sétányon útnak indítja versenyzőit. Ragaszkodott az állandó jelenléthez, mert szerinte, ha valaki világklasszist akar nevelni, alaposan meg kell ismernie a tanítványát, a távedzés nem működik. 

Az öttusát szinte el is felejtette: „Csalódtam egy szerelemben, aztán a sors akaratából rátaláltam egy újra. A triatlon legalább olyan elementáris erővel tört rám, mint annak idején az úszás után az öttusa. Kivirultam. Még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem botlom bele a triatlonba. Meghaltam, mint öttusázó… Feltámadtam mint triatlonos.”

A sportág pedig a nagyjai között emlegeti. „Kemény ember, önfejű, lelkes és rendkívül versenyzőpárti. Nekem igazából apám helyett apám is volt. Egy csupa szív ember, akivel követtünk el hibákat is, de nagy magasságokba is elértünk, hiszen a világranglista élén végezni a mai napig hatalmas teljesítmény” – méltatta Molnár Erika. 

Lehmann Tibor, a szövetség szakmai alelnöke arra emlékszik, hogy szinte minden edzésen emlegetik, leginkább a találó poénjai kapcsán, Kindl Gábor elnök szerint pedig „Vöri bácsi generációkon átívelő életművel járult hozzá a magyar triatlon fejlődéséhez”.

Ide tartozik még, hogy imádott futballozni és teniszezni. Még versenyző volt, de többnyire megjelent a Komjádi uszoda melletti telken a kétszer egyórás vasárnapi focikon, s végighajtotta a meccset. Ami pedig a teniszt illeti: „Nem volt nagy szám, jó lábam volt, gömbérzékben nincs hiány, balkezes vagyok, mi kell még?”

Na, igen, volt mire szerénynek lennie.

HORVÁTH LÁSZLÓ NÉVJEGYE

Született: 1946. április 21., Csorna
Elhunyt: 2025. július 3., Budapest 
Sportága: úszás, öttusa, triatlon
Klubjai. Versenyzőként: III. ker. TTVE (1957–1964), Újpesti Dózsa (1964–1980). Edzőként. öttusa: Újpesti Dózsa (1980–1989), magyar juniorválogatott (1982–1989), szövetségi kapitány (1989–1991). Triatlon: UTE, szövetségi kapitány
Eredményei: olimpiai 3. (1980), vb-2. (1979), 2x vb-3. (1973, 1977), 9x magyar bajnok
Elismerései: 2x az Év magyar öttusázója (1977, 1979), mesteredző (1989), 2x Kiváló nevelői munkáért (1995, 1996)