Elfelejtett futballozni a Fradi

A KK-ban nem voltak ritkák a nagy gólarányú sikerek: 1934-ben a Ferencváros a Floridsdorfert az Üllői úton 8:0-ra győzte le, a Kladnót 6:0-ra, más kérdés, hogy Csehszlovákiában 4:1-re kikapott. Botrányos mérkőzésen, a kladnói közönség durva játékba hajszolta kedvenceit. A magyar fél az olasz Raffaele Scorzoni játékvezető erélytelenségét hozta fel mentségül, de az is tény, a közönség leköpdöste a fradistákat…
A Bologna nagy önbizalommal várta a Ferencváros elleni találkozót, a Fradi elleni továbbjutás jutalmaként Rimini melletti nyaralást ígért a játékosoknak. A sajtó meg repülőgépet „követelt” a klub sztárjának, Angelo Schiaviónak, ugyanis a világbajnok csatár üzleti teendői miatt gyakran repülővel utazott a mérkőzések színhelyére.

A zöld-fehérek vezetősége igyekezett kijárni, hogy a Kladnóban kiállított Kemény Tibort – az olasz bíró Václav Bouskával együtt küldte le a pályáról – ne tiltsák el. Az érintett Kemény így vélekedett: „Nem azért, de igazán semmit sem csináltam. És most olyan jó formába lendültem. Még sohasem voltam kiállítva. Mégis csak…” Mindeközben Blum Zoltán edző megnézte a Bologna pozsonyi edzőmérkőzését a Bratislava ellen. El volt ragadtatva az olasz labdaművészektől, ám szerinte a Fradi jó formában két góllal jobb a Bolognánál. A tréner döntött, a Kladnóban mérsékelten futballozó Rátkai Károly helyén Táncos Mihályt nevezte, amit ezzel indokolt: „Most alkalmat adunk neki, hogy megmutassa a tudását, illetve az akaratát, mert hogy játszani tud, azzal mi úgyis tisztában vagyunk.”

Az ellenél Bécsből hajóval érkezett Budapestre, dr. Kovács Lajos edző készségesen nyilatkozott. Kovács a VII. ker SC védőjeként 1922-ben Lengyelország (3:0) és Svájc (1:1) ellen a válogatottban is pályára lépett. Egy korabeli tudósítás szerint: „Az alacsony »kis Kokó« bátor, gyors, technikás labdarúgónak bizonyult. Ügyesen szerelt, jól rúgott és nagyon ruganyos volt. A csatárok életét alaposan megkeserítette szívós küzdőmodorával.” A Bologna edzőjeként optimista volt: „Természetesen győzni akarunk.”

Mindkét együttes vezető fogadkoztak, hogy csapatuk megmutatja, lehet szépen is küzdeni a kupáért, ennek jegyében a magyar és az olasz labdarúgók közös kiránduláson vettek részt a Jánoshegyen. Kovács edző a kilátónál tréfálkozott is: „Csak akkor gyalogolunk fel, ha jönnek a ferencvárosiak is. Ezt nem adhatjuk fórba.”

Magyar részről Mailinger Béla, a zöld-fehérek elnöke a kladnói vesszőfutásra utalva megjegyezte: „Meg fogjuk mutatni, hogy lehet szépen is játszani a Közép-európai Kupáért. És lehet küzdeni sportszerű keretek között. És azt is megmutatjuk, hogy a magyar közönség milyen szeretettel fogadja a vendégeket és mekkora tárgyilagossággal bírálja el a teljesítményüket.”

Az olaszok Angelo Schiavio játéka miatt aggódtak, bár a magyarok körében egyöntetű volt a vélemény: „Meglátják, repülőgépen fog megérkezni az utolsó pillanatban, a pályán fog leszállni és kiugrani a gépből.”

Talán mondani sem kell, Schiavio megérkezett, s gépe nem az Üllői úti stadion gyepére szállt le… A KK-elődöntőt akkora érdeklődés kísérte, hogy a szóbeszéd szerint hamis jegyek is forgalomba kerültek. A Nemzeti Sport az esélyekkel kapcsolatban leszögezte: „Öt-hat gólos előny megszerzésére reálisan nem lehet számítani. (…) Egy-két gólos ferencvárosi győzelmet is reális örömmel kell fogadni. (…) Tippünk: 4:1 a Ferencváros javára.”

Nem jött be… Változatosan indult a találkozó, más kérdés, hogy a hazaiak nem tudták kihasználni helyzeteiket. Toldi Géza ugyan fejesből megszerezte a vezetést, de nem sokkal később Bruno Maini közelről egyenlített. A 36. percben a vendégek megszerezhették volna a vezetést, Bán Nándor a 16-oson belül lerántotta Schiaviót, a 11-est a sértett lőtte, de Háda József vetődve hárított – igaz, az olasz sztár a földbe (is) rúgott… Felipe Gasperi véleménye találó volt a szünetben: „3:1 volna a reális eredmény a javunkra!”

A második játékrész első negyedórájában látványosan futballoztak a hazaiak, az állás mégsem változott, sőt a ritka vendégtámadások több veszélyt hordoztak magukban, ám maradt a döntetlen. Toldi a találkozót követően felháborodva mondta: „Egyedül nem vagyok elég, ha mindnyájan álltok. Hagyjátok, az olasz szélsőket élni. Zoli bácsi! Amíg a halfsorunk nem változtat a stílusán és a taktikáján, hogy mindig egymásnak tologatnak, ahelyett, hogy rögtön előrevágnák a labdát, addig nem tudunk eredményt elérni.”

A balösszekötőt dicsérte a tudósító: „A csatársorban az egyetlen Toldi játszott úgy, ahogy kell, a többiek puhák, passzaik rosszak, helyzetet teremteni nem tudtak. Mintha elfelejtett volna futballozni a Fradi.” Hozzátéve: a Bologna nem a legjobb olasz együttes…

Dietz Károly, aki szövetségi kapitányként októberben ült le először a kispadra, így látta: „A ferencvárosiak teljesen helytelen taktikával védekeztek.” Sárosi György dr.: „Nem ment ma a játék, de tanultam ma is. Sokat.”

Kovács Lajos dr., a Bologna edzője örült: „A játék lefolyásával és eredményével is nagyon meg vagyok elégedve, bár eshetett volna egy-két gól még mind a két oldalon. A Ferencvárosban Polgár volt nagyon gyenge. Bán lassúsága is feltűnt. Mintha Korányi sem volna igazi formájában.”

Ugyanakkor nem tagadta: „Bolognában lényegesen jobb játékot várok a Fraditól.” 

A Nemzeti Sport feltette a kérdést: „Győzhet-e a Ferencváros Bolognában?” Megadta a választ is: „A Ferencvárosban van annyi tudás, hogy erre a bravúrra képes legyen.”

A visszavágón 40 fokos meleg fogadta a Fradit, írta is, a Nemzeti Sport, hogy Dante Alighieri biztos Bolognában vetette papírra az Isteni színjáték Pokol fejezetét…

Majd tárgyilagosan latolgatta az esélyeket: „Csak egészen rendkívüli teljesítmény viheti győzelemre a fáradt Ferencvárost, a neki sehogy sem konveniáló időben az ellenfél otthonában. (…) A múlt vasárnap látottak alapján bravúr lenne a döntetlen is. Éppen ezért tippünk: ha minden jól megy, döntetlen – ellenkező esetben 2:1-es Bologna győzelem.”

A Bologna 5:1-re lemosta a Ferencvárost. A Fradi rögtön hátrányba került, de Sárosi közelről egyenlített, a szünetre mégis hazai vezetéssel mennek a csapatok. Mailinger elnök szomorúan mondta: „Sokkal jobban játszunk, mint Pesten. Jobbak vagyunk a Bolognánál és két ilyen rettenetes védelmi hiba…”

A második játékrészben Schiavio duplájával hamar eldőlt a találkozó, Carlo Reguzzoni gólja már csupán ráadás volt. Mailinger ezt nyilatkozta: „Nem lett volna szabad ilyen gólaránnyal kikapnunk, sőt egyáltalán nem lett volna szabad…”

Kovács Lajos: „A jó kondícióban lévő Bologna biztosan nyert a Ferencváros ellen, bár a gólarányban erősen benne van a Ferencváros egészen gyenge védelme.”

A Nemzeti Sport értékelése: „A Bologna reálisan győzött, a Ferencvárosnak csak a fedezetsora volt jó, csatársora puhán mozgott, védelme teljesen csődöt mondott.”

A Gazzetta dello Sport pontosan rögzítette: „A Bologna-játékosok taktika és kondíció dolgában messze a Ferencváros játékosai felett állnak. A Ferencváros csak az első félidőben volt komoly ellenfél. Ekkor nagyon sok veszélyes támadást vezettek a magyarok a Bologna kapujára. Csillogó technikát láthattunk, de a kapu előtt csődöt mond a tudományuk a csatároknak. A Ferencváros csapatának leggyengébb része a védelem.”

A zöld-fehérek azzal vágtak neki az 1934–1935-ös idénynek, hogy ha már nem jutottak be a KK döntőjébe, megvédik bajnoki címüket. Ám a Bolognához hasonlóan az Újpest is áthatolhatatlan akadályt jelentett.