Leonardo - A motivátor

Mivel lehet az esetek többségében a mindennemű hiányosságokat pótolni? - Lelkesedéssel. Egy bizonyos darabig, sietve tegyük hozzá. Leonardónak kiugró lelkesedésével, elhivatottságával, eddig sikerült látványos hiányosságain felül kerekednie. Kisebb fajta siker történet kibontakozóban, sőt az Ő szemszögéből pedig már ki is bontakozott. Ismét egy tanári példára leltünk gyarló kis életünkben, hogy lényegében mennyit is számít a hozzáállás. Rengeteget.Mivel lehet az esetek többségében a mindennemű hiányosságokat pótolni? - Lelkesedéssel. Egy bizonyos darabig, sietve tegyük hozzá. Leonardónak kiugró lelkesedésével, elhivatottságával, eddig sikerült látványos hiányosságain felül kerekednie. Kisebb fajta siker történet kibontakozóban, sőt az Ő szemszögéből pedig már ki is bontakozott. Ismét egy tanári példára leltünk gyarló kis életünkben, hogy lényegében mennyit is számít a hozzáállás. Rengeteget.

Leonardo mozgatórugója egyértelműen a sikeréhség, viszont az Ő esetében nem párosul becsvággyal és megalomániával mint a jelenleg utolérhetetlennek tűnő elődnél, José Mourinhonál. Viszont Leonardo legalább annyira bátor is, vagy ha ez túlzónak hat, nem ijed meg a lehetőségtől és az azzal szinte kézen fogva járó felelősségtől egyben bukástól sem.

Szinte pucér seggel ugrott be, egy széteső és a szakadékba tartó Milan volánja mögé. A lehetőségekhez mérten jól szerepelt, amit abból a csapatból kilehetett hozni hozzávetőleg kihozta. Ne feledjük, nem volt se Ibrahimovic, se Benitez. A bajnokságban sokáig versenyben volt, de az Inter egyértelműen erősebb csapat volt, a Roma pedig hallatlan szériát produkált. Lényegében a második milánói derby elvesztése után szállt ki végleg a Milan a bajnokságból, utána még reménytelenségükben összehozott két X-el (Livorno, Bologna) véget is ért a szezonjuk. A rangadókból viszont jól állt Leo, Mourinho Interétől mondjuk látványosan kikapott oda vissza, ellenben a Romát otthon elverte 2-1, idegenben 0-0, a Juventust odavissza elverte 3-0ra, a negyedik helyre befutó Sampdoriaval viszont Xes a mérleg 3-0ás győzelem illetve 2-1es vereség. A BL - ben volt arcpirító Zürich elleni vereség viszont az aktuálisan felkreatinozott Realt legyőzte a Bernabeuban. A 16 között megrángatta az MU bajszát, kis balszerencsével, de hazai pályán elvesztette a párharc első felét 2-3, idegenben viszont súlyos kiütés lett a nóta vége 4-0.

Leonardórol egyértelműen sütött a tehetség, de legalább ennyire a tapasztalatlanság is. A Milan vezetősége - főleg Berlusconi - azt gondolta, hogy a Milan keretével simán meglehetett volna nyerni a bajnokságot, Leonardonak mennie kellett. Mourinho pótlásával kapcsolatban Ő is szóba került - kutya sem hiszi el - de, Leonardo akkoriban nem akart munkát vállalni, érthetően valószínűleg a csalódottság is munkált benne. Benitez hamar megbukott az Internél, minél előbb edző kellett, az Inter most már megtudta győzni Leonardót, aki kapott az alkalmon és vállalta a Mission Impossible-t a.k.a. triplázás után félig - meddig elkúrt szezont megmenteni.

Jó úton halad. Bajnokságban 5 pontra felbirkózta magát a második helyre, tartja Benitez által összeszedett távolságot, de eközben Fabio Capello rekordját döntötte meg, ugyanis a 2004/5005-ös szezonban felállított debütáló rekordját javította meg 13 meccsen 34 pontot hozott össze Don Fabio 33-ja helyett. A napokban pedig, újabb mérföldkőbe rúgott bele, úgy jutott be a legjobb 8 közé, hogy a Bayern München soha(!) nem esett ki ha az első meccset megnyerte. Továbbá a tavalyi évet leszámítva egészen a 2002/2003as Bajnokok Ligája szezonig kell visszamenni, hogy az Intert legjobb 16 - on túl lássuk, Roberto Mancininek például ez 4 év alatt egyetlen egyszer sem sikerült, Mourinhonak is csak másodszorra.

Leonardo munkásságából szinte totálisan hiányzik a tudatosság és szakmaiság. Alapvetően ez a fejfája, de sokszor a siker kulcsa is. Az Inter játékából gyakorlatilag hiányoznak a mai modern futballhoz elengedhetetlen száraz, belevasalt panelok. Az egész játék gyakorlatilag folyamatos improvizáció, mind hátul, mind elől. Az adott szituációk kivédekezése szinte kizárólag, éppen az adott védő koncentrációján, helyezkedésén, pillanatnyi formáján esetleg a közelben lévő csapattárs lélekjelenlétén múlik. Viszont elől pont a visszájára fordul a dolog, sokszor ez a kivédekezhetetlen az Inter játékában, hogy teljesen improvizatív és ott helyben és a pillanatban születik.

- Próbáljuk meg szélről: Nem megy.

- Vigyük be középen: Ott se.

- Íveljük be: Kifejelik.

- Menjünk fel többen: Gól.

Éppen melyik variáns jön be. Viszont egyértelmű, hogy erre hosszútávon és konstans nem lehet építeni, viszont lelkesedéssel a holtpontokon többséggel túl lehetlendülni. Hallottunk és részben mondtunk Mi is mindent Leonardóra: "taktikailag nulla, védekezésben szintén, nem tud meccselni, hátrányba kerül vége".

Igaz mind. Klasszikus értelembe nem is tud meccselni, cserével belenyúlni a meccsbe, alakzatot váltani, úgy, ahogy annak a rendje és módja szerint kellene történnie. Ő másképp meccsel. Hajtja, űzi a csapatot ameddig csak győzi. Azt kell, hogy mondjuk, hogy Leonardo lelkesedése jelenesetben többet ér mint 10 másik edző szakértelme együtt, de nem csak mi, hanem a mutatók is. Benne van egy óriási pofon a következő fordulóban Európában és a bajnoki cím is elúszhat bármelyik fordulóban. Viszont ezért a hitért és esélyért, amit Ő hozott vissza ebbe a csapatba és szezonba hálásak vagyunk.

Köszönjük.