Népsport: a 17 éves Bátorfi Csilla oktatta Európát

Volper László sokat látott edzőnek számított 1986-ban, hiszen az 1970-es moszkvai Eb-n már ő irányította a női asztalitenisz-válogatottat, márpedig ennyi tapasztalattal a háta mögött pontosan tudta, mit beszél, amikor Hámori Tibor a Népsport szakírója a prágai Eb előtt neki szegezte a kérdést: milyen eredményre számít a csehszlovák fővárosban?

„Veszélyes, de vállalkozom rá. Csapatban az első három között, egyesben Oláh, Urbán és Bátorfi közül valamelyik a dobogón végez, és a párosban is lehet eső, lehet sár…”

Ez utóbbi megjegyzés nem volt túl szakmai, ám az, hogy az akkor még csak 17 éves Bátorfi Csilláról előzetesen el tudta képzelni a dobogós szereplést, már jóval merészebb kijelentésnek tűnt. A kontinenstorna április 5-i rajtja előtt a többség ezt gyaníthatóan mosolyogva fogadta, hiszen akkoriban Bátorfiról leginkább csak azt lehetett tudni, hogy valóban tehetséges, aki „égbe dobott” szerváival – később elmondta, hogy már akkoriban is 35 különböző adogatást tudott, de ezekből valójában csak mintegy tizenötöt alkalmazott rendszeresen – hívta fel magára a figyelmet.

Az akkori szokásoknak megfelelően az Eb a csapatversennyel kezdődött, s a Bátorfi Csilla, Fazekas Györgyi, Nagy Krisztina, Oláh Zsuzsa, Urbán Edit összetételű együttes gyakorlatilag csont nélkül hozta, amit Volper előzetesen jósolt, sőt annyiban túl is teljesítette azt, hogy végül az aranyérmet is megszerezte. Már itt érezhető volt, hogy Bátorfi esetében nem az ilyenkor szokásos kincstári optimizmus generálta a fentebb említett jóslatot, ugyanis a 17 éves játékos végig meghatározó tagja volt a csapatnak: az NSZK elleni elődöntőben és a szovjetekkel szembeni fináléban is mindkét egyes mérkőzését hozta, sőt az előbbi meccsen az Urbánnal alkotott párosa is győztesen hagyta el az asztalt. Ezek után nem meglepő, hogy a helyszínről tudósító kollégánk beszámolója is Bátorfit helyezte a középpontba.

„A magyarok örömmámorban úsznak. Hát, hogyne, kijövünk egy újonccal, és ő lesz a legnagyobb a nemzetközi mezőnyben. Dr. Bátorfi István, Csilla édesapja megkönnyezi a Himnuszt. Ő tudja a legjobban, hogyan jutottak idáig. Az ifjúsági Európa 12 első helye után a felnőtt Eb aranyérme, ez bizony még a legszebb álom megvalósulásánál is több. Volper László, a válogatott edzője és dr. Bátorfi egymás nyakába borul. Az apa nevelte a lányát, a tréner csiszolta a gyémántot, közös a dicsőség.”

A történtek után a nemzetközi mezőny figyelmét is felkeltette a fiatal magyar, ám őt nem zavarta a hirtelen jött népszerűség, az egyéni versenyek során is csak odaállt az asztalhoz és tette a dolgát – nem is akárhogy. Egyesben a csehszlovák Broda Kocová ellen kezdett, majd a második körben a svéd Barbro Wiktorsson következett, az előbbit simábban, az utóbbit viszont jóval nehezebben abszolválta. Az ekkor már a BSE-t erősítő Csilla korábbi edzője a lelátóról nézte végig a svéd elleni mérkőzést, a szakemberről akkor így írt a Népsport tudósítója.

„A nézőtéren egy férfi – aki a legszívesebben láthatatlanná varázsolta volna magát –, úgy helyezkedett, hogy jól lássa Bátorfi Csilla játékát. Sáth Sándor, a Tolnai Vörös Lobogó edzője talán maga előtt látta is a tíz évvel ezelőtti kislányt, akinek ők adtak ütőt a kezébe. Éppen abban az évben, amikor bekerültek az NB I-be, Sáth látta lelki szemeivel Csilla hajnali edzéseit, s az a kép is megjelent előtte, amint a kislány átveszi a serdülő és ifjúsági Európa-bajnokság aranyérmeit, s filmszerűen pergett le felette, amint a fővárosba utazott, hogy ott folytassa pályafutását. Mindegy, nem szabad a sebet feltépni. A tolnai edző most különben is olyan boldog, mint a BSE vezetői, mint mindenki, aki a magyar színekért szurkol. – Bátorfi hol végez a női egyesben? – Szerintem dobogón – jelentette ki Sáth. Bár a próféta beszélne belőle!”

A francia Béatrice Abgrall, a holland Bettine Vriesekoop, majd az elődöntőben az angol Jackie Bellinger sem tudta megállítani Bátorfit. E három meccsből különösen a Vriesekooppal szembeni diadalt érdemes kiemelni, hiszen az 1982-es budapesti Eb női egyes aranyérmese igazi nagyágyúnak számított, ezt a Népsport tudósítása is kiemelte.

„Fiatal versenyzőnk folytatta az egész Eb-n mutatott kitűnő játékát, és nem akárkit győzött le. – Vriesekoop ellen a fogadásokon múlott Csilla győzelme – mondta dr. Bátorfi István, az édesapa –, ráadásul jó ütemben váltotta a különböző adogatásait. Ne is tagadjuk, ezzel a kislány már túlteljesítette a tervet, mert bármilyen tehetség is, arra még nem gondoltunk, hogy a felnőttek között is bejut az első négy közé. Korábban egyébként azt mondtam, hogy az Eb legnagyobb meglepetését Hrachová kiesése okozta, most azonban úgy látszik, ezt is túl lehetett licitálni.”

Az április 13-i finálé idején 17 éves Bátorfi Csilla minden idők legfiatalabb Eb-döntőse volt női egyesben – ezt megelőzően magyar női játékos nyolc évvel korábban Duisburgban meccselt az aranyért, Magos Judit meg is nyerte azt – ráadásul egészen parádés mérleggel várta a torna záró napját, hiszen minden számot figyelembe véve 31-szer állt asztalhoz Prágában, s ebből 25-öt megnyert. A Julius Fucik Sportcsarnokba betömörülő 8000 szurkoló között rengeteg magyar volt, a többségük csak erre a napra utazott el Prágába. A lelátó inkább Bátorfi mellett volt, ám ez nem zavarta a védekező stílusban játszó szovjet Fliura Bulatovát, aki a rettegett Bátorfi-szervákat jól kezelte, s meg is nyerte az első játszmát. A kispadon Volper László mellett ott ült edző-édesapja is, így a jó tanácsokból nem volt hiány, ami meg is hozta az eredményét. A folytatásban Bátorfi türelmesebb lett, egyértelműen átvette az irányítást, s „a magyar kislány úgy oktatott, mint egy tanár, jól kidolgozott helyzeteket teremtett magának”. Már érezni lehetett, hogy ennek a döntőnek csak egy végkimenetele lehet, s amikor Bátorfi beütötte az utolsó poént, „egy pillanatig néma csend fogadta győzelmet, mint amikor egy művész produkciójának hatásától hirtelen nem tud felocsúdni a közönség, de utána percekig zúgott a taps”.

A döntőt követő reakciók pedig azt üzenték, egy csodálatos pályafutás első lépéseit látták. A kilencszeres világbajnok cseh Ivan Andreadis azt mondta, „még jó, hogy az én időmben nem voltak ilyen jól adogató ellenfelek”, a kétszeres vb-győztes angol Diana Rowe kiemelte, hogy „Farkas Gizi óta nem láttam ekkora magyar tehetséget”, míg a 12-szeres vb-aranyérmes japán Ogimura Icsiro annyit tett hozzá, „ez a kislány még a kínaiaknak is gondot fog okozni”.

Nos, ma már tudjuk, mindannyiuknak igaza volt, azt viszont 1986-ban még senki nem gondolta, hogy 2026-ban azt kell írjuk: egyesben – ez a nőkre és a férfiakra egyaránt igaz – azóta sem szereztünk Európa-bajnoki aranyat…

Névjegy

BÁTORFI CSILLA Született: 1969. március 3., Szombathely Sportága: asztalitenisz Klubjai: Tolnai Vörös Lobogó (1978–1984), BSE (1984–1991), Kikinda (jugoszláviai, 1991–1992), Langweid (német, 1992–2007) Legjobb világranglista-helyezése: 7. (1986) Legjobb eredményei:olimpiai 4. (páros: 2000); 2x vb-3. (csapat: 1987, páros: 1995), 9x Európa-bajnok (egyes: 1986, páros:1988, 1990, 1994, 2000, vegyes páros: 1994, csapat: 1986, 1990, 2000), 4x Eb-2. (páros: 1992, csapat: 1994, 1996, 1998), 3x Eb-3. (egyes: 2002, csapat: 1987, 2002) 3x Európa Top 12-győztes (1987, 1992, 2001), 3x BEK-győztes (1997, 2004, 2005), 7x ETTU-kupa-győztes (1985, 1988, 1989, 1990, 1995, 1996, 1997), 14x magyar bajnok (1985–1994) Elismerései: az Év női sportolója (1986), az Év magyar asztaliteniszezője (1986, 1987, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994, 1997, 1999, 2000, 2001) az Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokának tagja (2005)