1. (1.) Green Bay Packers (6–0)
Újabb Packers-siker, Mike McCarthy együttese ezúttal a Chargerst győzte le hazai pályán, viszont most már rezgett a léc. Az utolsó percben a San Diego az egyenlítésért támadhatott, és el is jutott a Sajtfejűek vörös zónájáig, ám néhány yarddal a célterülettől megállni kényszerült, miután nem sikerült touchdownra bevinni a labdát. A passzvédekezéssel akadtak gondok, hiszen Philip Rivers több mint 500 yardot passzolhatott, Keenan Allen 157-et elkaphatott, de amikor nagyon kellett, megemberelte magát az egység, és így a Green Bay továbbra is veretlen maradt. Jöhet a pihenőhét!

2. (2.) New England Patriots (5–0)
Mi előzetesen nagyon sima Patriots-diadalt vártunk a Colts ellen, ami ugyan nem jött be, ám valljuk be, a mérkőzést nézve nem nagyon lehetett érezni, hogy az ne lenne Tom Bradyék kezében. Akadtak nehéz pillanatok, Brady megdobta első interceptionjét – amit a hazaiak vissza is hordtak touchdownra, az onside kicknél valószínűleg rossz döntés született, és az Indaianpolisnak kellett volna jönnie –, de még ezekkel együtt is magabiztosan hozta az idény egyik legjobban várt összecsapását a címvédő. Amíg a New England minimalizálta a hibák számát, addig a Colts például olyan játékkal szórakozta el a lehetőségét, amit mindmáig nehéz megérteni, talán még Chuck Pagano vezetőedző sem tudja, mit akart kihozni belőle. Bill Belichick csapata továbbra sem talált legyőzőre, a hetedik héten pedig a csoportrivális New York Jetscel csap össze.

3. (3.) Denver Broncos (6–0)
Egészen elképesztő, amit Peyton Manningtől látunk a jelenlegi kiírásban: a 39 esztendős irányító szó szerint szenved a pályán, passzai erőtlenek, pontatlanok, labdái cikáznak, ez az elkapások tekintetében is megnehezíti wide receiverek dolgát. Manninget ismerve már a feltételezés is szürreálisnak tűnhet, de egyszerűen mintha nem lenne ott fejben az irányító! Eladott labdája most is három volt, így összességében már tíznél jár, 72.5-ös irányítómutatója pedig az egyik leggyengébb a ligában. Szerencséjére a Broncos azért ismét nyert, persze ehhez kellettek a pontok a védelemtől is. Talán a legnagyobb pozitívum, hogy pihenőre vonul a gárda, így Manningnek és az egyre több sérülttel bajlódó védelemnek is lesz ideje felfrissülni.

A SZEZON EDDIGI NEGATÍV MEGLEPETÉSE
SEATTLE SEAHAWKS
Nehéz rájönni, miért is esett vissza ennyire az első hat játékhetet 2–4-es mérleggel indító Seahawks, hiszen a játékoskeret papíron csak erősödött, de valahogy mégsem megy a csapatnak. Noha jegyezzük meg gyorsan, Dan Quinn, a védelem korábbi vezére Atlantába távozott, helyét pedig Kris Richard, az eddig secondaryt edző szakember vette át. Ez látszólag nem sült el jól, az egységben teljes a káosz, és ami rosszabb, ez nem javul, hanem mérkőzésről mérkőzésre csak rosszabb lesz. Kam Chancellor visszatért hosszas balhéja után, volt is jó meccse, egyelőre mégis inkább az óriási hibáiról maradhat meg bennünk a játéka. Úgy tűnik, nem sült el jól, hogy a ligaelit söprögető kihagyta a teljes felkészülést, sokszor zavarodik meg a pályán, elváltják egymást társaival, és szemmel láthatóan nincs meg az összhang az egységben. A szélső hátvéd Cary Williams is szörnyen gyenge eddig, ami annyira talán nem meglepő, hiszen Philadelphiában sem volt jó, de az, hogy Richard Sherman és Earl Thomas is visszaesett, az már eléggé intő jel, ami Richard védelmi koordinátor eddigi munkáját illeti. De menjünk is tovább gyorsan a támadóegységhez, ahová érkezett Jimmy Graham, a liga egyik legjobb tight endje, de nagy kérdés: valóban ennyire kellett ő ide? Graham ugyanis ha meg is könnyíti, más szempontból viszont ugyanúgy meg is nehezíti Russell Wilson irányító játékát. Amíg labdabiztos játékos, rendkívüli elkapásai vannak, és gyakran a legjobb védők sem tudnak mit kezdeni vele, addig az éremnek van egy másik oldala is. A 28 éves tight end felé sokszor muszáj dobni, „etetni, erőltetni” kell őt a passzokkal, ráadásul a blokkolásnál kevesebbet tud besegíteni, és valljuk be, nem is teszi túl jól a dolgát ezen a téren. Egy kicsit talán kezd Percy Harvinéra ütni a helyzet: hiába remek játékos Graham, a Seahawks nem épp neki fekvő sémájába nem illik bele, így több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, ráadásul hallatja is a hangját, kevesli a labdák számát, ez az öltözőben csak problémát szülhet. Azért ne menjünk el szó nélkül a kritikán aluli támadófal mellett sem, amely hat találkozón összesen 30(!) sacket engedélyezett, nem is csoda, hogy Wilsonnak folyamatosan menekülnie kell a zsebből, igazi első számú elkapója pedig nincs – hiszen Graham nincs folyton a szélen –, így az irányító sokszor kerül bajba, mivel célpontjai olyan rövid idő alatt nem tudnak elszakadni a védőktől, mint amilyen hamar odaér a nyomás Wilsonra. Tom Cable, a támadófal edzője nem végez túl jó munkát, de megemlíthetjük Darrell Bevell támadásokért felelős koordinátort, aki hívásaival nem sokat tesz azért, hogy Wilson hamar szabadulhasson a labdától. Rendkívül nehéz helyzetbe került a nagydöntős Seahawks, ráadásul a fejekben is egyre nagyobb a probléma, az sem véletlen, hogy az alakulat rendre szörnyű negyedik negyedet zár – a gárda tulajdonképpen folyamatosan a végén bukja el a meccseket.

A HÉT VIKINGJE
STEFON DIGGS, ELKAPÓ
Eddig nem esett sok szó Diggsről, akit a Minnesota az idei játékosbörze 5. körében, a 146. helyen választott ki. Már a draft előtt lehetett sejteni, hogy a 21 éves elkapó sokra viheti, többek között mi is írtunk róla néhány sort korábbi elemzésünkben. Nos, Diggs elég „csöndes” volt az edzőtáborban és az idény elején – az első három mérkőzésen nem is lépett pályára –, de csapattársai sérülése miatt a negyedik fordulóban a Broncos ellen már játszott, méghozzá nem is keveset – a maximális 75 snapből 42-n a pályán volt. A lehetőséggel élt is, hiszen a nem épp rossz védőkkel fémjelzett denveri egységgel szemben már parádézott, 87 yardot kapott el. Egy hét szünet után Mike Zimmer vezetőedző a Chiefs szintén nem gyenge védőegységével szemben már kezdőként számított az újoncra, aki már az első percek után 61 elkapott egységnél járt, végül aztán 129 yarddal zárt. Két meccs után 219 elkapott yard, nem rossz statisztika, főleg egy újonctól! A fiatal támadó már most majdnem annyival áll, mint az első számú wide receiver Mike Wallace – 256 yard –, nem mellesleg a felé menő labdák több mint 72 százalékát elkapta, ami ligaszinten kifejezetten jónak számít. Persze kérdés, mi lesz Diggsszel, ha felépül az előző szezonjában nagyszerű Charles Johnson, aki papíron eddig kezdőnek számított a gárdánál, de az biztos, hogy egy olyan tehetséget, mint Diggs, nem kellene cserélni. Talán pont Wallace lesz az „áldozata” a fiatal elkapó parádézásának?

A TELJES LISTA
1. (1.) Green Bay Packers (6–0)
2. (2.) New England Patriots (5–0)
3. (3.) Denver Broncos (6–0)
4. (4.) Cincinnati Bengals (6–0)
5. (5.) Carolina Panthers (5–0)
6. (12.) Minnesota Vikings (4–2)
7. (14.) Pittsburgh Steelers (4–2)
8. (7.) Atlanta Falcons (5–1)
9. (6.) Arizona Cardinals (4–2)
10. (9.) New York Jets (4–1)
11. (10.) Indianapolis Colts (3–3)
12. (15.) Philadelphia Eagles (3–3)
13. (8.) Seattle Seahawks (2–4)
14. (13.) Buffalo Bills (3–3)
15. (16.) New Orleans Saints (2–4)
16. (11.) New York Giants (3–3)
17. (17.) St. Louis Rams (2–3)
18. (19.) Oakland Raiders (2–3)
19. (20.) San Diego Chargers (2–4)
20. (28.) San Francisco 49ers (2–4)
21. (18.) Kansas City Chiefs (1–5)
22. (21.) Tampa Bay Buccaneers (2–3)
23. (24.) Dallas Cowboys (2–3)
24. (27.) Houston Texans (2–4)
25. (30.) Detroit Lions (1–5)
26. (22.) Washington Redskins (2–4)
27. (32.) Miami Dolphins (2–4)
28. (25.) Cleveland Browns (2–4)
29. (24.) Chicago Bears (2–4)
30. (26.) Baltimore Ravens (1–5)
31. (29.) Jacksonville Jaguars (1–5)
32. (31.) Tennessee Titans (1–5)