Amikor a sztár csatár jobb a padon

Aki látta a Newcastle Utd. ebben a szezonban lejátszott meccseit annak nem újdonság, hogy taktikailag van hova fejlődni a csapatnak, illetve nem is biztosan a csapatnak, hanem inkább Alan Pardew mesternek. Az bebizonyosodott, hogy vagy ennyire elképzelés nélküli játékot produkálnak a játékosaink, vagy a menedzserünk kérésének megfelelően játszanak elavultnak titulált, előreívelésekben gazdag 'angol stílus'-nak is nevezett taktikát.Aki látta a Newcastle Utd. ebben a szezonban lejátszott meccseit annak nem újdonság, hogy taktikailag van hova fejlődni a csapatnak, illetve nem is biztosan a csapatnak, hanem inkább Alan Pardew mesternek. Az bebizonyosodott, hogy vagy ennyire elképzelés nélküli játékot produkálnak a játékosaink, vagy a menedzserünk kérésének megfelelően játszanak elavultnak titulált, előreívelésekben gazdag 'angol stílus'-nak is nevezett taktikát.

Tények, hogy Tioté nélkül nincs olyan ember a középső középpályán, aki képes, vagy hajlandó jó, lapos, a csatár lábához irányított passzra. Ha megnézzük az előző fordulót, akkor látjuk, hogy a Anita és Cabaye sem volt erre képes, pedig azért mind a kettőt láttuk már az előbb felsoroltak szerint játszani.

Változtatni kell a taktikán, mert a mutatott játékunk unalmas, és nem eredményre vezető, amit az idényben lejátszott tétmérkőzések eredményei is mutatják.

Kezdetnek nézzük meg, hogy mit játszott a csapat és ez miért jó, vagy miért rossz. Mindenkinek a feladata arra összpontosult, hogy vagy azonnal ívelje fel az egy szem elől álldogáló csatárnak, akit így 2-3 hátvéd is tudott fogni, tehát a labda szerzés esélye is igen csekély volt a csatár számára. A másik taktikai fegyver az, hogy ha megkapta a játékos a labdát, akkor próbálja azonnal kitenni szélre a két szélsőnknek Gutierreznek vagy Hatem Ben Arfának. Ez a két játékos pedig próbáljon valami olyat húzni, amivel megnyerjük a meccset, ha az előre ívelt labdák nem járnak eredménnyel. Nagyon szomorú azt látni, hogy olyan szervező képességgel rendelkező középpályás, mint Jonas Gutierrez arra kényszerül, hogy a vonal mellett kettő védő ellen próbálkozzon egyéni akciók vezetésével, aminek a vége általában az ellene elkövetett szabálytalanság, amit aztán ugyancsak felívelnek haszontalanul. Hatem Ben Arfa szervező képessége egy öt éves gyerek szintjét nem éri el, így akció építést csak úgy tud kezdeményezni, ha rácsavarodik a labdára és bemutat öt-hat cselt és vagy felrúgják, vagy elfárad és alibi passzal legurítja a háta mögött álldogáló társának, aki meg is lepődik azon, hogy labdát kap Hatemtől. Sajnos a francia szélső fejében a passzolás gondolata még akkor sem merül fel mint lehetséges alternatíva, ha már századszor szerelték az ellenfél védői. Persze azért itt is nagy esélye van a felrúgásnak, amiből megint csak egy előre ívelt labda lehet. Ennek ellenére Hatem Ben Arfa a csapat egyik legjobb formában lévő játékosa, és tőle várhatjuk, hogy akár egy személyben a hátán vigye a csapatot, tehát játékát egyáltalán nem lebecsülendő írtam a fenti sorokat, de azért igazak.

A másik nagy kérdés, hogy miért játszatunk két csatárt, ha egy csatáros rendszerben focizunk. Annak semmi értelme és gyakorlati haszna sem volt, hogy Demba Ba visszavont szerepkörben középen labdát kér, majd elkezd támadást építeni és szervezni. Azért nincs értelme, mert középen nem fog értelmes labdát kapni, valamint nem tud támadást építeni és nem tud szervezni. Amiben igazán jó, és amiben Cissé is szinte világklasszis, hogy a büntető területen belülről, vagy annak környékéről úgy eltudják találni a zsugát, hogy védhetetlen lövésnek kelljen hívnunk azt. Az ilyen lövésekre nem egy, nem kettő példa volt az előző szezonban, gondoljunk csak Cissé legelső góljára, vagy a Chelseanek lőtt álomgólra, de ide vehetjük Demba Ba okos hosszúra elgurított, elcsavart góljait is. A két csatárunk fejjátéka sem leírandó és megvetendő, de mint mondtam, hogy ha egyedül kell két-három védővel megbirkózni minden labdáért, akkor igen kis eséllyel nyernek csak párharcokat, és ha nyernek is, akkor nincs kinek passzolni, hiszen egyedül vannak elől.

Ez így eléggé reménytelen és értelmetlen taktika.

Persze azért vegyük figyelembe, hogy milyen előnyei vannak ennek a játékstílusnak. Mivel a játékosaink a saját térfelükről ívelik fel a labdát, így a mezőnyjátékosaink jelentős többsége a saját térfelén tartózkodik, tehát egy esetleges elől elveszített, vagy meg nem szerzett labdát nem tudja az ellenfél zökkenőmentesen megkontrázni. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szélső hátvédek, vagy szélső középpályások mindig keresztbe ívelnek a csatárnak, tehát ha azon az oldalon menne a kontra akció, akkor ott egy felállt jól szervezett védelemmel fog találkozni. Az is igaz, hogy ha van két olyan jó képességű játékosod, mint Jonas Gutierrez, vagy mint Hatem Ben Arfa, akkor érdemes a labdával őket keresni, hiszen náluk eléggé jó helyen van az, valamint egyedül is képesek lehetnek több embert levenni egy-egy támadás során, de ezek általában szélmalomharcok ebben a taktikai hadrendben.

Az is jól látszik, hogy Pardew mester néha a mérkőzések végén a cserék hatására néha beküldi Jonast vagy Ben Arfát középre szervezni, ilyenkor látszik az, hogy ha középen megkapják ezek a játékosok a labdát, akkor abból tényleg kialakulhat valami értelmes is, persze mindezt úgy írom, hogy Tioté hiányában kell érteni, mert azért valljuk be, hogy Tioté nem csak védekezni képes elég magas szinten, de hasznos labdákkal is tudja tömni a csapattársakat, ebben a kategóriában is ő viszi a pálmát a csapatban.

Mit lehetne tenni és miért is lenne az jó nekünk kérdésre mindenkinek van néhány jó válasza, hiszen azért nem rossz emberekből épül fel a Newcastle Utd. kerete.

Sokkal jobb lehetne a játékunk és eredményesebben szerepelhetnénk, ha rájönne Pardew mester, hogy két csatár teljesen felesleges ebben a játékszisztémában, sőt ha megfigyeljük a világ legnagyobb klubjait, akkor láthatjuk, hogy szinte mindegyik egy csatárral játszik, és inkább a lendületes, vagy kombinációs középpályás játékra helyezik a hangsúlyt támadásépítésnél. Mivel Alan Pardew soha nem fogja feladni a védekezőbb felfogású taktikáját, így a csatárok számát kellene csökkenteni a pályán, még akkor is ha két ennyire gólérzékeny csatára is van a keretben.

Azért is jó lenne spórolni a csatárokkal, mert sorozatterhelést fognak kapni a csütörtök-vasárnap mérkőzés szisztémában, és a bő keretet is nézve összesen van 4 csatárunk, abból kettő az, akitől gólt, gólokat is várhatunk, így a rotáció jó megoldás lehet, sőt annak kell lennie.

Tehát az jó, ha egy csatárral állunk fel, többel teljesen felesleges. Az is jó ha a két legkreatívabb emberünket nem szorítanánk a partvonalhoz, ahol igen könnyen le lehet őket védekezni, hiszen csak egy irányba mehetnek, azaz be kell őket tenni a csatár mögé szervező szerepkörbe, így ha szabálytalankodnak ellenük, akkor igen kedvező helyről járhatna szabadrúgás, illetve egymásnak is tudnának passzolni, valamint a csatár is közelebb kerülne hozzájuk nem kellene felívelni, hanem apró passzos kombinációs játékot is lehet játszani, amire képesek is a csapatban lévő támadó felfogású játékosok.

Védekező középpályásokból jól állunk, így Tioté mellett ugyan ebben a szerepkörben kicsit szélebbre tolva lehetne a szélről jövő támadások szűrésében nagyobb szerepet adni a Cabaye és Anita kettősnek. A régi jól bevált négy védős taktikán nem változtatnék, mert az elég stabil és ezekhez van is megfelelő emberünk, ha senki sem sérült.

Ebben a hadrendben, a támadó szekcióban helyet foglalóknak nem kellene annyit védekeznie, így több energiát tudnak a támadásokra fordítani, így eredményesebbek lehetünk támadásban is, valamint a három védekező felfogású középpályás alkalmas arra, hogy megszűrje a középpályát vagy besegítsen a védekezésbe.

A védekezésünkön is kell változtatni az eddig megszokottakhoz képest, hiszen szinte minden tétmeccsen kaptunk gólt, gólokat, míg az előző szezonban az volt a legfőbb erényünk, hogy képesek voltunk kapott gólok nélkül lehozni a mérkőzéseket és itt most nem Krul képességeit, vagy formáját vonnám kétsége, hanem a taktika nyakába varrom ezt is.

Tehát a játékunk minden aspektusában módosításokra van szükség.

Nektek milyen ötletetek lenne a keret összeállításnál, illetve milyen felállásban küldenétek a pályára a Szarkákat? Szerintem abban mindenki egyet fog érteni, hogy ha minden játékosunk egészséges, akkor is csak 13 név merülne fel, mint esélyes kezdő tizenegy.

Neked jelenleg mi lenne az álom taktika és kezdő csapat?

Ruzsinho Da Costa