Alan Pardew: egyszer fenn, egyszer lenn

Alan Pardew-t a hét közepén, még a második legesélyesebb menedzsernek tartották az angol válogatott élére. Amit természetesen jogosnak is tartok, mivel a Newcastle Utd csapatát újra régi fényében tünteti fel, hogy nagy csapatnak tartják a Premier League-ben szereplők, valamint még mindig harcban van a Bajnokok Ligáját jelentő 4. helyért. A régi időkben sem volt könnyű dolgunk, amikor Bajnokok Ligája szereplést érő pozícióban szerettünk volna végezni, mivel a Liverpool, Arsenal és a Manchester Utd régen is nagy csapatnak számított, és szinte biztos Bajnokok Ligája szereplőnek.Alan Pardew-t a hét közepén, még a második legesélyesebb menedzsernek tartották az angol válogatott élére. Amit természetesen jogosnak is tartok, mivel a Newcastle Utd csapatát újra régi fényében tünteti fel, hogy nagy csapatnak tartják a Premier League-ben szereplők, valamint még mindig harcban van a Bajnokok Ligáját jelentő 4. helyért. A régi időkben sem volt könnyű dolgunk, amikor Bajnokok Ligája szereplést érő pozícióban szerettünk volna végezni, mivel a Liverpool, Arsenal és a Manchester Utd régen is nagy csapatnak számított, és szinte biztos Bajnokok Ligája szereplőnek.

Azóta változtak az idők: Sajnos a Liverpool, Arsenal és Manchester Utd csapata még mindig erős és még mindig Bajnokok Ligája szereplést várnak el tőlük. Azóta a fekete arany népszerűségét egekbe emelő nemzetközi gazdaságban komoly szerepet betöltő, fekete arany kisajátító cégóriások, országok vezetőinek egymás közötti versengése már nem csak abban merül ki, hogy kinek van nagyobb vagyona, kinek van több és szebb autója, kinek van a leghosszabb yachtja. Elkezdtek Premier League csapatokat vásárolni, mert ha a másiknak van, akkor nekem is kell egy. Így a semmiből kiemelkedő csapatóriásokat hoztak létre: Chelsea, Manchester City. Közben a többi csapatnak is fel kellett nőni a feladathoz, ha szerette volna tartani a lépést.

Mindent összevetve manapság nagyon nehéz dolga van annak, aki szeretne nemzetközi porondon szerepelni. Nem csak azért, mert a nagycsapatokat le kell győzni, de ha kezd kialakulni egy jó csapat, akkor a nagyok azonnal megkörnyékezik a játékosokat, és ki tudna ellenállni az euró milliókat csábító pénzeszsákok hívásának? Ha van néhány tehetséges fiatal, akkor azt is megkörnyékezik, és fiatalon, ki ne vágyna arra, hogy együtt játszhasson a nagy ikonokkal, a világ legnagyobbjaival. Ha egy csapat jól szerepel és kialakít egy jó keretet, akkor a húzóembereket is azonnal leigazolják az előbb említett csapatok, és szépen leültetik a padra, vagy esetleg berakják a saját egykori csapata ellen játszani. Szörnyű mi folyik itt.

Az edzőkkel is ugyan ez a helyzet. Akinek egy kicsit is jól megy, akkor azonnal megadják nekik a lehetőséget, hiszen ennyi nagy csapat közül mindenki nem lehet sikeres, gyorsan forognak az edzők ilyen helyeken. Ezért félek, hogy a mi nagyszerű szakemberünket hírbe hozták az angol szövetségi kapitányi címmel, hiszen, ha felkapják és a legnagyobbak is dícsérik, akkor a fejébe szállhat a dicsőség, illetve az olajmágnások is felkapják a fejüket és felkerülhet az ő listájukra is, amiről lekerülni nem nagyon lehet. Ha valaki nemet mond nekik, akkor azzal csak feljebb tornásszák a saját értékük és, amikor visszatérnek a következő ajánlatukkal, akkor mégcsábítóbb lesz a helyzet. Ez addig megy, amíg tényleg visszautasíthatatlan ajánlattal fogja szembe találni magát az ember, az pedig, mint a nevéből is kiderül, visszautasíthatatlan.

Mit tehet tehát egy gazdag mecénás nélkül küzdő csapat: Alacsonyabb osztályból kell a tartósan jó teljesítményt nyújtó embereket leigazolni, ami nem kis veszélyt rejt magában, hiszen alacsonyabb osztályban szereplőnek fogalma sincs, hogy milyen kemény a Premier League, és nagyon sok jó játékosnak tört már bele a bicskája a PL-be. Ha más országból igazolnak játékost, akkor annak nem csak a bajnoksággal kell megküzdenie, de az angol életvitellel is. Akinek mégis sikerül beilleszkedni és megszoknia, és jó teljesítményt nyújtania, azt előbb utóbb úgyis megkeresik a nagyklubbok nagy ajánlatokkal, és kezdődik a körforgás elölről. Ezeket a hullámokat kell meglovagolnunk, amennyiben sikereket akarunk elérni.

Ha megnézzük, akkor a nem euró milliomos tulajdonosokkal működő focicsapatban játszó játékosnak csak egy ugródeszka lehetünk a heti százezer eurós fizetések felé.

Az előző években nagyszerűen sikerültek az igazolások: Andy Carrollt kineveltük és egy jó szezon után túladtunk rajta 35 millió fontért. Nem mondom, hogy nem volt nagyon fontos része a csapatunkban, de ha megnézzük, hogy árából vettünk egy Demba Bat és egy Papiss Demba Cissét, akik egyenlőre nagyon jó formájukkal kárpótolnak Andy elveszítése miatt. Szegény Carrollnak pedig nem igazán megy a játék a Vörösöknél, ami nem azt jelenti, hogy rossz játékos volna, de mint minden játékosnak vannak rosszabb időszakai. Ezért is jó, ha több játékosa van egy klubnak, mert egy embernek lehet rossz időszaka/formája, de kettőnek már ritkább, hogy egyszerre legyen rossz szériája. Tehát egy jó csatárt kettő jóra cserélni mindig nagyszerű dolog, és a menedzser számára is megnő a merítési lehetőség.

Máris visszatértünk a menedzserhez: Alan nagyszerű munkáját bizonyítja az, hogy a 2012-es évben rendezett hat Premier League mérkőzésből 4-et megnyertünk. Csak arra kell majd odafigyelni, hogy ha kikapunk, akkor ne 5 kapott góllal történjen már mindez (Fulham ellen 2-5, Tottenham ellen 0-5). Ezt leszámítva megsüvegelendő Alan Pardew és csapatának teljesítménye.

A Tottenham elleni mérkőzés után, Pardew mester elismerte a londoni gárda nagyságát és Harry Redknapp nagyszerű munkáját. Azt is mondta, hogy a Tottenham gárdájában játszókat szívesen látná egytől-egyig 3 oroszlános mezben. Egy angoltól ennél nagyobb dícséret nem érkezhet. Ez is Alan nagyságát hirdeti.

Nézzük hát meg hogyan jutott el hozzánk Alan Pardew:

Játékosként a Crystal Palace csapatában játszotta a legtöbb mérkőzést, ahol nagyszerű eredményeket értek el. 1989-ben a Championship bajnokság 3. helyén zártak és feljutottak. A rá következő évben nemcsak, hogy bent tudtak maradni, de már FA kupa döntőt is játszott, ahol sajnos alulmaradtak, de egy újonc csapattól ez nagyszerű teljesítmény. 1991-ben a második első ligás évükben a Crystal Palace-al Alan a harmadik helyet tudta megszerezni és itt felért játékos karrierje csúcsára.

Alan Pardew aktív játékos pályafutását abbahagyva edzőként tevékenykedett tovább a Barnet csapatánál, ahol az utolsó teljes szezont is töltötte, mint játékos. Itt egy évet töltött, majd átment a magasabb osztályban szereplő Reading csapatához edzőnek. Alan nagysága már ebben az időszakban kiderült, mert egy év sem telt el (1998) és felkérték őt az elbocsátott menedzsere helyettesének, hogy a szezon végéig irányítsa a csapatot. Az új idényt új menedzserre kezdték, de az új menedzser sem tudott semmi korszakalkotó teljesítménnyel előrukkolni, így Alan Pardew 1999.10.13-án teljesjogú menedzsere lett a Reading csapatának.

2002-ben a csapattal feljutott a League One-ból a Championshipbe. Ennél a csapatnál a menedzseri pocícióját 4 évig töltötte be, ugyanis 2003.10.20-án felkérte őt az akkor Premier League-ben szereplő West Ham Utd csapata.. Itt szerezte meg a Premier League tapasztalatát, mint menedzser. Több, mint 3 évet töltött a londoni kalapácsosok vezető edzői székében. Ez idő alatt 2006-ben az FA kupában újra ezüstérmet szerzett, tehát nem tudott átlépni saját játékosi árnyékán, újra ezüst. Aztán a Charton Athletic-hez ment, ahol 2 évet töltött, majd a Southamptonnál lett vezető, ahol megnyerte 2010-ben a Johnstone's Paint Thropy-t.

Így elérkeztünk 2011-hez, amikor is elfogadta a Newcastle Utd menedzseri pozícióját és aláírta a 5 éves szerződését. Nem sok emberrel kötnek 5 éves szerződést, tehát a klubbunk vezetői hosszútávra alkalmasnak vélik őt, amit eddigi eredményei is igazolnak.

Remélem sokáig lesz még örömünk abban, hogy ő irányítja csapatunkat. Nem szabad elkeseredni, ha néha becsúszik egy-egy rosszabb mérkőzés, hosszútávra gondolkozzunk mi is.

Ruzsinho Da Costa