Valószínűleg a szezon kezdete előtt az ESPN szakemberei úgy próbálták összeállítani a hétfő (karácsony miatt esetünkben szombat) esti rangadók idényvégi párosításait, hogy végig kiélezett, fej-fej mellett és leginkább rájátszásért küzdő csapatokat tűzhessenek képernyőre. Már a múlt heti Titans–Jets találkozónál érezni lehetett, hogy ez nem igazán sikerült, de az e heti végképp kapufa. A két csapat közötti különbség jelen pillanatban nem is lehetne nagyobb, hiszen míg a Lions háza táján már jó ideje csak Calvin Johnson rekordja (még 182 kell neki a legendás Jerry Rice 1995-ös 1848 yardjához) a hátralévő meccsek egyedüli tétje, addig a Falcons ennél jobban nem is juthatna már be a rájátszásba. Egy esetleges győzelemmel a Sólymok a hazai pálya előnyét is maguknak tudhatnák januárban, szóval bizonyos aspektusból mégis van némi pikantériája a főműsoridős mérkőzésnek.

A két csapat hangolása hasonlóan az eddigi évükhöz, teljesen máshogy alakult: a Detroit pocsék játékkal rukkolt elő Arizonában, aminek eredményeképpen sikeresen megszakították a Cardinals kilencmeccses nyeretlenségi sorozatát, elsősorban Matthew Stafford csapnivaló teljesítménye miatt. Az Atlantának viszont minden klappolt hazai pályán a bajnok New York Giants ellen, Ryanék 34–0-ra ütötték ki Manningéket. Ha ebben a formában futnának ki a játékosok a Ford Field gyepszőnyegére, akkor a detroiti publikum nagyon rossz szájízzel hagyná el a találkozó után a nézőteret, azonban nem szabad elfeledni, hogy az NFL-ben sosincs két ugyanolyan hét. Ez a 2012-es idényre hatványozottan igaz, a kiemelt időpont pedig külön motivációt nyújt általában a csapatoknak.

A tavalyi összecsapásuk után Ndamukong Suh azt nyilatkozta, hogy az atlantai támadók piszkos módszerekkel játszanak, és egyáltalán nem élvezte ellenük a játékot. Idén egy kicsit visszafogottabban azt mondta, hogy egy erős csapat ellen mindig kihívás pályára lépni és tapasztalatszerzés céljából sem haszontalan dolog. Az biztos, hogy a botrányhős DT-nek nem lesz könnyű dolga a fal közepén a Falcons támadófalával, mivel az egység egy-két felednivaló teljesítménytől eltekintve remekül védi meg Matt Ryan irányítót. Az 5. profi évét teljesítő játékos egyenes úton halad élete első 4500 passzolt yardos idénye felé, a valamelyest feljavuló, de a legjobbaktól azért még messze levő detroiti másodvonal – aminek az egykori Falcons-corner, Chris Houston a vezére – ellen át is lépheti ezt a határvonalat.

A Giants ellen mutatott játékkal ez nem lehet probléma, már pedig alapjáraton az atlantai támadóknak tudniuk kell konzisztensen hozniuk azt a színvonalat, főleg a rájátszás rohamos közeledtével. A Sólymok futójátékának hanyatlása miatt rá is lesznek kényszerítve a levegőben való haladásra, hiszen 2011-ben hiába futott Michael Turner több mint 100 yardot ez ellen a védelem ellen, a veterán játékos példátlan módon szenved a pályán, ráadásul a Suh és Stephen Tulloch fémjelezte Oroszlán-védelem sem éppen a legkellemesebb matchup a legtöbb futójátékos számára.

Talán még Jim Schwartz se gondolta volna 1 héttel ezelőtt, hogy az Arizona irányító gondjait pont Stafford fogja megoldani, aki ugyan több TD-passzt is adott, csak nem a csapatának előnyös irányba. Ha a Cardinals védői képesek voltak szétszedni Stafford játékát, akkor az Atlanta hátsó alakulata is képes lehet rá. Az az atlantai védelem, amelyik Eli Manninget nevetve szedte le a pályáról. Persze nincsenek illúzióim, biztos vagyok benne, hogy a héten rendbe rakták az északi játékosokat fejben, és nem azt a támadósort fogjuk hajnalban látni, mint akiket Arizonába küldtek.

Calvin Johnsontól nagy meccsre lehet számítani, az atlantai védelemben egyetlen olyan védő sincsen, aki méretekben fel tudná vele venni a versenyt, nem lenne meglepő, ha 20 körüli labdával keresné őt az egykori 1/1-es irányító. A Sólymok védelme olyan, hogy lehet ellenük futni, gyakorlatilag még Michael Turner is képes lenne ellenük teljesen simán egy 100 yardos meccsre, és ezzel szerintem mindent elmondtam a futás elleni védelmi képességeikről. Ha Mikel Leshoure játékra alkalmas lesz, nem lennék meglepve, ha most játszaná karrierje első igazán kiemelkedő mérkőzését. De ha nem ő, akkor Joique Bell fogja a handoffok jelentős részét kapni.

Két lehetőséget tudok elképzelni az MNF játékképével kapcsolatban: vagy nagyon nagy különbséget a két gárda között a vendégek javára, vagy egy rendkívül szoros csatát, láttuk idén már számtalanszor, hogy a Falcons képes szenvedni a papíron náluk sokkal gyengébb csapatok ellen. Egy biztos: hajnalban választ kapunk erre a kérdésre.