Interjú Amantino Mancinivel

Az újév alkalmából a hűséges olvasóinkat az Inter brazil sztár-támadójának eléggé személyes hangvételű nyilatkozatával lepjük meg. Az alany nem más mint a nagy becsben tartott Amantino Mancini.

-Hogy érzed magad?

-Köszönöm kérdésed kiválóan.

-Az ünnepek jól teltek?

Igen. Remekül. Végre tudtam egy kicsit több időt is tölteni a családommal. Ami már nagyon hiányzott. Nagyon zsúfolt a naptárunk, mint azt bizonyára tudjátok nagyon jól ti is.

Hogyan élted meg, hogy az előzetes igéretek ellenére sem számolt veled Rafa Benítez sem?

-Melyik az a Benitez? Az az ősz aki úgy néz ki mint Baresi?

-Nem. Az Beppe Baresi. A szemüveges körszakállas Benítez.

-Hát így most hirtelen nem ugrik be, de beszélgethetünk róla.

Szerinted mi volt az ami a lényegében a bukását okozta?

-Ez egy összetett kérdés. Igazából nem tudnám meg mondani. Egy dolog viszont feltűnt. Eléggé sokan sérüléssekkel bajlódtunk, ami aztán nagyon rányomta a bélyegét az őszi szezonunkra. Sejteni lehetett, hogy gond lesz a fizikális felkészüléssel, ahonnan Ő jött ott teljesen más a foci. Másmilyen fizikai felkészültséget igényel. A Bundesliga teljesen más világ.

-Miként éled meg, hogy most már lassan két éve nem kapsz játéklehetőséget egyáltalán.

-Én ezt nem érzem így. Szerintem fontos tagja vagyok a csapatnak. Ezt Maicon is mondta a múltkor, tök jókat röhögünk az edzéseken mi így brazilok. Szerintem tökéletesen beilleszkedtem.

Most már rendszeresen nálam van a vasárnapi sütögetés, szalonázás, bográcsozás ilyesmi. Feltéve ha a többieknek nincsen meccsük és ráérnek átjönni. De egy páran mindig vagyunk.

Kivel a legjobb a kapcsolatod a csapaton belül, kit érzel magadhoz a legközelebbinek?

Egyértelműen Sulley Muntarit. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, egyformák vagyunk, szinte közös a lelkünk. Ő is csak egy érzékeny, szegény családból származó brazil srác mint Én.

Nem érzed kicsit kellemetlennek, hogy az egyik legjobban kereső játékos vagy a keretben és ennek ellenére gyakorlatilag semmi hasznodat nem veszi a klub?

-Nem értem a kérdést.

Mit gondolsz Leonardonál több játék lehetőséget fogsz kapni? Tudod van a mondás: új edző, új remények.

-Én kizárom a külvilágot. Teljesen. Nem foglakozom azzal ki az edző s ki nem az. Én csak arra koncetrálok, hogy meccsről meccsre jobb legyek. Szerintem jó úton járok, az eddigi eredmények engem igazolnak.

2009.Május.2. Ekkor léptél utoljára kezdőként pályára az Interben.

-Mire akarsz kilyukadni?

Semmilyen szinten nem bíznak benned az Internél. Egyáltalán nem kapsz lehetőséget, ennek ellenére Te és az ügynököd egyedül a Milan ajánlatát fogadtátok el tavaly. Pedig sok csapat szeretett volna téged megszerezni köztük a Lyon a Marseille, Genoa és most a Lazio is. Ahol valószínűleg rendszeres játéklehetőséget kaptál volna. Ennyire nem fontos neked már a játék?

A marseille-i fél éves kölcsön szerződést azért nem fogadtam el mert akkor született a kisfiam és nem akartam, hogy Franciaországban nőjön fel. A Milan ajánlatát tévedésből fogadtuk el és már nem volt vissza út. De ettől függetlenül jól éreztem magam ott, jó társaság volt ott is és a Milanello konyhája talán még jobb is mint az Appiano Gentile-jé.

De jött a tavasz és hiányzott a milánói lakásom és a családom is, és láttam, hogy az Inter milyen sikeres és sorra húzza be a címeket és akkor már nagyon vágytam vissza hozzájuk.

Nem érzed úgy, hogy talán váltanod kellett volna már? Az Inter egyértelműen nem jött be. Ha klubbot váltanál lehetséges nem kellene drága és pótolhatatlan éveket elpazarólnod kispadozva a pályafutásodból ?

- Na álljon meg menet! Mi az, hogy nem jött be az Inter nekem? Most már elegem van ebből!

Itt érzem, hogy szeretnek és megbecsülnek. Miért? Mert soha egyetlen egy klubnál nem kaptam ilyen remek fizetést mint itt. Az Internek köszönhetem az első Scudetto-mat is. Az említett baráti légkörről nem is beszélve. Életre szóló barátságokat kötöttem az Inter jóvoltából, télleg mintha második családom volnának. Arról meg pláne nem beszélve, hogy részese lehettem az olasz labdarúgás történetében egyedülálló triplázásnak úgy, hogy az idő alatt városi rivális játékosa voltam... Ezt sosem fogom elfelejteni az Internek. Rengeteget kaptam ettől a klubtól.

Amantino Mancini, köszönjünk az interjút.