Tradicionális hálaadás napi meccs várt az NFL-rajongókra magyar idő szerint csütörtök este, a Detroit Lions–Green Bay Packers párosítást ráadásul több érdekesség is pikánssá tette. Egyrészről a Lionsnak az előző szezonban sikerült elkapni a Packerst, miután Aaron Rodgers agyrázkódást szenvedett az összecsapás közben, másrészről 1962 óta ez volt az első alkalom, hogy az aktuális címvédő 10–0-val érkezett a hálaadáshoz – és épp akkor is a Green Bay volt a regnáló bajnok, a Detroit pedig az ellenfél...

A csütörtöki összecsapáson ennek ellenére még mindig a Green Bay tűnt esélyesebbnek, igaz, a Lions az első negyedben igyekezett rácáfolni az előzetes latolgatásokra, sőt talán kimondható, hogy ekkor inkább a hazaiak akarata érvényesült. A Green Baynél mindössze 3:33 percet volt a labda, és ugyan a Detroit nem tudott pontot szerezni, de dominánsabbnak tűnt.

A második negyed hajrájában aztán változott a helyzet, és ettől gyökeres fordulatot vett a mérkőzés. Matthew Stafford passzába a hatalmas deffensive end, Ryan Pickett kapott bele, a leggyorsabban pedig Clay Matthews reagált. Az interception és az azt követő 12 yardos Lions-büntetés következtében kínálkozó „ziccert” pedig pillanatok alatt kihasználta a Detroit: Greg Jennigs húzta be Rodgers touchdown-passzát.

Szünet előtt a Lions még megpróbálkozott egy 47 yardos mezőnygóllal, de a rúgó Jason Hanson nem járt sikerrel, így 0–7-tel vonultak pihenőre a felek, a harmadik negyedben pedig valósággal elgázolták ellenfelüket a „sajtfejűek”.

John Kuhn futott TD-je után 14–0-ra nőtt a vendégek előnye, majd a következő drive-nál Stafford ismét eladta a labdát – némi képzavarral élve, Robert Francois zsebelhette be a hátbaveregetéseket –, ami rögvest megpecsételte a Detroit sorsát: Rodgers remek labdát adott a pálya közepéről fantasztikusan induló induló James Jonesnak, aminek 65 yardos TD és 0–21 lett a vége.

Stafford teljesen elbizonytalanodott, aminek egy perc játékidőn belül újabb interception lett a vége, Mason Crosby 35 yardos mezőnygólja pedig már-már kegyelemdöfésként hatott. 0–24

A záró negyedben a Detroit összekapta magát, és becsületből összehozott 15 pontot – előbb Keiland Williams futott haza 16 yardról, majd az utolsó pillanatokban még Stafford is kiosztott egy TD-passzt Calvin Johnsonnak –, de a Green Bay kontroll alatt tartotta a mérkőzést. A Packers 27–15-re nyert, és újabb lépést tett a célul kitűzött, 2007-es New England-i alapmintán nyugvó patyolattiszta alapszakaszmérleg felé.

A 22.15-KOR KEZDŐDŐ MÉRKŐZÉSEN

A hazaiak irányítója, Tony Romo borzalmasan kezdte a mérkőzést, a Dallas első két támadása az ő interceptionjével végződött, előbb Vontae Davis csípte el labdáját, majd Sean Smith, utóbbi ráadásul a hazai 26 yardoson, így máris mezőnygóltávolságból indult a Miami, és bár a 8 yardoson megakadt, Shayne Graham 26-ról könnyedén lőtt a kapufák közé (0–3).

A védelmek játszották mind a két oldalon a főszerepet, nem véletlen, hogy a mérkőzés első touchdownja is inkább köszönhető a Cowboys védelmének, Matt Moore labdavesztése után DeMarcus Ware a Miami ötyardosán feküdt a labdára, amely után Romo Laurent Robinsonhoz játszva hatpontost ért el (a sikeres extrapont után 10–3).

Még hátra volt a félidőből közel egy perc, ez pedig pont elég volt a vendégeknek egy ígéretes ellentámadásra, azonban hiába jutottak egy szabálytalanságnak is köszönhetően a Dallas 13 yardosáig, idő és hatékonyság hiánya miatt ismét csak mezőnygólkísérlet következett, Graham 28-ról pedig nem hibázott (10–6).

Csak úgy, mint a folytatás első játéka végén 27 yardról (10–9), majd a harmadik negyed közepén Moore előbb Brian Hartline-t indította 41 yardos passzal, majd Brandon Marshallhoz játszott (35 yardért), ez utóbbiból pedig a Miami visszavette a vezetést (10–16).

Sokáig mondjuk nem örülhettek a vendégek, az ellentámadásból Romo 18 yardos TD-passzt adott Robinsonnak, így a negyedik negyed elején 17–16-ra módosult az állás, majd Graham 23 yardos mezőnygóljával 17–19-re.

Hátra volt még ugyanakkor hét perc, és a két gyors punt után is közel három perc állt a hazaiak rendelkezésére, hogy megfordítsák, és megnyerjék a találkozót.

Jól is indult az akció, hiszen Dez Bryant 20 yardon keresztül saját 36-osáig hordta vissza a labdát, majd Romo az addig kicsit háttérbe szoruló Jason Wittennek adott előbb egy 23, majd egy 6 yardos passzt, így a Miami 35-éhez értek a hazaiak.

A főleg az idő lepörgetésére igyekvő texasiak DeMarco Murray futásaival a 8 yardosig jutottak, majd egy letérdelés után Bailey az utolsó másodpercben 28 yardról a győzelemért rúghatott – tette ezt hibátlanul, így a Cowboys 20–19-re nyert, sikerével pedig 7–4-re módosította mérlegét.

A 2.30-KOR KEZDŐDŐ MÉRKŐZÉSEN

A liga történetében először John (Ravens) és Jim (49ers) Harbaugh révén egy testvérpár két tagja vezetőedzőként csapott össze egymással, az amerikai sajtó gyorsan el is nevezte a találkozót találóan HarBowlnak.

A mérkőzés a hazaiak kezdték, nem is akárhogyan, hiszen Anquan Boldin 22 és 16 yardos elkapásával gyorsan az ellenfél térfelének mélyére jutottak, és bár a touchdown végül nem jött össze, Billy Cundiff 39 yardos mezőnygóljával megszerezték a vezetést (3–0).

Két gyors punt után Vernon Davis nagy játékával, valamint Frank Gore futásaival és Tedd Ginn Jr. trükkös játékával haladt előre a 49ers és végül David Akers 45-ről egyenlített (3–3).

A túl oldalon Boldin ezúttal egy 18 yardos elkapással válaszolt, de most is puntra kényszerült a Ravens, mely után Ginn szerzett 75 yardos elkapott TD-t, de egy szabálytalanság miatt annullálták, így ismét puntok következtek.

Valamivel több mint három perccel a nagyszünet előtt Joe Flacco hosszú passzát hiába kapta le Tarell Brown, a Torrey Smith elleni szabálytalansága után a 49ers 15-öséről támadhatott a Baltimore, Ray Rice révén azonban hiába értek el már az 1-esig is, a vendégek védelme ismét csak mezőnygólon tartotta a Hollókat (6–3).

Az ígéretes ellentámadás végén gyakorlatilag FG-távba érve interceptiont dobott Alex Smith a félidő utolsó másodperceiben, így hárompontos hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok.

A fordulás után Michael Crabtree 3. és 17-nél egy 18 yardos játékkal tartotta életben a támadást, a hazai 25-ösről azonban Terrell Suggs sackjével (amely már a hatodik Ravens-sack volt ekkor!) rendkívül nehéz helyzetbe jutott a 49ers, végül Akers 52-ről is bevágta (6–6).

A San Francisco 7 és fél perces drive-jára a Baltimore egy négy másodperccel hosszabbal felelt, mely során Flacco 12 passzkísérletéből 8 embert talált (57 yard), és végül Dennis Pitta 8 yardos elkapása után a negyedik negyed negyedik másodpercében megszületett a mérkőzés első (és mint később kiderült, egyetlen) touchdownja (13–6).

Két rövidre zárt támadás után saját 11-eséről jöhetett 9 perccel a vége előtt a 49ers, de előbb csak centiken múlott, hogy Smith átadását ne Ed Reed kaparintsa meg, majd Suggs verte ki a labdát az irányító kezéből (fumble). Az ellentámadás végén ráadásul Cundiff újabb 39 yardos mezőnygóljával alig több mint három perccel a zárást megelőzően 10 pontra nőtt a különbség, gyakorlatilag eldöntve a találkozó kimenetelét (16–6).

Az utolsó támadás során Suggs 3., a Ravens 9. sackjét is elszenvedte Smith, újabb pontokat pedig már nem tudott szerezni a San Francisco, így a Baltimore Ravens nyerte meg a HarBowlt.

A 49ers így vigasztalódhat a parádés futás elleni védelmi statisztikáival, 37 mérkőzés óta nem teljesített ellenük egy futó sem 100 futott yard felett és a szezonban még mindig nem kapott talajon hatpontost.