Pénzügyi Fair Play hatásai - 1. rész

Az UEFA által meghirdetett Pénzügyi Fair Play (Financial Fair Play - FFP) életbelépése a 2013/2014-es szezonra datálódik. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy az életbelépés idején a vizsgált időszak az előző két szezon lesz, tehát az előző és a most elkezdődött szezon lesz az FFP mutató kiszámításának alapja. Az UEFA szabályozása alapján minden szezon elején megvizsgálják az előző három évben elért profitot, vagy veszteséget, kinek hogy alakult a szezonja, és azokat summázva nem lehet több 45 millió eurónál (36 millió fontnál) a veszteség, az előző három évet tekintve (az első évben csak az előző két szezont vizsgálják).Az UEFA által meghirdetett Pénzügyi Fair Play (Financial Fair Play - FFP) életbelépése a 2013/2014-es szezonra datálódik. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy az életbelépés idején a vizsgált időszak az előző két szezon lesz, tehát az előző és a most elkezdődött szezon lesz az FFP mutató kiszámításának alapja. Az UEFA szabályozása alapján minden szezon elején megvizsgálják az előző három évben elért profitot, vagy veszteséget, kinek hogy alakult a szezonja, és azokat summázva nem lehet több 45 millió eurónál (36 millió fontnál) a veszteség, az előző három évet tekintve (az első évben csak az előző két szezont vizsgálják).

Amikor hozzászoknak a csapatok ahhoz, hogy veszteséget kell minimalizálniuk, illetve úgy kell a gazdaságukat működtetni, hogy az minél nyereségesebb legyen, akkor a 2015/2016-os szezontól a szóban forgó 45 millió eurós határ lecsökken 30 millióra (24 millió font), tehát az előző három évet vizsgálva évenként átlagosan 10 milliós veszteséget könyvelhetnek el a klubok, ha nem akarnak különböző UEFA által kiírt büntetéseket, szankciókat kapni.

Az UEFA által kiróható szankciók között vannak olyan lehetőségek, amik nem teszik lehetővé, hogy egy erősen rossz gazdasági mutatóval rendelkező klub elindulhasson nemzetközi kupában, vagy elindulhat ugyan, de nem kapja meg addig az ott szerzett pénzdíjakat, amíg nem normalizálja a gazdaságát. Tehát az egyik legvonzóbb és legjövedelmezőbb teljesítményarányos bevételt veszik el a csapatoktól.

Az érdekesség az egészben az, hogy ez a szóban forgó 45 millió eurós 'elfogadható eltérés' csak azon kluboknál érvényes, ahol a klubot irányító tulajdonos képes több milliós nagyságrendben pénzt belepumpálni a szeretett csapatába. Gondolhatunk itt a Chelsea vagy a Manchester City helyzetére. Ahol a tulajdonosok nem képesek minden évben súlyos milliókkal hozzájárulni a költségvetéshez (ezek a klubok vannak túlnyomó többségben a világban), ott az 'elfogadható eltérés' csupán 5 millió euró (4 millió font) lehet.

Kicsit igazságtalannak tűnik ez a fajta megkülönböztetés, de ha jobban belegondolunk azért ez a kiskapu a milliárdos tulajdonosok esetében lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebb költségvetéssel működő klubok a saját nevelésű játékosaik eladásából jelentős pénzt tudjanak szerezni. Hiszen az utánpótlásba fektetett pénzek ebben a kimutatásban nem szerepelnek, így mindenki fókuszálhat a saját akadémiájának fejlesztésére. Ha valamelyik csapatnak jó ez a rendszere, de az országában kevés a fizetőképes kereslet a meccsek iránt, vagy nincs olyan szurkolói bázisuk, de ha lenne is, nincs megfelelő stadionjuk, hogy a meccsre kilátogató nézők által megvásárolt jegyárak tartósak biztosíthassák a klub jó anyagi helyzetét, akkor el tudják adni a játékosaikat ezeknek a milliárdosok által irányított kluboknak. Ezáltal tudják biztosítani azt, hogy időről időre nagyobb pénzforráshoz jussanak. Azért is lehet jó ez az elmaradott régiókban, mert ha összehasonlítjuk a milliárdosok által irányított klubok költségvetését, és mondjuk a magyar klubok hivatalos budget-jét, akkor nagyon jól láthatjuk, hogy a nagy csapatok szinte 'fillérekért' képesek megvenni a mi játékosainkat, de a magyar csapatnak ezek az összegek akár a több éves költségvetésük fedezésére is elegendőek lehetnek.

Egy kis matek: Félhivatalos információk alapján a magyar első osztályú klubok teljes éves költségvetése átlagosan 500-600 millió forintra tehető, így nem nehéz kiszámolni, hogy ha egy játékost el tudnak adni 1 millió euróért, mondjuk 300 EUR/HUF árfolyamon, akkor az a teljes éves költségvetésük felét fedezné, illetve ennyivel többet költhetnek a saját csapatuk erősítésére. Az elmenő játékost pótolni szeretnék, és ilyenkor a magyar csapatok is olyan piacon fognak költekezni, ahol kisebbek ezek a számok, azaz a magyar másod- /harmadosztályban, vagy rosszabb gazdasági mutatókkal rendelkező országok első osztályaiban.

Nem nehéz rájönni, hogy ez elősegítheti azt, hogy az elmaradottabb régiókban fellendüljön a minőségi játékosok nevelése, valamint ez magával hozza azt, hogy aki alacsonyabb osztályban focizik, azoknak nagyobb lesz a lehetősége első osztályú csapathoz kerülnie, és onnan esetleg tovább.

Abba is gondoljunk bele, hogy a Chelsea és a Manchester City többet költhet és képes nagyobb nevű játékosokat is megvenni, de nyilván a nagyobb nevű játékosok nagyobb nevű klubokban játszanak, amik szeretnék megőrizni a világ elitjében eddig kivívott helyüket, így a jó játékosaiknak magas fizetést biztosítanak. Természetesen ez a magas fizetés a saját keretükhöz mérten magas, de lehet annyira magas az ilyen klubok esetében, hogy mondjuk a Chelsea-nél, vagy a City-nél az átigazolási díjjal, aláírási pénzzel és az új igazolt játékos teljes éves bérével eléri azt az összeget, hogy már nem érdemes rászánni a pénzt a transzferre. Ezért fognak a fejlődő, elmaradott bajnokságokhoz fordulni tehetségek megvásárlása ügyében, és itt is ugye értem azt, hogy tízen éves gyerekeket fognak venni mázsaszámra, hogy aztán kineveljék az akadémián őket és utána, mint saját nevelés játszatják maguknál.

Kettő irány mutatkozik ebből, amiből az egyik az, hogy tényleg olyan számú fiatalt fognak felvásárolni, illetve elcsábítani a kisebb csapatok utánpótlásáról a nagyobb klubok, hogy utána ha ezek elérik azt a kort, hogy nem férnek be az utánpótlásba, akkor szélnek eresztik őket. Ez a játékosnak nyilván rossz érzés, de ha mondjuk visszatérnek a kiinduló klubjukhoz és magukkal viszik a nagy klubnál szerzett tudásukat, akkor azzal fejleszthetik a nevelő egyesület akadémiáját is, valamint olyan játékosok lesznek a kisebb csapatoknál, akik mondjuk megjárták a világ legnagyobb klubjainak ranglétráját, óriási dolgokat tanultak, és ezáltal tehetségesebbek, jobb focisták lettek. Hazatérve pedig emelik a saját bajnokságuk erejét, ami tartós színvonal emelkedést von maga után az elmaradottabb régiókban is. A másik irány az, ha ez a játékos megfelel, akkor nagyobb karriert is befuthat, mint bármikor ezelőtt, hiszen nem biztos, hogy minden évben tudnak hasonló tehetséget szerezni, kinevelni, és sokkal nehezebb lesz sztárt vásárolni is.

Magyar kitérő: Sajnos sokszor hallom, azaz csak hallottam, hogy nagyobb magyar csapatok utánpótlásánál az a trendi, hogy a befolyásosabb apukával, családdal rendelkező gyerek több játéklehetőséget kap, míg a tehetségesebb padozik. Ha tegyük fel Magyarországra is küldenek megfigyelőket a nagy csapatok, akkor még ennél is jobban fogják tolni a saját csemetéiket a gazdagabb családok, és ha ez lesz a magyar módi, akkor a magyar foci marad abban a nagy sárgödörben, amiben most is van, és még ennél is jobban elhúznak mellettünk azok az országok, akiknél ez jól működik.

Tehát vigyázz MLSZ, vigyázz utánpótlás akadémián felelősségteljes pozícióban lévő munkatárs, mert a magyar foci a TE kezedben van!!!

Ugye térjünk vissza ahhoz, hogy a nagy kluboknak nem lesz kifizetődő megvásárolni a nagyobb nevű és nagyobb tehetséggel rendelkező játékosokat, ami visszahozhatja azokat a régi szép időket, amikor egy fiatal kisgyerek saját klubjában játszó példaképe nem megy el másik országba, hanem otthon marad, és a fiatal játékos felnőve együtt focizhat majd a példaképével. Ez olyan hatást gyakorolhat rá, hogy később ő is ott maradjon és ő is kineveljen, illetve tapasztalattal lásson el egy feltörekvő fiatal játékost.

De ez nem csak a játékosoknak lesz jó, hanem a szurkolóknak is. Hiszen minden magyar klubnak megvannak azok a játékosaik, akik régóta játszanak a klubnál, és ha hiszik a kedves klubvezetők, ha nem, a nézők ezeket az embereket szeretik a legjobban, ezért érdemes lenne megbecsülni őket. Sokkal több ember kiment azokra a Fradi meccsekre, amikor még olyan játékosok játszottak ott, mint Lipcsei, Dragóner, Szűcs Lajos vagy akár Gera Zoltán (akik nem feltétlenül saját nevelések, de a klubhoz elég szorosan tartoznak, és nevük hosszú-hosszú ideig egyet jelentett a Fradival, vagy a Debrecennél Dombi, Bernáth, Sándor Tamás, Bódi Ádám), mint most, amikor bajnokságról, bajnokságra 10-20 ember jön és megy. Hogyan lehetne azonosulni úgy egy fociklubbal, hogy ha azt sem tudjuk, hogy kik jöttek és honnan, de legfőképp azt nem tudjuk, hogy egyáltalán minek, hiszen az utánpótlásunkban van ugyan ilyen, sőt még jobb játékos is, akikkel könnyebben azonosulnak a szurkolók, és tényleg példaképek válhatnának belőlük. Ennek a magyar focinak most erre van a legnagyobb szükség... példaképekre!!!

Tehát visszatérve az eredeti vonalhoz az UEFA FFP-je ilyen módon is befolyásolhatja a nemzetek csapatait, bajnokságait és foci szerető embereit, ami nem egy rossz dolog. Persze ehhez az is kell, hogy mindenki a maximumot tegye bele és mindenki lelkiismeretesen végezze a dolgát.

Ruzsinho Da Costa