A torna 16 résztvevő válogatottja egy-egy szemrevaló képviselőjének fotóit bemutatva sportolói szépségversenyt rendezünk a kontinensverseny bő két hete alatt. A kiválasztott játékosokat párba állítottuk (mindenki saját csapata első fordulós ellenfelének képviselőjét kapta meg), és a következő nyolc napban megmutatjuk a róluk készült (jobbára civil) fotókat az olvasóinknak.

Önöknek csak annyi a dolguk, hogy szavaznak a csinosabbnak ítélt hölgyre. A nyolc párbajgyőztest aztán újra összesorsoljuk, és így jutunk majd el a december 21-i döntőkig; az egyiket a Papp László Budapest Sportarénában vívja majd az Eb két legjobb együttese, a másikat az NSO honlapján a viadal két legszebb játékosa.

A kontinensverseny harmadik napján a B-csoportban érdekelt dán és ukrán válogatott egy-egy szemrevaló játékosa akasztja össze a hajgumit, lássuk, ki jut közülük a legjobb nyolc közé!

Maria FISKER (Dánia)
A 24 éves balszélsőnek eddig valamiért nem volt szerencséje az Európa-bajnokságokkal. 2010-ben az utolsó keretszűkítéskor került ki a csapatból, két évvel később pedig egy makacs könyöksérülés gátolta meg abban, hogy ott legyen Szerbiában. A magyar-horvát tornán viszont végre átesett a tűzkeresztségen, igaz, a vasárnapi, ukránok elleni meccsen még kissé be volt rozsdásodva: bár 25 percet játszott, három próbálkozásából csak egy jutott túl a gólvonalon. Na, nem mintha ezen múlt volna bármi is, hiszen az északiak 32–23-ra nyertek. Maria amúgy csak az Eb-n első bálozó, járt két világbajnokságon, 2011-ben negyedik lett, tavaly pedig bronzérmet szerzett. Ha nem kézilabdázik, akkor kedvenc hobbijának hódol: visszaszerződik az előző csapatába. A Viborg és a Randers közötti váltogatósdiban egyelőre a háromszoros BL-győztes egylet vezet 3–2-re.

Anasztaszija PIDPALOVA (Ukrajna)
Amikor Fisker még csak azt gyakorolta, hogyan kell a bal lábat a jobb után tenni, Anasztaszija már a felső sarkot célozta a kézilabdaedzésen. A 190 centi magasra nőtt jobbkezes átlövő 1982-ben született, 2002-ben kezdődött a felnőtt pályafutása, s az azóta eltelt bő egy évtized alatt ukrán, román, orosz és francia élcsapatokban is megmutatta az egészen különleges lövőerejét – most éppen a Cercle Bourgogne játékosa. A lánykori nevén Borogyinaként megismert kézilabdázó legnagyobb válogatottbeli sikere a 2004-es olimpián nyert bronzérem (23–22-re verték meg akkor a végső győzelemre is esélyesnek tartott magyar együttest a csoportrangadón, ezért lettünk csak másodikok, s kaptuk a nyolc között a spanyolok helyett az akkori vb-címvédő franciákat), a mostani Eb-n viszont már azzal is elégedett lenne, ha csapata egyáltalán túlélné a halálos csoportkört.