Indianapolis Colts (11–5)

A Colts erőn felül teljesített a 2014–2015-s szezonban, és egészen a főcsoportdöntőig menetelt, ám ott a New England ellen hatalmas pofonba szaladt bele. Az alapszakaszt 11–5-tel zárta Chuck Pagano vezetőedző csapata, és ezzel meg is nyerte az AFC Déli csoportját.

A felkészülési időszak nem indult jól, és Antoine Bethea távozásával látszólag nagy lyuk maradt a söprögető poszton, viszont a szélső hátvéd Vontae Davist sikerült a Coltsnál tartani, méghozzá évi 9 millió dolláros fizetésért cserébe. Az érkezőknél D'Qwell Jackson, Hakeem Nicks, Arthur Jones és Mike Adams említendő, ám Jones és Nicks amilyen nagy reménnyel jött, annyira eltűntek év közben. Nicks, amikor megkapta a lehetőséget, megmutatta, hogy benne nagy potenciál van, ám végül sehogy sem passzolt bele Pep Hamilton támadókoordinátor rendszerébe, aki inkább az újonc Donte Moncriefnek szavazott bizalmat. A korábban Ravenst erősító Jones szinte az egész idényben sérült volt.

Trent Richardson miatt a drafton első köre nem volt a gárdának, a másodikban a falember Jack Mewhortra, míg a harmadikban Moncriefre, az ötödikben pedig a passzsiettető Jonathan Newsome-ra esett a választás. Mewhort kezdő guard lett, Moncerief, valamint Newsome rotációban kapott sok szerepet, és kifejezetten jól játszottak, így semmi sem akadályozza őket abban, hogy hamar stabil kezdőkké váljanak.

Az alapszakasz
Sokáig úgy tűnt, Andrew Luck megdöntheti Peyton Manning előző szezonos rekordját, ami a legtöbb passzolt yardot illeti, ám az utolsó hetekre végül visszaesett a támadógépezet, és nem jöttek komoly yardmennyiségek a fiatal irányítótól. Luck végül „csak” 4761 átadott egységgel, és 40 TD-nal zárta az alapszakaszt, viszont 22 eladott labdája továbbra is javításra szorul. Luck a liga egyik legtehetségesebb fiatal irányítója, viszont ebben a tekintetben sokat kell fejlődnie a következő szezonra. Richardson (futó) bizonyította, hogy hiba volt első kört adnia érte Ryan Grigson vezérigazgatónak, valamint a 2013-ban, első körben draftolt passzsiettető, Björn Werner sem hozta azt, amit vártak tőle, noha Robert Mathis Achilles-ín-szakadása miatt egész évben kezdőként számoltak vele.

Richardson csupán 519 yardot haladt földön, ami elképesztően gyenge teljesítmény, holott az idény elején rendre megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Az elkapó T. Y. Hilton ellenben parádés produkcióval rukkolt elő, és 1345 yardja mellett 7 touchdownt is lehúzott. A veterán Reggie Wayne térdszalagszakadása után csak árnyéka volt önmagának, ráadásul megsérült a könyöke, és nagy eséllyel a visszavonulás mellett dönt majd a következő hetekben. Hamilton keze alatt a liga legjobb passzgépezete alakult ki, amely mérkőzésenként 305 yardot átlagolt. Ez elég is volt ahhoz, hogy olyan ellenfeleket verjenek meg, mint a Bengals vagy a Ravens, viszont a Patriots még mindig mindig más kávéháznak bizonyult.

Tom Bradyék kétszer találkoztak az Indyvel, és mindkétszer csúnyán megverték Chuck Pagano együttesét. A védelemről is elmondhatjuk, hogy erőn felül teljesített, főleg a hátsó tengely, amelyben a szezon előtt a legtöbb lyuk volt. A veterán söprögető Mike Adams hatalmas fogásnak bizonyult, és a szélső hátvéd Greg Toler is korrekt játékot nyújtott. A korábban már emlegetett Vontae Davis ligaszinten is domináns játékossá nőtte ki magát, és bárki állt vele szembe, elhomályosította az illetőt. Pagano munkája meglátszott a secondaryn, amely általában nem hagyta kibontakozni az ellenfél irányítóit.

A csoportgyőzelem után a Wild Card körben a Bengalst simán verte az Indianapolis – akárcsak az alapszakaszban – és a főcsoport-elődöntőben a Broncost nagy meglepetésre szintén legyűrte. A védelem teljesen semlegesíteni tudta a sérült Peyton Manninget, a támadóegység meg hibái ellenére akkor villant, amikor kellett. A főcsoportdöntőben aztán a Patriots 45 pontot pakolt be a Coltsnak, amely rengeteget hibázott, és megmutatta, hogy még nem elég erős ahhoz, hogy Bill Belichick csapatát meg tudja lepni.

Mi kellene ahhoz, hogy Super Bowl-esélyes gárda lehessen a Colts?
Ha Wayne visszavonul, és Nicks távozik, akkor nem lesz túl vastag az elkapóposzt. A támadófalat erősíteni kell, ahogy a védőfalat is, valamint a passzsiettető egységbe sem ártana minőségi játékos. A hátsó szekcióból Adams szabadügynök lesz, míg ékpárját, Laron Landryt időközben el is küldte az Indianapolis, így jelenleg egyetlen kezdőkaliberű söprögetője sincs az együttesnek. A sapka alatt tátongó, körülbelül 40 millió dolláros elkölthető cap space-szel sokat javulhat a csapat, valamint végre teljes draftja is lesz Grigsonnak arra, hogy megtalálja a Csikók következő sztárjait...

Sok hiányposzt lesz, amin javítani kellene, de Luck személye egyben garancia is arra, hogy a Colts a következő években is a rájátszásért küzdhet majd. Ám a legnagyobb feladata továbbra is az lesz, hogy a nagy rivális New Englandet – mert szinte biztosan Bradyéken keresztül vezet majd az út a Super Bowlba – legyőzze végre, és ténylegesen is odaérjen a nagydöntő legnagyobb esélyesei közé.

Houston Texans (9–7)

2013-ban 1/1-re választhatott a Houston, ezek után a 9–7-es idény pedig kifejezetten hízelgő az együttes számára. Az előző év végén Gary Kubiak korábbi vezetőedző munkáját megköszönték, helyére pedig a 45 éves Bill O'Brien nevezték ki, aki előtte két szezont húzott le az egyetemi Penn State-nél, és remek irányítómentor, valamint támadókoordinátor hírében áll. O'Brien nem is tétlenkedett, rögtön leszerződtette a veterán Ryan Fitzpatrickot, és elengedte az igencsak visszaeső Matt Schaubot, de Ben Tate-t, Owen Danielst, és Earl Mitchellt sem marasztalta, tehát teljes nagytakarítást végzett a csapat háza táján. A bajnokság kezdetére sikerült egy stabil középcsapatot összeraknia, bár az, hogy Fitzpatrick lett a kezdő irányító, és tulajdonképpen rajta múlt a houstoni támadógépezet sikeressége, nagyon kockázatos volt.

Fitzpatrick végül 12 mérkőzésen 2483 yardot dobált össze, 17 TD mellett 9 labdát adott el, ami nem mondható rossznak. Így tehát kijelenthetjük, bejött O'Brien húzása, mivel a játékos annak ellenére, hogy sokszor hibázott, azért jó meccseket is hozott, ám amit sejteni lehetett előre, amennyiben Arian Foster futó megsérül, akkor bajban lesz a támadósor. Ez meg is történt, aki annak ellenére, hogy 13 mérkőzésen pályára lépett, többször is megsérült, és több találkozót is félbe kellett hagynia. Az, hogy még így is futott 1246 yardot és 8 TD-t, parádés teljesítmény, viszont az állandó fájdalmai aggodalommal tölthetik el edzőit, ami a jövőt illeti. A védelem futás ellen jó volt, ám passz ellen csak a liga hátsó felében foglalt helyet.

A szezon második felében szóhoz jutott Ryan Mallett, akit a Patriotstól szerzett meg a Texans, ám hamar elszakította mellizmát, így rá sem lehetett alapozni. Nem mehetünk el szó nélkül J. J. Watt mellett, akire lassan már jelzőket is nehéz találni, olyan emberfeletti produkciót nyújtott az egész szezonban. A 25 éves passzsiettető 78 szerelése mellett 20.5-szer vitte földre az ellenfél irányítóját, ráadásul több labdaszerzése is volt, amit TD-ra hordott vissza, és ha ez még nem lenne elég, a támadóknál még elkapóként is használták, itt pedig három, hat pontot érő elkapást is szerzett! Azonban még ez az elképesztő teljesítmény sem volt elég arra, hogy végül őt válasszák meg a szezon legértékesebb játékosának (MVP). A passzsiettető Jadeveon Clowney, aki az 1/1-es draftcetlivel érkezett, rögtön az idény elején elszakította egyik térdszalagját, és az idény folyamán többször is megpróbálták visszaerőltetni, végül sérültlistára kellett rakni. Az erőltetésének vége ráadásul az lett, hogy olyan súlyos térdműtéten esett át, amely nagy mértékben kihathat a jövőbeli játékára is. A Texans végül sikeres szezont zárt, de a nagycsapatok közül csak a Baltimore-t sikerült meglepnie, könnyű sorsolása miatt pedig óvatosan kell kezelni, hol is áll jelenleg a klub, ami az erőviszonyokat illeti.

Rossz draft, kevés hely
Ahogy azt már említettük, az 1/1-es Jadeveon Clowney sérülése miatt nem tudta megmutatni tehetségét, a második körös támadófalember, Xavier Su'a-Filo a kezdőbe sem tudta beverekedni magát, C. J. Fiedorowicz alig látott pályát, Louis Nix már az alapszakasz kezdete előtt sérültlistára került, Tom Savage pedig csak harmadik számú irányító volt. Clowneyval kapcsolatban ráadásul egyre több aggasztó pletyka lát napvilágot, miszerint műtött térdével súlyos problémák vannak, és egyáltalán nem biztos, hogy a következő kiírásra teljesen felépül. Mint ismert, a 22 éves passzsiettető a jelenlegi legkomolyabbnak számító térdműtéten esett át, amely után sok játékos már sosem tudta visszanyerni régi formáját.

Pénzügyi helyzetét tekintve ráadásul nincs jó helyzetben az együttes, mivel 10 milliós hellyel vághatnak neki a piacnak. Nagy kérdés, hogy kivel képzelik el a jövőt irányítóposzton, illetve az is, hogy az egyre sérülékenyebb, de sokat kereső Arian Fosterrel mi a terve O'Briennek. A támadófal rendben van, viszont az elkapósorból a szezon előtt is balhézó Andre Johnson szinte biztosan távozik, már csak a fizetése miatt is, a másik oldalon hiába nőtte ki magát első számú elkapóvá DeAndre Hopkins, egyedül kevés lesz. Kellene tehát wide receiver. A védelemnél nagy kérdés, Clowney milyen állapotban tér vissza, Brian Cushing mellé, vagy akár helyett pedig egy belső linebacker sem ártana, mert temérdek sérülése után nem játszott jól a 2014–2015-ös szezonban. Mindenképp költeni kellene a hátsó tengely erősítésére, és rendbe kellene rakni a passz elleni védekezést. Söprögetőre, szélső hátvédre szükség lesz. Azt viszont kijelenthetjük, hogy a Houston 2015–2016-os idénye azon múlik majd, milyen lesz a kezdő irányító... Potenciál mindenesetre nagy van a csapatban.

Jacksonville Jaguars (3–13)

A Jaguars végül csalódást keltő, 3–13-as mérleggel zárta az alapszakaszt, ám ami igazán kiábrándító lehet a szurkolók számára, az az újonc irányító, Bortles és a támadójáték. Bortlest a 2014-es játékosbörzén meglepetésre már 1/3-ra kiválasztotta a Jaguars, ám ennek ellenére Gus Bradley vezetőedző a szezon előtt kijelentette, hogy a 23 éves quarterback nem lép pályára első évében, hanem egy idényt még Chad Henne mögött tanulhat a kispadon. Ennek megfelelően Bortles csak a cserékkel gyakorolta végig az idény előtti edzőtábort, ami mindenképpen hátránynak bizonyult, miután a harmadik héten, a Colts elleni mérkőzés második félidejében Bradley úgy döntött, mégis beveti a fiatal tehetséget, aki olyannyira meggyőzően teljesített, hogy a hátralévő összecsapásokon már kezdőként léphetett pályára.

Kezdeti lendülete azonban hamar visszaesett, és első nyolc meccsén 15-ször (14 interception, 1 fumble) is eladta a labdát, ezeket ráadásul többször is visszahordta touchdownra az ellenfél védelme. Meg kell jegyeznünk, hogy a nullának mondható futójáték is csak megnehezítette Bortles dolgát. A pihenőhét után Jedd Fisch támadásokért felelős koordinátor szemmel láthatóan szemléletet változtatott, és nem nagyon merte passzoltatni irányítóját, akinek a játékán ez meg is látszott – annak ellenére, hogy hátralévő hat mérkőzésén már csak három interceptiont dobott, rövid passzokra korlátozta edzője, amivel a támadócsapat semmit sem tudott előrehaladni, Bortlesből pedig sikerült „kiölni” az X-faktort, a benne rejlő meglepetést, amit már az előszezonban is láthattunk tőle. Az offense impotens produkciója kifejezetten rosszul jött a csapatnak, mivel a szezon második felére jelentősen feljavult az addig gyenge védelem, és az utolsó hetekben szinte mindig pariban volt aktuális ellenfelével az együttes.

Az edzők
Nem kellett sokat várni az első áldozatra, aki nem volt más, mint Fisch támadókoordinátor. Elküldése némileg meglepetés volt, ám semmiképpen sem indokolatlan. Bradley elmondása szerint egyszerűen mások voltak a meglátásaik. Helyére a stáb Greg Olsont nevezte ki. Maga Bradley a sikertelen idény után is biztonságban érezheti magát. Dave Caldwell általános igazgató már kinevezésekor elmondta Shahid Khan tulajdonosnak, hogy több év lesz, míg sikerül felrázni a romokban lévő gárdát, Khan pedig láthatóan türelmes, és megadja a lehetőséget főedzőjének az építkezésre. Ám mindezek ellenére a Jaguars is olyan fázishoz ért, amikor a soron következő szezon már kulcsfontosságú lesz vezetőedzője számára, és ha harmadik évében is leszerepel Bradley, akkor minden bizonnyal könnyes búcsút vesz a csapattól.

A Jax a legtöbb a legtöbb elkölthető pénzzel várja a piacnyitást, ugyanis több mint 60 millió dollárja lesz e nemes célra. Ez pont elég ahhoz a vezetőségnek, hogy akár a legjobb játékosokat is Jacksonville-be csábítsa. Innentől rajtuk áll, mihez kezdenek az elképesztően nagy mozgásterülettel. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a Broncosból minden bizonnyal távozó tight end, Julius Thomas Floridában köthet ki. Thomas hatalmas erősítés lehet, ám nagy kockázat is van benne, hiszen nem titkoltan csak a pénz motiválja, így kérdés lesz, mennyire teszi majd oda magát a pályán, miután megkapta a hatalmas szerződést... Habár Lee és Robinson rendkívül tehetséges elkapó, egy minőségi, megbízható célpont Thomas mellé sem ártana Bortlesnek, mint ahogy egy jó szélső falember sem. A védelemben az irányítósiettetést kell tovább javítani – minden bizonnyal a védőfalba érkezik majd az első újonc akit az 1/3-as cetlivel kiválaszt a vezetőség – valamint ha Paul Posluszny középső linebackertől megválnak a magas fizetése miatt, akkor még a pótlására is figyelni kellene majd. Nem ártana egy jó söprögető, és talán egy minőségi szélső hátvéd sem. Hely, és draftcetli lesz elég, így csak Caldwelléken múlik majd, mennyire használják ki a holt szezon adta adandó alkalmat...

Tennessee Titans (2–14)

Holt szezon
A börzén elsőként a vakoldali falember Taylor Lewant választották ki, utána a futó Bishop Sankey érkezett. Rajtuk kívül még az 5. körös linebackert, Avery Williamsont említhetjük meg, valamint Zach Mettenberger irányítót, aki térdsérülése miatt a harmadik napig csúszott, ám tudását tekintve második körös tehetségként tartották számon a draft előtt. A piacról is megvolt a bevásárlás. A veterán irányító Charlie Whitehurst mellett azért papíron erősítést jelentő játékosok is aláírtak, mint a villámléptű Dexter McCluster, a falember Michael Oher, vagy a linebacker Wesley Woodyard. A távozók listája sem volt rövid, hiszen a stáb úgy döntött, kivágja a szebb napokat is megélt futót, Chris Johnsont, de elment Ryan Fitzpartick irányító, Kenny Britt elkapó, Alterraun Verner szélső hátvéd, valamint David Stewart falember a visszavonulás mellett döntött. Mint láthattuk, Verner elvesztése például hatalmas űrt hagyott maga után...

Sok jót nem lehet elmondani a Tennessee-ről, Ken Whisenhunt vezetőedző csapata ugyanis talán az egyik leggyengébb produkcióval rukkolt elő a 2014–15-ös szezonban. A 2–14-es mérleg azért is meglepő, mert a Titans vezetősége a szezon előtt úgy döntött, nagytakarítást végez, így elküldték Mike Munchakot, akinek a helyére Whisenhunt érkezett, akitől nagy javulást vártak. Ennek ellenére szinte már az első héttől káosz volt a csapat háza táján, és annak ellenére, hogy a Titansnek egyáltalán nem volt rossz játékoskerete, valahogy nem sikerült megtalálni az összhangot. Az biztos, hogy a sérülésekkel is komolyan meggyűlt a baja az együttesnek, hiszen szinte az egész támadófal kidőlt, és a védelemből is kulcsemberek váltak ki.

Az irányító Jake Locker „szokásához híven” néhány hétig bírta csak egészségesen, helyettese, Whitehurst pedig semmiképpen sem nevezhető kezdő kalibernek. Miután Locker sokadszorra is megsérült, eljött az újonc Mettenberger ideje, ám ő sem tudta egyelőre meggyőzni edzőit, jó teljesítményre leginkább már csak eldőlt állásnál volt képes, és ha ez nem volna elég, őt is elérte a sérülés szele. Vállával többször is gond volt, a második alkalom után a csapat inkább úgy döntött, hogy nem erőlteti tovább, és sérültlistára helyezi a fiatal reménységet. Mettenberger hét összecsapáson végül 1412 yardig és 8 TD-átadásig jutott, ám valljuk be, ez nem lehet mérvadó adat egyelőre. Sankey a szezon közepére már kezdővé avanzsált, és 569 yardot össze is szaladgált, ám az előtte lévő szedett-vedett ötös miatt összességében csak szenvedett, amit futásonkénti 3.7 yardos átlaga jól mutat.

Ha utólag visszanézzük a Tennessee meccseit, akkor feltűnik a lélektelen játék, a motiválatlanság, és a játékosok hozzáállása, ami egyértelműen vezetőedzői hiba. Whisenhunt állása ennek ellenére biztonságban van, és nem került sor a szakember menesztésére. Mind a támadó, mind a védőegység siralmasan szerepelt. Futást tekintve, valamint passzjátékban is a liga hátsó felében foglalt helyet az offense, a másik szekció pedig az átadások ellen a középmezőnyben zárt, míg a futás megállítását tekintve a második leggyengébbje volt. Nem is csoda hát, hogy mérkőzésenként átlagosan kapott több mint 27 pontjával nem tudott sok csapat ellen versenyben lenni.

Mi kellene a változáshoz?
Mint azt már említettük, a Titánok gyenge szereplése némileg meglepő volt, hiszen a játékoskeret ennél sokkal többre lenne hivatott. A 2014-ben sérülésektől tűzdelt, kifejezetten silány támadófalat mindenképpen rendbe kell rakni, hiszen a gyenge csapatrész miatt reménytelen volt a futójáték, ami a passzjátékra is komolyan kihatott. Az előző néhány holt szezonban elrontott draftok, valamint szabadügynök-igazolások kezdenek visszaütni, mivel a 2013-ban első körös guard Chance Warmack, valamint az ugyanebben az idényben szerződtetett Andy Levitre sem hozta, amit előzetesen vártak tőlük. Melléjük „csatlakozott” például Michael Oher, aki évi ötmilliós fizetése ellenére elképesztően gyenge teljesítményt nyújtott, így nem csoda, hogy a Tennessee már egy idény után megköszönte neki az eddigi munkáját. A csapat azonban azért mindenképpen jó helyzetből várja a holt szezont, miután több mint 40 millió dolláros elkölthető helye lesz a piacon, amely arra pont elég lehet, hogy legalább a középmezőnybe visszaverekedje magát.

Minőségi szabadügynöke talán csak a passzsiettető Derrick Morgan lesz, ám ő minden bizonnyal távozik majd. Michael Roos visszavonul, Jake Locker pedig – ahogyan Morgan is – vélhetően új kenyéradó után néz majd. Lesz tehát bőven helye a stábnak az erősítésekre, ám az elmúlt évek után mindenképp oda kellene figyelni arra, hogy hová szórja a pénzt. Ahogy korábban már említettük elsősorban a támadófal megerősítése lehet fontos, ezen felül természetesen nagy kérdés, végül kivel képzelik el a folytatást irányító poszton. Védelemben viszont ennél sokkal nagyobb vérfrissítésre lesz szükség. A falba, és a linebacker sorba is kellenének olyan játékosok, akik futás ellen is hasznosak, ám a nagy erősségük mégis az ellenfél irányítójának terrorizálása, ezen felül pedig minőségi söprögetőre, valamint szélső hátvédekre is nagy szükség lenne.

A drafton a Titans állítólag nem tervezi, hogy a két legjobb irányítónak kikiáltott James Winston, Marcus Mariota páros közül elvigye valamelyiket, inkább Mettenberger kezébe készül adni a jövőt. Ám ezek a pletykák eléggé ellentmondásosak, így tehát az is lehet, hogy hamarosan egy teljesen új éra kezdődik meg Tennessee-ben, amelynek alapköve természetesen egy új irányító lesz. Az biztos, hogy kör eleji, roppant erős választási jogaival, és rengeteg helyével a sapka alatt nagy javuláson mehet át a klub. Minden rendelkezésre áll tehát a fejlődéshez, ehhez már csak a megfelelő játékoskeretet kell kialakítani, és persze rendet rakni a fejekben...

A *-gal jelölt csapat rájátszásba jutott.