Legnagyobb érdeklődés az Oregon LSU elleni fellépését előzte meg. A várt izgalmak azonban részben elmaradtak. A második negyedtől eltekintve az LSU védelme képes volt kordában tartani az Oregon dinamikus és villámgyors támadójátékát. Chip Kelly csapatának bajait csak tetézte négy eladott labda, és az ezekből kapott húsz pont. Az LSU ismét bizonyította, hogy kemény védelmével és precíz special team-munkával egy erős futójátékra támaszkodva bárki ellen képesek hatásosan felvenni a küzdelmet és végül 40–27-re nyert.

Előzetesen a másik országos figyelmet érdemlő rangadót Atlantában tartották, ahova a Boise State utazott, hogy még több tiszteletet követeljen magának azoktól, akik az elmúlt időszak remek eredményeit egy kézlegyintés kíséretében elintézték azzal, hogy csak egy kiscsapat, amelyik a gyenge menetrend miatt tűnik ki az átlagból, és erős főcsoport minőségi csapata ellen nem tudja felvenni a kesztyűt. Ahogy a Kellen Moore irányító vezette támadósoruk eljátszadozott a gyors tempótól levegő után kapkodó Georgia Bulldogs védőivel, az ellen még a szkeptikusoknak sem lehetett kifogása.

Kékszínű pályájuktól távol a nagy ijedtség után (80 yardos touchdown futással rögtön hátrányba kerültek), amint megnyugodtak az első negyed végén, többé már nem engedték ki az irányítást a kezükből. Védőfalukkal állandó nyomás alatt tartották Aaron Murray tehetséges irányítót, és az utolsó játékrész végjátékát kényelmes huszonegy pontos előnyből kezdhették. A győzelmük sosem forgott veszélyben.

A hét mérkőzése: Baylor–TCU 50–48

2006-ban elevenítette fel a két egyetem 1899 óta tartó rivalizálását, aminek más-más főcsoportba való költözésük vetett véget a kilencvenes évek közepén. Idén az évadnyitó találkozón százhetedik alkalommal találkoztak egymással, ezúttal Wacóban a Baylor hazai pályáján. Előző évben a TCU veretlenül lett Rose Bowl-bajnok és bár elveszítették kezdő irányítójukat (Andy Dalton ma már az NFL-ben a Bengals játékosa) és átalakult a védelem, így is favoritnak számítottak. A Baylor elsősorban támadójátékáról híres, mely harmadik Robert Griffin irányító játékán alapul. Ha nincs a hazai csapat special team coverage alakulatának összeomlása, akkor már félidőre eldőlhetett volna a „Szent háború”, hiszen a TCU Casey Pachall irányító vezetésével rendre a kedvező mezőnypozíciónak köszönhetően tudott pontokat szerezni. Griffinék az első két negyedben öt touchdownnal jelentkeztek.

Külön ki kell emelni az elkapó Kendall Wrightot, aki két TD elkapása mellett az este első TD átadását is jegyezte, amikor egy trükkös játék révén 40 yardos passzal találta meg elkapótársát. A harmadik negyedben már huszonnégy pontra nőtt a különbség a két csapat között. Azonban itt a Baylor elkövette azt a hibát, hogy a biztos előny birtokában a labdaeladás veszélye miatt már nem akartak passzolni, és inkább a futásokra koncentráltak, hogy pörögjön az óra. A vendég védelem azonban ilyen kiszámítható játékot csírájában képes volt elfojtani, és huszonöt zsinórban szerzett ponttal megfordították a találkozót, miközben két kétpontos kísérletet is értékesítettek touchdownok után. A hazai csapatnak négy és fél perce maradt, hogy megnyerje a találkozót. A támadás hamar elérkezett kritikus pontjához. Harmadik és 10 a saját 20 yardos vonalnál. Ismét Kendall Wright lépett elő passzoló játékosnak. Átadását a pálya közepén Griffin, az irányító kapta el 15 yardért. Ezzel a lendülettel sikerült mezőnygól távolságig menetelniük. Aaron Jones rúgójuk 37 yardról már nem hibázott. A Bears óriási diadalt aratott a Horned Frogs felett! 2004 óta először nyertek rangsorolt csapat ellen. A mérkőzés megajándékozott minket a hét egyik legaranyosabb játékvezetői aranyköpésével is, amikor lesre ugrott a Baylor támadófala: „false start”, a center kivételével mindenki.

További összefoglalókat ide kattintva olvashat a Bowl.hu-n!

Az NCAA második fordulója előtt ezúttal is tíz olyan mérkőzést emelünk ki, amelyeknek megtekintése ajánlott a college futball elkötelezett hívei és az egyetemi focival csak most ismerkedő olvasóink számára.

A Michigan és a Notre Dame a college futball fellegvárai voltak a múltban. Ez a két futballprogram szerepel a listák első két helyén legtöbb győzelmet tekintve az első osztály történetében. Először 1887-ben találkoztak, így ez a mérkőzés tekinthető az FBS legnagyobb múltra visszatekintő rivalizálásának. Az rontja csupán kicsit a képet, hogy nem találkoztak azóta minden esztendőben, összesen 38 találkozóra került sor a két egyetem között, és ezeken a Michigan rendelkezik jobb mutatóval (22 győzelem, 15 vereség, 1 döntetlen). A párharc azonban elég régóta megszakítás nélkül zajlik, 2002 óta minden évben találkoztak a felek, tavaly a Wolverines nyert 28–24-re South Bendben. Az első héten mindkét csapat szembenézett a szeszélyes időjárással. Az Irish mérkőzését a South Florida ellen vihar miatti szünetek tarkították, a Michigan pedig végig sem játszotta Western Michigan elleni összecsapását.

A Michigan az idénynek új edzővel vágott neki. Brady Hoke vezetése alatt jelentős változások voltak a sémát tekintve mindkét oldalon. A támadóknál a spreadet egy tradicionálisabb támadójáték váltotta fel, a védelemben pedig a 3–3–5 helyét a 4–3 vette át. A támadóoldali sémaváltás ellenére a csapat továbbra is számít a Denard Robinson-showra. Robinson az elmúlt évben majdnem akkora fejlődést mutatott be, mint Cam Newton, és a játékuk is meglehetősen hasonló volt. Denard 2500 passzolt, és 1700 futott yard fölött zárt a szezonban, ami mutatja, hogy a csapat mennyire épített atletikus képességeire. Azonban vigyáznia kell a QB-nek, mert tavaly a szezon második felében már jelentősebb időt a pálya szélén kellett töltenie futásait követően felmerülő sérülések miatt. Robinson vezetésével közel 490 támadóyardot produkált a Wolverines tavaly mérkőzésenként, és a támadósorban nincs komoly visszaesés játékosállományt tekintve 2011-re sem. Továbbra is rendelkezésre áll Roy Roundtree és Junior Hemingway a WR-eknél, a blokkolásban és elkapásban is hasznos TE-re, Kevin Kogerre is lehet számítani, és a fal sem gyengült sokat. Nagyobb kérdés a védelem, amely korábban átjáróház volt, és a kezdeti jelek azt mutatják, hogy egyelőre a nagy előrelépés még várat magára, új koordinátor és új séma ide vagy oda. A Notre Dame támadósora csalódást okozott a South Florida ellenében. A futójátékos, Cierre Wood teljesített meglepetésre a legjobban a mérkőzés elején, miközben a passzjáték jelentősen elmaradt a várakozásoktól. Akkor keltek csak életre, amikor Brian Kelly főedző lecserélte kezdő QB-jét, Dayne Cristet és Tommy Rees kapta meg a lehetőséget irányító poszton. A váltás annyira jóra sikeredett, hogy Kelly a mérkőzés után bejelentette, hogy a Michigan ellen már Rees vezetésével lép pályára a támadósor. Michael Floyd, az Irish klasszis WR-e ezúttal is megállíthatatlan volt, 152 elkapott yardja mellett 2 TD elkapást jegyzett. Hiába fogta meg az Irish meglehetősen jól a Bulls futójátékát, a sok elkövetett hiba megbosszulta magát a USF ellen. Nagyon fontos a hibák számának csökkentése a Notre Dame-nél, ha a labdavesztések számát sikerül visszafogniuk, a Michigan elleni mérkőzésük egy remek offenzív csata lehet.

Nagy izgalommal várt mérkőzés ez a Utah egyetem szimpatizánsai körében, hiszen a csapat első Pac-12 konferencián belüli mérkőzésére kerül sor a college foci egyik legnevesebb együttese, a USC ellenében. A két csapat jelentősen beleszólhat a Pac-12 South koronájáért szóló harcba az idei évben az Arizona State és az Arizona mellett, ezért is lesz nagy ennek a mérkőzésnek a jelentősége. Mindkét csapat kisebb csalódást okozott az első játékhéten. A USC remek első félidei játék után annyira visszakapcsolt, hogy majdnem sikerült elveszteni a mérkőzésüket a Minnesota ellen. Pedig nagyon jól játszottak az első játékrészben, és itt elsősorban Matt Barkley irányítót és kedvenc célpontját, Robert Woodsot érdemes kiemelni. Megállíthatatlan kettősnek tűntek a Gophers ellenében. Meglepetést okozott az, hogy a futójátékban DJ Morgan kapta az első RB feladatokat és mellette Curtis McNeal kapott jelentősebb lehetőséget. Dillon Baxter teljes elfelejtése kérdéseket vetett fel. Erre a hétre őt is jobban bevonhatják a játékba, és visszatérhet az offseason jelentős részét eltiltás miatt mulasztó Marc Tyler is. Talán ennek hatására produktívabb lesz a futás a Utes ellen. A védelem erőssége a fal, ahova az LB-sorból átkerült Devon Kennard, igaz, bármikor visszatérhet, hiszen alig van bizonyított LB a rosteren. A secondaryben TJ McDonald sztárnak számít, azonban a tavalyi botrányos teljesítmény után az egységnek nagy javulást kell mutatnia. A Utes esetében a legtöbb figyelmet a csapat irányítója, Jordan Wynn érdemli. A QB első két szezonjában nagyon jól teljesített, azonban az offseasonben átesett egy vállműtéten, ami nehezítette felkészülését a szezonra. Norm Chow új támadósémáját nem igazán volt még ideje teljes egészében elsajátítani. A Utes esetében az első hét John White berobbanásáról szólt. A junior college-ból érkező játékos megállíthatatlanul játszott a Montana State ellen. A USC védelme, elsősorban védőfala azonban keményebb falat lesz mindkettejüknek. Még akkor is igaz ez, ha a Utes erőssége a támadófal, ahol két igazán jó OT áll rendelkezésükre, John Cullen és Tony Bergstrom személyében. Cullen esetében azonban felmerülhet a mérkőzés mulasztása, az első héten sem tudta végül vállalni a játékot. A 4–3-at játszó Utes védelem idén is remek lehet a futás ellen, a fal és az LB sor tele van jobbnál jobb nevekkel. A kérdés a secondary, ahol mind a négy kezdő távozott, és egyelőre az új kezdők nem voltak megfelelően tesztelve tétmérkőzésen.

Ismét egy nagy mérkőzés egy Big Ten és egy SEC csapat között, amelyen ezúttal is az SEC képviselője, az Alabama a favorit. A Penn State a szezont az Indiana State ellen kezdte, és ahogy várható volt, könnyedén legyőzték másodosztályú ellenfelüket. Jó jel volt a mérkőzésen a futójáték dominanciája, hiszen egyrészt a falat tavaly ilyen téren nagyon sok kritika érte, másrészt Evan Royster már nem áll rendelkezésre. Silas Redd remekül helyettesítette Roystert. Ilyen szintű teljesítményt nem várhatunk majd az egységtől a Bama ellen, amely a Kent State ellen bizonyította, hogy nem hiába várnak a védelmüktől sokat idén. Nem lesz könnyű helyzetben a PSU QB duója, Robert Bolden és Matt McGloin sem. A Bamánál az irányító poszt kezd letisztulni, miután az első mérkőzésen AJ McCarron jobban teljesített, mint Phillip Sims, igaz, ketten együtt négy interceptiont dobtak. A futójátéktól és a fal blokkolómunkájától fejlődésre van szükség, ugyan elért 3 TD-t az offense sztárja, Trent Richardson, de 2.8 yardos átlaggal futott csak. A Penn State védelme nem kimagasló, az elmúlt pár évben megszokottak mögött marad. Érdekes lesz látni, hogy mit kezdenek elől az Alabama futóival. Kissé kérdéses a falban a mélység, de legalább az LB sor megfelelően szilárdnak tűnik. Idén a CB, D’Anton Lynn vezette secondary lehet a legjobb egység a PSU-nál.

A további érdekes mérkőzések beharangozóját pedig ide kattintva érhetik el!