Nekem kilenc meccs csak a világ

Rohadt egy dolog a remény. Mikor azt hinnéd, hogy már elveszett, kész, nincs többé, jönnek és belógatják a pofád elé. De úgy, mint, ahogy te lógatod a kölyökmacska elé a játékát. Nézik, hogy kapálózol utána, ugrálsz, pitizel és már egyre jobban idegesít, hogy csak nem adják oda, pedig megérdemelnéd. Körülbelül ezt játsszák most az Interrel, és ez nem csak a mai napra vonatkozik. Persze szórakoztatták magukat a pályán lévők, április elseje, kibolondoztuk magunkat. Azt mondjuk, nehéz eldönteni, hogy a csapatunk, bírósporttárs vagy a Genoa volt-e a nagyobb balek, de már lényegtelen is.Rohadt egy dolog a remény. Mikor azt hinnéd, hogy már elveszett, kész, nincs többé, jönnek és belógatják a pofád elé. De úgy, mint, ahogy te lógatod a kölyökmacska elé a játékát. Nézik, hogy kapálózol utána, ugrálsz, pitizel és már egyre jobban idegesít, hogy csak nem adják oda, pedig megérdemelnéd. Körülbelül ezt játsszák most az Interrel, és ez nem csak a mai napra vonatkozik. Persze szórakoztatták magukat a pályán lévők, április elseje, kibolondoztuk magunkat. Azt mondjuk, nehéz eldönteni, hogy a csapatunk, bírósporttárs vagy a Genoa volt-e a nagyobb balek, de már lényegtelen is.

Lassan ott tartottunk, mint a 2000-es évek elején. Nagyítóval kellett keresni az olyan Inter drukkert, aki még látta az utolsó bajnokcsapatot, ahogy ma nagyítóval kerestük azokat, akik látták egyáltalán jól játszani a csapatot. Aki ma valamilyen tévécsatornán sztrímen becsatlakozott az Inter-Genoába ilyen kivételes alkalmat láthatott, annak ellenére, hogy kaptunk négy gólt, az öt darab lőtt mellé grátisz a sporitól.

Jártattuk a szánkat hetekig, hónapokig, hogy ez a csapat, nem szar annyira, hogy minden szembejövő zsebre tegye. Aztán Ranieri bácsi, lusta tyúkanyóként, addig kotlott felettünk, amíg lassan mi is kezdtük elhinni, hogy a Novara oda-vissza pofozhat (not). De, azért emlegettünk a mentális kérdéseket, hogy, ha hinnének a játékosaink magukban, akkor erőből fel kell szeletelniük az alapvetően, jóval gyengébb keretű gárdákat.

Részben ezt láthattuk ma - mert ugyan Strama meghúzott olyan egyértelmű dolgokat, minthogy az egypoénos Pazzinit és a Szomorú Szamurájt kezdőn kívül helyezte el -, de azért a mostani Genoa ellen nem a parádés taktikai húzásai döntöttek. Bár nálunk ez is relatív, hisz lassan parádésnak tekintjük, ha valaki, nem rakja be Castaignost a szélre, Faraonit a középpályára vagy Pazzinit egyáltalán bárhova. A lényeg, hogy hittünk magunkban, hajtottuk elejétől a végéig és aktívan, gólra törően játszottunk. Az eredménye, hogy kialakítottunk jó pár helyzetet és lőttünk öt gólt.

Sztankovics az egyetlen pozícióban használható, ahol már nem kell annyit futni: mélységi irányítóban. Itt végre segítségünkre is volt. Két rég leírt ismerősünk, Chivu és Zárate is szezonbeli legjobb meccsének egyikén van túl. Avízilabdásromán rutinból is többre képes, mint japán kollégája, legalább nem mászik Samuel hátára, miközben az ellenfél támad. Ilyenkor azért kerülget a kéjes gondolat, hogy addig tölteném a szakét abba a japóba, aki védőt csinált a Sinkanszenből, amíg magától fel nem mászik a szusi mellé a tányéromra. Zárate meg - ugyan mindig is egy önző, kis mitugrász marad, akinek a futball alapelveit 10-15 edző sem volt képes a fejébe verni -, de legalább ma a hasznos oldalát láthattuk annak, ha játszatjuk az egyetlen igazi szélsőként bevethető emberünket. Gyors és képes egy az egyben megverni az ellenfeleit - kuriózum. Meglőtte első bajnoki gólját is (áprilisban talán épp ideje volt, ha már csatár az istenadta), még a végén az utolsó pár meccsen hasznát is látjuk, ha már etettük.

Eközben, Milito folytatja egyszemélyes gólshow-ját, míg szerencsétlen Forlán minden önbizalmát elvesztette. Bemutatkozott Fredy Guarín (horasnak majd küldjük a pezsgőt, sokat várt erre), aki nagyon ígéretesen mozgott, még akkor is, amikor a tizenhatoson belül kaszálták el. Kaptunk négy gólt, de a védelmünk egy cseppet sem volt katasztrófa, lévén a Genoa nem tudott nyomást kialakítani, csak pontrúgásokból voltak veszélyesek. Fortuna a jobb, a bíró meg a bal oldalukba karolt bele és vezette el őket négy gólig. Belefért, de, azért ilyet többet ne.

Rohadt dolog a remény. Már letettél mindenről, feladtad, mert nincs tétje. De ő bedob egy utolsó esélyt, te ráharapsz és ő meg csak cibálja, hogy beleszakad az állkapcsod. Jó eséllyel hiába, csak, azért, hogy még egyet koppanj. Amikor a földön fekvővel elhitetik, hogy visszamászhatsz, de csak beletörli az arcodat a földbe egy újabb sáros csizma. Viszont e nélkül értelme sincs a létednek, hisz, ha csak tűröd, hogy elnyomnak és nem teszel semmit, egy idő után felőrölnek lelkileg. Szükségünk volt erre, egy kis pislákoló reményre, egy ifjú titánra, akinek ez a kilenc meccs az élete. Most megmutathatja, ez a vissza nem térő alkalom. Halk morajjal kísérjük csatába.