Csapatépítés lépésről lépésre (1. rész)

Mai történetünk 1992-vel kezdődik. Mind az angol labdarúgásnak, mind a Newcastle Utd. csapatának fontos dátuma. 1992-ben alakult meg mai napig is működő Premier League. Ebben az évben kezdett el menedzserként tevékenykedni nálunk Kevin Keegan. Akkor még nem tudhattuk, de Keegan 5 évig lesz menedzserünk egészen 97-ig. 5 év nagy idő egy menedzser életében. Ha megvizsgáljuk a Newcastle Utd. történelmében szereplő menedzsereket, akkor Keegen 5 éve felértékelődik, hiszen Kevinen kívül egyedül Sir Bobby Robson volt 5 éven kereszten a mi vezetőnk. Nem ők a rekordtartók, mivel Joe Harvey 1962-től 75-ig regnált. Harvey mester 13 éve egyedülálló a klub történelmében, nem is meglepő, hogy kiérdemelte a Mr. Newcastle megnevezést is.

Kevin Keegan azért is fontos ember a múltunkban, mert 1982-ben igazoltuk le őt először, akkor még, mint játékos. Keegan akkoriban ha lehet ezt a szót használni sztár volt. 10 évvel később, mint menedzser tért hozzánk vissza.

1992/93

Csapatunk ekkoriban, sajnos a másodosztályban szerepelt. Keegan tudta, hogy mit vállal, hiszen játékosként is nagyon sokat segített a csapatnak, és menedzserként is ez volt a célja. Ismerték őt az emberek, ismerte a lehetőségeinket, ő volt a legideálisabb ember arra, hogy megpróbálhassa felvirágoztatni a Newcastle Utd-et. Tehát a menedzser meg volt, nézzük, hogy kik érkeztek és kik távoztak 1992-ben.

(Az átigazolási résznél azokat a játékosokat fogom feltüntetni, akik ittlétük alatt jelentős szerepet töltöttek be, illetve azokat, akiért cserében pénzt adtunk, vagy pénzt kaptunk. Azért teszem ezt, mert ennek árnyékában fogom megvizsgálni, hogy bizonyos szezonokban mennyit költöttünk és mire vitte a csapat.)

Érkezett: Rob Lee (Charton 1.050.000 euró)

Távozott: Lee Makel (Blackburn 240.000 euró)

Egyenleg: - 810.000 euró

Ebből látszik, hogy Keegan nem igazán erősítette a keretet. Bízott a meglévő játékosok tudásában. Nem tette rosszul, hiszen első évének végén megnyerte a másodosztályt, ezzel kivívta a Premier League-be való szereplés jogát.

1993/94

A feljutást követően Keegan újabb tanúbizonyságot tett arról, hogy ő a megfelelő személy a vezetői székünkben.

Érkezett: Andy Cole (Bristo City 2.700.000 euró - 70 meccs/55 gól), Peter Beardsley (Everton 1.700.000 euró), Malcolm Allen (Milwall 350.000 euró), Nikodemos Papavasiliou (OFI Kréta 180.000 euró) Steven Harper (Seaham Red Star ingyen - igen, ez az a Steven Harper, aki jelenleg is az 1-es számot viseli csapatunkban)

Távozott: Gavin Peacock (Chelsea 1.700.000 euró), Tommy Wright (Nottm Forest 675.000 euró), Alan Thompson (Bolton 375.000 euró)

Egyenleg: - 2.180.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk:- 2.990.000 euró

Első szezonjában a Premier League-ben máris egy bronzérmet sikerült a játékosok nyakába akasztania. Mindezt úgy tette, hogy hazai pályán mindössze 3 csapat tudott minket legyőzni, ami egy újonc csapatnál egészen elképesztő. Ennek az évnek a nagy igazolása, és egyben sikerembere nem más volt, mint Andy Cole, aki 34 góllal gólkirályi címet is szerzett a bronz mellé. Ha megnézzük, hogy utoljára 34 gólt kik lőttek a nagy bajnokságokban, és nekik mennyi az áruk, akkor rájövünk, hogy a Cole-ért kifizetett 2,7 millió eurónak megfelelő font igazán jó üzletnek számított. A keret megerősítéséhez mindössze 2,18 millió eurónyi összeg erejéig kellett a zsebükbe nyúlniuk, az akkori vezetőknek. Régi szép idők, amikor még voltak csodák.

1994/95

Az előző szezonunk nagyon jóra sikerült, így a célunk az ezüst vagy az arany megszerzése lehetett. Ehhez viszont meg akarták erősíteni a keretet:

Érkezett: Darren Peacock (QPR 5.000.000 euró); Paul Kitson (Derby 3.375.000 euró); Ruel Fox (Norwich 2.500.000 euró); Keith Gillespie (Man Utd. 1.500.000 euró); Marc Hottiger (Fc Sion 800.000 euró);

Távozott: Andy Cole (Man Utd 9.600.000); Berry Venison (Galatasaray 875.000); Liam O'Brian (Tranmere 425.000); Alun Armstrong (Stokport 75.000);

Egyenleg: - 2.200.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk: - 5.190.000 euró

Mint láttátok Andy Cole-t elvitte tőlünk a Man Utd, így legnagyobb erősségünk lett oda. Ennek ellenére szeptember végén a csapatunk két ponttal vezette a bajnokságot. Az egész szezonban a dobogót ostromoltuk, de a szezon végére kimerültek a srácok és 6. helyen végzetek, így lemaradt az európai szereplésről. Ez az év nagy csalódás volt az előző árnyékában.

1995/96

Igazolnunk kellett egy új sikeres csatárt, aki tudja pótolni Cole góljait, hogy újra dobogóesélyesek legyünk.

Érkezett: Les Ferdinand (QPR 9.500.000); David Batty (Blackburn 5.150.000); Warren Barton (Wimbledon 4.500.000); David Ginola (Paris SG 2.850.000); Shaka Hislop (Reading 2.200.000);

Távozott: Ruel Fox (Tottenham 4.750.000); Alan Neilson (Southampton 1.200.000); Marc Hottiger (Everton 1.005.000 euró); Barry Venison (Galatasaray második részlet 850.000);

Egyenleg: - 16.395.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk: -21.585.000 euró

A csatárproblémákra Ferdinand nagyszerű megoldásnak bizonyult. Ebben a szezonban 37 alkalommal szerepelt és 25 gólt lőtt. Ebben az évben rengeteg pénzt költöttünk erősítésre, de a csapat teljesítménye igazolta, hogy érdemes volt, mivel ezüstérmet szereztünk, csupán 4 ponttal elmaradva a Manchester Utd. mögött. Ebben a szezonban hazai pályán egyszer kaptunk csak ki és egyszer játszottunk döntetlent, így a St James' Park igazi erődnek számított már akkoriban is.

1996/97

A Newcastle Utd. sikersztorijához már csak a bajnoki cím hiányzott és ebben a kiírásban ennek elérését tűztük ki célként.

Érkezett: Alan Shearer (Blackburn 21.000.000); Faustino Asprilla (Parma 7.600.000); Aaron Hughes (Newcastle Utd U18 - ingyen)

Távozott: Paul Kitson (West Ham 3.500.000; Lee Clark (Sunderland 3.250.000);

Egyenleg: - 21.850.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk: - 43.435.000 euró

A cél az első hely, az igazolási pénzek soha nem látott méreteket öltöttek, ha most nem leszünk bajnokok, akkor fejek fognak hullni, ez garantálható volt a szezon előtt is. Folyamatosan harcban álltunk a tavalyi bajnokkal, de végülis alulmaradtunk újra, így megint csak az ezüst jutott. A két csapat közötti különbség a szezon végére 7 pont lett, ami több, mint tavaly, valamint a 3. helyen végző Arsenalnak és a 4. helyen végző Liverpoolnak is ugyan annyi pontja lett, mint nekünk, tehát minimális előnnyel lettünk csak ezüstérmesek. 1997 januárjában a Manchester Utd előnye 12 pont volt velünk szemben, elúszni látszott a bajnokság, így szezon közben megköszönték Kevin Keegan munkáját. Sajnos az igazolási pénzek megnövekedésével nem értük el a kitűzött célokat, de nagyon szép eredményeket szereztünk és igazi egyéniségek játszottak a csapatunkban. Olyan embereket igazoltunk, akik ott vannak a minden idők legjobb Newcastle Utd. játékosai között.

A szezont Kenny Dalglish irányításával fejeztük be. Neki volt köszönhető a formajavulás és az idény végi ezüst is.

1997/98

A szóban forgó idényt Kenny Dalglish irányításával kezdtük. Dalglish sajnos eladott jónéhány olyan játékost, akiket még Keegen hozott a csapathoz.

Érkezett: Gary Speed (Everton 8.250.000); Alessandro Pistone (Internazionale 6.500.000); Andreas Andersson (AC Milan 4.125.000); Jon Dahl Tomasson (SC Heerenveen 3.900.000); Derrick Hamilton (Brandford 3.000.000); Shay Given (Blackburn 2.250.000); Nikolaz Dabizas (Olympiakos 2.000.000); Georgios Georgiadis (Panathinaikos 420.000); Brian Pinas (Feyenoord U19 400.000); Paul Robinson (Darlington 350.000); James Coppinger (Darlington 315.000); Stuar Pearce (Nottm Forest ingyen); Temur Ketsbaia (AEK ingyen);

Távozott: Les Ferdinand (Tottenham 9.500.000); Robbie Elliott (Bolton 3.475.000); David Ginola (Tottenham 2.850.000); Peter Beardsley (Bolton 525.000); Jimmy Crawford (Reading 65.000);

Egyenleg: - 17.595.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk: - 61.030.000

Újra eladtunk egy nagyszerű csatárt, Ferdinandot, bár nem maradtunk klasszis csatár nélkül, hiszen Alan Shearer nálunk volt. Ennek ellenére megint rengetek pénzt költöttünk új igazolásokra. Elvárás még mindig az első hely volt. A rossz szezon szereplésnek köszönhetően felkérték Ruud Gullitot, hogy vegye át Dalglish székét. Ruudnak ez nagy kiugrási lehetőség lehetett, hiszen nem volt rossz keretünk.

Ennek ellenére a csapat a kiábrándító 13. helyen végzett, és a FA kupa döntőben sem tudott nyerni. Egy újabb sikertelen idényen voltunk túl. Gullit állása csak egy hajszállon múlott, de a nyári igazolásokat és a felkészülést a holland menedzser irányításával végeztük.

Ami a pénzügyi helyzetünket illeti, az előző idényekben több, mint 61 millió eurónyival túlköltöttük az eladott játékosokból befolyt összeget. Itt meghúztuk a határt, és nem folytunk bele újabb óriási összegek elköltésébe. Természetesen a célok meghatározásánál is figyelembe kell ezt vennünk.

1998/99

Ebben a szezonban volt lehetősége Ruud Gullitnak saját szája íze szerint megerősíteni csapatát.

Érkezett: Duncan Ferguson (Everton 10.700.000); Dietmar Hamann (Bayern München 7.500.000); Didier Domi (Paris SG 5.580.000); Silvio Maric (Dinamo Zagreb 4.550.000); Stéphane Guivarc'h (Auxerre 4.000.000); Nolberto Solano (Boca Juniors 4.000.000); John Karelse (NAC Breda 1.200.000); Garry Brady (Tottenham 975.000); Stephen Glass (Aberdeen 975.000); Laurent Charvet (Chelsea 850.000); Louis Saha (Metz kölcsönben)

Távozott: Faustino Asprilla (Parma 6.800.000); David Batty (Leeds 6.350.000); Steven Watson (Aston Villa 6.000.000); Brian Pinas (Feyenoord 3.200.000);

Átigazolási egyenleg: - 5.480.000 euró

1992 óta generált igazolási egyenlegünk: - 66.510.000 euró

A csapatnak nem sikerült előrébb lépni a tavalyi helyezésükhöz képest, így ismét 13. helyen végeztünk. Ebben a szezonban több, mint 40 millió eurónak megfelelő fontért igazoltunk játékosokat és így is csupán a 13. helyen végeztünk.

1999/2000

Az előző szezon sikertelenségének köszönhetően keresnünk kellett volna új menedzsert, de élt a bizalom Ruud Gullit irányában. A szezon elején a Tyne-Wear Derbyre, még Gullit vezetésével álltak fel a Szarkák, de a Sunderland elleni vereség Gullit lemondását eredményezte.

Gullit után egy igazi Newcastle szurkolót sikerült a menedzseri székünkbe ültetni, aki megjárta a Sporting Liszabont, a Portót, Barcelonát, PSV Einthovent valamint 8 évig az angolok szövetségi kapitánya is volt. Gyerekkorában igazi Newcastle szurkoló volt. Ekkor kezdődött a Szarkák újabb sikerszériája, de erről a következő bejegyzésben olvashattok. Bár gondolom sejtitek, hogy ki lehet az új vezetőnk, de személyét egyenlőre nem árulom el... Holnap folytatom!

Ruzsinho Da Costa