Párizsba, a VIII. Nyári Olimpiai Játékokra háromszoros ötkarikás bajnokként érkezett, a lába elé borult a francia főváros, már a megnyitó előtt Paavo Nurmi volt az 1924-es játékok első számú arca. (És az is maradt, hiába nem róla, hanem két britről, a 100-on, illetve 400-on győztes Harold Abrahamsről és Eric Liddellről szól az 1981-ben négy Oscar-díjat hozó Tűzszekerek című csodálatos film.) Az akkor még létező mezei futásban ugyanúgy egy teljesítménnyel lehetett két érmet nyerni, mint 1992-ig öttusában, a 3000 m-es csapatversenyben ellenben nem hirdettek egyéni bajnokot, de mivel a finnek rajta kívül is korszakos klasszisokat vonultattak fel, három győzelme már-már borítékolható volt. Az 1500 m és az 5000 m csak azért nem, mert az előbbi Nurminak azért viszonylag rövid táv volt, az utóbbit pedig az 1500 döntője után 71 perccel rendezték. (Előjelnek persze tökéletes volt, hogy három héttel Párizs előtt Helsinkiben bődületes világcsúcsot futott mindkét távon. De akkor egy nap különbséggel.)
A legbiztosabb aranyérem a 10 000 méteré lett volna, ám a finnek addig variáltak a nevezésekkel, amíg az egyébként karrierjét öt olimpiai aranyéremmel záró, a nyári játékok öröklistáján ezzel ma is a 44. (a 103 éves Keleti Ágnes egy bronzzal jár előtte) Hanne Ritola biztos sikere érdekében erre a számra Nurmit egyszerűen nem írták be. Ritola végül több mint félperces előnnyel győzött, mint ahogyan 3000 akadályon is, és persze a Nurmi-féle két csapatnak is stabil tagja volt. (A korabeli Nemzeti Sportban minden idők legnagyobb magyar sportkarikaturistája, Szepes Béla nemes egyszerűséggel csak „Ritola, a karikaturisták kedvence” aláírással hozta le a kiálló fogú és elálló fülű finnről készült remek portréját…)
Nurmi tehát öt számban vágott neki Párizsnak, és aligha volt olyan, aki bármelyikben is a vereségére fogadott volna. 1933-as visszavonulásakor ugyanis a következő adatsort tudta felmutatni: 23 és 37 éves kora között versenyzett a legjobbak között, 1500 métertől 25 mérföldes „kismaratoniig” 22 hivatalos és 21 nem hivatalos világcsúcsot futott, összesen 268 hivatalos versenyen állt rajthoz – és 19 kivételével valamennyit megnyerte, miközben mindössze hatszor szorult le a dobogóról.
Párizsban július 10-én 1500-on kezdett, itt 3:53.6-os olimpiai rekorddal, világcsúcsától kerek egy másodperccel elmaradva simán nyert, majd kettőt szusszant, hogy pillanatokkal később 5000-en is nekivágjon az aranybányászatnak. Ritola és a finn születésű, de svéd színekben induló Edvin Wide összefogott ellene a döntőben, Nurmi egy látványos mozdulattal kihajította a gyepre legendás stopperóráját, amelyhez valós ellenfelek híján futás közben rendre a részidőket igazította, majd leverte taktikázó riválisait. Ritolát például két tizedmásodperccel…
„A versenyek közül a legnagyobb érdeklődés az 1500 és 5000 méter felé fordult, de egyik sem elégített ki. Nurmi 1500-on spórolva is csodálatos időt futott – de nem világrekordot –, s 5000 méteren is csak arra vigyázott, hogy Ritola be ne tolja előtte a célba a mellét. Amit a közönség szeretett volna látni: Nurmit vergődve, erőlködve finiselni, kétségbeesetten küzdeni, ezúttal sem láthatta. Nurmi jött és játszva győzött” – írta helyszíni tudósításában Vadas Gyula Nemzeti Sport-főszerkesztő.
Misángyi Gyula, a magyar atléták olimpiai trénere pedig így emlékezett vissza Nurmi 5000-es diadalára: „Nurmi elszakította a célszalagot, akkor odament a nadrágjához, fél lábon állva felhúzta, szétlökte a fotográfusokat, leintette a tapsoló közönséget és eltűnt a kijáraton. Általában egyénisége nem szimpatikus, közutálatnak örvendett, de ez sem aggasztotta különösebben.”
Két nap múlva a 10 650 méteres mezeifutó-versenyt klímaválság nélkül is több mint 40 fokban rendezték meg, a 38 indulóból 15-en feladták, volt, aki a céltól ötven méterre ájult el, a beérkezők közül nyolcat (köztük az ezüstérmes Ritolát) hordágyon kórházba szállítottak, Widéről tévesen még az a hír is megjelent, hogy meghalt – és Nurmi mosolya sem volt teljesen őszinte a célban, ahová másfél perces előnnyel érkezett be. Voltak, akiket órákon át kerestek a terepen, mire a mentők megtalálták őket, nem véletlen, hogy a NOB azonnal törölte a mezei futást az olimpiai programból. Paavo Nurmit egyébként ebben a műfajban sem győzte le soha senki.
Újabb nap telt el, július 13-án a 3000 méteres csapatversenyben Nurmi kis túlzással bármelyik két honfitársával trióban elindulhatott volna, de mivel Párizsban az egyik Ritola, a másik a 3000 akadályon ezüstérmes Elias Katz volt, csak formalitássá silányult a programból 1924 után kikerülő szám döntője. („Nurmi ismét abszolút fölénnyel győzött, hátranézegetve és könnyedén verte a tegnapi balesete óta már eléggé rendbe jött Ritolát…” – írta a Nemzeti Sport.)
Paavo Nurmi addig is rendkívül népszerű volt, de Párizs után hatalmas sztár is lett. Négy évvel később Amszterdamban megnyerte kilencedik aranyát is – természetesen 10 000-en –, miközben sérülten lett ezüstérmes 5000-en és 3000 akadályon, mert az utóbbi szám előfutamában a vizesároknál hanyatt esett, és csúnyán összeverte magát… Az Egyesült Államokban sorra szervezték neki a bemutatókörutakat. Futott szabadban és fedett pályán, 800-on és 25 mérföldön, egyórás futásban, egyedül és ellenfelekkel, ezekért fellépésenként pár száz dollárt kapott. És mivel 1931 végén részt vett néhány németországi pénzdíjas versenyen is, a sportolók amatőr státuszára kínosan figyelő NOB Los Angelesben nem engedte elindulni.
Pedig 1932-ben a nagy előd, Hannes Kolehmainen 1920-as sikerének emlékére maratoni futásban is nyerni akart – az lett volna csak a páratlan bravúr!
Népsport-mellékletünkben (2023. október 2.) is írtunk már róla, hogy mekkora hatással volt a világ sportjára: az 1928-as művészeti versenyeken győztes lengyel költő, Kazimierz Wierzynski részben Nurmiról írta aranyérmes versét, 1936-ban pedig a német díjlovagló, Ludwig Stubbendorff nyert két aranyat – Nurmi nevű lován…
A háború után, 1952-ben maga Uhro Kekkonen akkori finn miniszterelnök, egyben a Finn Atlétikai Szövetség korábbi elnöke vette rá Nurmit arra, hogy a helsinki olimpia megnyitóján ő fusson be a lánggal a stadionba. Ez volt az utolsó fellépése nyári olimpián – amelynek mind a mai napig ő az egyik legnagyobb legendája. Hiszen ötnél több aranyat rajta kívül mindössze négy sportoló szerzett egyazon játékokon. Csupa-csupa kolosszális név, Michael Phelps kétszer, Mark Spitz, Kristin Otto és Vitalij Scserbo.
NÉVJEGY
Paavo NURMI
Született: 1897. június 13., Turku
Elhunyt: 1973. október 2., Helsinki
Nemzetisége: finn
Sportága: atlétika (hosszútávfutás, terepfutás)
Legjobb eredményei: 9x olimpiai bajnok (1920: 10 000 m, mezei futás egyéni, mezei futás csapat; 1924: 1500 m, 5000 m, mezei futás egyéni, mezei futás csapat, 3000 m csapat; 1928: 10 000 m), 3x olimpiai 2. (1920: 5000 m; 1928: 5000 m, 3000 m akadály)