Tegye fel a kezét, aki Turnover Tony és a szenvedős Dallas-meccsek után ki merte jelenteni, hogy ez a Cowboys két fordulóval az alapszakasz vége előtt ugyan holtversenyben, de vezetni fogja a nemzeti főcsoport keleti divízióját! A texasiakkal hatalmasat fordult a világ az idény alatt, Turnover Tonyt felváltotta Touchdown Tony, és gyönyörűen a saját kezükbe helyezték a sorsukat. Egyszerű a képlet: ha megnyerik utolsó két meccsüket, akkor a rájátszásba jutnak.

Ha megbotlanak a Saints ellen, természetesen akkor sem lenne veszve még semmi, csak akkor már több tényezőnek kéne kedvezően alakulnia, erre meg egy ilyen bolond szezonban nem szabad hagyatkozni. Jerry Jones egyenesen azt találta mondani, hogy nagyon tetszik neki az a momentum, amit megragadott szeretett csapata, és nem volt rest párhuzamot vonni a New York Giantsszel sem. Konkrétan a Super Bowl-győztes éveikre célzott, hiszen mindkét Lombari-trófeát nyerő csapat az alapszakasz vége felé lendült verhetetlen formába.

Nagyon érdekes az, hogy a Dallas úgy nyert zsinórban három meccset, hogy minden alkalommal hátrányból indult neki a negyedik negyednek. Aligha volt várható az elmúlt évek Cowboys csapatait ismerve, hogy pont Tony Romo és DeMarco Murray fogja abba a pozícióba repíteni a „tehenészeket”, amiben jelenleg is tartózkodnak. Romóék ezúttal az NFL statisztikailag leggyengébb védelmével néznek majd farkasszemet, amely az előző héten lenullázta ugyan a Tampa Bayt, de a texasiak sokkal nagyobb falatot fognak jelenteni. Leginkább Jason Wittentől kell Curtis Loftonéknak tartaniuk, mivel a klasszis tight end az idén minden eddiginél többet van használva. Tökéletesen mutatja ezt, hogy hat elkapásra van Tony Gonzalez 2004-es elkapásrekordjától. Dez Bryant is jelezte a Steelers ellen, hogy az elromlott ujja megjavult, így tehát Romónak igazi mélységi célpontja is lesz, ami a Saints ellen igen jól jöhet.

Drew Breeséket sem kell azért félteni természetesen. Brees az előző héten különösebb gond nélkül dobott 307 yardot a tampai védelemnek. Ma este egy olyan defense fog vele szemben állni, amelynél az a Brandon Carr is játszani fog, aki már két egymás utáni mérkőzésen is picket fogott, ráadásul Morris Claiborne is visszatér a dallasi védelembe, ami annyira nem jó hír a Saints támadóinak. Kifejezetten szórakoztató lesz a két kiváló corner párharca Marques Colstonnal és Jimmy Grahammel, aki Wittenhez hasonlóan főszerephez juthat. Az Austinból származó Breesnek egyébként zseniálisan jól megy a Dallas ellen, korábbi dallasi fellépései alkalmával 6 TD mellett csak egyszer adta el a labdát.

Két hasonló tudású és felépítésű csapat fog tehát találkozni egymással.

Az AFC északi csoportjában most vasárnap kezdődik a rájátszás. Technikailag természetesen még az alapszakasz tart, de aki ezen a mérkőzésen bukik, az gyakorlatilag kiszáll a versenyfutásból. Az elmúlt heti, Dallas elleni Steelers-vereségnek köszönhetően a Cincinnatinek egy meccs fórja van a nagy riválissal szemben (azaz a vendégeknek a valószínűtlen döntetlen is elég lehet), de ha most nyer a Pittsburgh, az egymás elleni eredmény alapján előnyben lesz a Bengalsszal szemben.

Óriási csatára van tehát kilátás, sérülések persze bonyolítják a képet – főleg a hazai oldalon, de hibázni itt már nem lehet. Ellentétes pályán futnak a csapatok, a Steelers az utóbbi négy meccséből hármat elveszített, míg a Bengals az utolsó hat meccséből ötöt megnyert. De sem ebből, sem a hetedik heti, relatíve sima Pittsburgh-sikerből sem lehet következtetést levonni az előttünk álló összecsapásra. Ami hazai oldalon érzékeny veszteség, hogy a legjobb cornerback, Ike Taylor továbbra is harcképtelen, és a várhatóan kezdő Cortez Allen és Keenan Lewis sem teljesen egészséges. Ez legalábbis nem jó előjel akkor, amikor AJ Greennel kell farkasszemet nézni, jóllehet a Cincinnati passzjátéka sem volt éppen világverő az elmúlt fordulóban.

Andy Dalton sok nagy játékot mulaszt el, nem igazán találja a ritmust, és ne legyen kétségünk, a Steelers-védelem vezére, Dick LeBeau tenni fog róla, hogy ne most lendüljön bele. Érdekes lesz, hogy milyen megoldást választ majd a legendás koordinátor, a sérült hátsó alakzatot támogatva, több embert küld az érvényes elkapókra, vagy inkább folyamatos nyomás alatt tartja változatos blitz csomagjaival a fiatal irányítót. Dalton játéka nagyon pontatlanná válik, ha siettetik, és ha a támadófal sem úgy játszik, ahogy valójában tud, hanem az Eagles elleni formáját mutatja, akkor hosszú mérkőzés elé néz a tigriscsíkos alakulat.

A legvalószínűbb, hogy hatalmas védelmi és pozíciós küzdelmet láthatunk majd, és ez ma már nem feltétlenül az a terület, ahol a Steelersnek előnye van. A Bengalsé az egyik legjobb védelem az elmúlt hónapokban, november kezdete óta 75 pontot engedett, míg a Pittsburgh 127-et ugyanezen időszak alatt. A vendégek természetesen a sokat dicsért védelmi frontban bízhatnak, mert az ugyan egyre jobban játszó, de sérülésekkel tizedelt Steelers-támadófal kedvező ellenfélnek tűnik.

Ugyanakkor Roethlisberger nagy meneküléseire és az ebből épülő még nagyobb passzjátékokra nagyon vigyáznia kell Maualugaéknak. Mélységben, gyorsaságban bőven verhető a secondary, sebességben pedig nem szenvednek hiányt a „kohászok”, bár azért a labdát is el kell még kapni, ha odaér. A tendencia rövid és középtávon is egy feljövő Bengalst és egy (meghatározó embereiben) korosodó Steelerst mutat. Ez azonban egy tipikusan olyan mérkőzés, amelyen nem érdemes a Pittsburgh Steelers ellen fogadni. Játékosai nagyon tudják, hogy kell fogcsikorgatva behúzni a létfontosságú győzelmet. Az Andy Dalton-éra legnagyobb mérkőzése lehet ez, még nem nyert a másodéves irányító a csoport nagyágyúi ellen, lényegében a mestervizsgája következik. Aki szereti a klasszikus, csontzenén alapuló futballt, biztosan nem fog csalódni, ha ezt a mérkőzést választja, de valószínűleg más sem.

Ritka az olyan összecsapás a 16. játékhéten, amelyen mindkét csapat számára maradt tét, jelen esetben azonban egy ilyen mérkőzéssel állunk szemben. A Texans „csak" a hazai pálya előnyéért küzd az AFC-ben, a Vikings azonban még az életéért, vagyis az NFC egyik wild card helyének megkaparintásáért.

A legtöbbet ezért szokás szerint Adrian Peterson teheti, aki térdsérüléséből felépülve parádés szezont fut, és gyakorlatilag egyszemélyes offense-ként repíti csapatát a rájátszás felé. Ezen a hétvégén azonban több okból sem lesz egyszerű dolga, hiszen egyfelől a Texans védelme kiemelkedő teljesítményre képes, másfelől Christian Ponder sem az az irányító, aki konzisztens passzjátékával arra kényszeríti a védelmet, hogy feladja a futás elleni nyolcemberes védekezést. Amiben Petersonon kívül bízhatnak a Vikings-drukkerek, az a védelem és a speciális egység, ám nem lesz egyszerű dolga egyik csapatrésznek sem.

Főként a védelemnek, hiszen Arian Foster és Andre Johnson személyében két olyan klasszisa van a Texans offense-ének, amely bármelyik pillanatban a maga javára fordíthatja az összecsapást. A sérülések nem nagyon fogják befolyásolni a meccs kimenetelét, mert bár jó néhány játékos neve megtalálható az injury reporton, gyakorlatilag mindenki probable státuszt kapott (a hazaiaknál Alan Ball, a vendégeknél Brian Robison a kivétel), és ott lehet majd a pályán este. Összességében bár a Vikings számára nagyobb a tét, meglepő lenne ha Houstonban le tudna győzni a Texanst, mivel a hazai csapat jóval komplettebb, kiegyensúlyozottabb gárda, és azért fontos a számára, hogy adott esetben ne kelljen a playoffban Bostonba vagy Denverbe utaznia.

Érdekes módját „választotta" a Ravens a rájátszásba kerülésnek, sorozatban három vereség mellett a többiek bénázása miatt már „csak" a csoportgyőzelemért és a hazai pályáért kell játszania az utolsó két fordulóban. A forma a vendégeknél sem túl fényes, de az aggasztó inkább az előző heti kilátástalan játék, viszont a remény és becsület kellő motiváció kell, hogy legyen egy Super Bowl-címvédőnél, parázs találkozóra van tehát kilátás vasárnap este a marylandi Baltimore-ban.

A Giants gondjai általában akkor kezdődnek, amikor nem működik megfelelően a passzjáték, ez legutóbb a Falcons ellen csúcsosodott ki, Manning 161 yardját és 2 saját térfélen eladott labdáját 0 ponttal „koronázta meg” az offense. A javulás feltételei most sem a csapaton belülről érkeznek, hisz több sérülés is nehezíti a gárda dolgát: Ahmad Bradshaw running back helyén most is David Wilson lehet a kezdő, mivel előbbi csak limitáltan tudott edzeni a támadófal több tagjával együtt, a center, David Baas és a jobb oldali guard, Chris Snee játéka is egyaránt kérdéses. Az elkapóknál már egy fokkal jobb a helyzet, Nicks ugyan egész évben küszködik a térdével, a pályán minden bizonnyal ott lesz a teljes elkapó gárdával együtt, egyedül a második számú tight end, Travis Beckum maradhat ki.

Az ellenfélnél sem jobb a helyzet, az egész éves sérüléshullám ezen a héten sem kíméli őket, kisebb-nagyobb gondok ellenére viszont csak Bernard Pollard (SS), Jameel McClain (ILB) hiánya lehet feltűnő, amennyiben a többiek valóban pályára lépnek, és megfelelő rotációval nem erőltetik túl magukat, javíthatnak idei gyenge statisztikáikon. Futás ellen a 26; passz ellen pedig a 21. legtöbb yardot engedik, nem ehhez vannak szokva szurkolóik, Jimmy Smith cornerback visszatérése viszont akár már ezen a meccsen is érezhető fejlődést mutathat a gyengélkedő secondaryben.

Ha sérüléshullámról írunk a baltimore-i csapat védelme esetén, ez fokozottan igaz a támadóikra. Elsősorban ez a passzjátékot érinti, Torrey Smith és Tandon Doss játéka egyaránt kérdéses, így Anquan Boldin és Jacoby Jones felé szállhat a labdák nagy része. Ray Rice-t az előző fordulóban simán kikapcsolták a Broncos védői, több segítségre most sem számíthat csapaton belülről, az őt tehermentesítő Bernard Pierce valamint a full backje, Vonta Leach sem százszázalékos, a jobb oldali guard, Marshal Yanda pedig még ezen a héten is csak alig készült.

Ed Dickson tight end elhúzódó térdproblémái, úgy néz ki, már a múlté, az őt remekül pótló Dennis Pittával együtt így több, két tight endet is használó felállásra számíthatunk hazai oldalon.

A Kékek védelme futásokkal finoman szólva is könnyen sebezhető, de nem csak emiatt érdemes földön haladni ellene, Prince Amukamara visszatérése minőségi javulást hoz majd a hátsó sorba. Justin Tuck és Kenny Phillips játéka ugyan kérdéses, Coughlinék szerencséjére megfelelő helyettesük van Osi Umenyiora és Stevie Brown személyében, s Chris Canty is ott lesz a pályán nyakproblémái ellenére.

A Giants már-már szokásosnak nevezhető rájátszásba kerülését kell, hogy produkálja az idén is, amennyiben megnyeri utolsó két találkozóját, adva van az utószezon, ám ez nem lesz egyszerű már az első lépésnél sem. Mindkét csapatnak megvannak a megfelelő fegyverei, ráadásul az ellenfélnek pont az erősségeik levédekezése okoz gondot, így bőven benne van a meccsben, hogy pontháború alakul ki, a győzelmet az kaparinthatja meg, aki jobban vigyáz a labdára, és képes meglepetést okozni.

A további beharangozókat ide kattintva olvashatják el!

Parrag Zsombor, Zandler Gábor, Kocsis Gábor, Varga Kristóf (BOWL.HU)